Testvérféltékenység kezelés nálunk 2.

A második pont a Testvérek féltékenység nélkül könyvben az összehasonlításról szól. Hogy ez milyen rossz. Valahogy én ezt nem éreztem úgy, hogy olyan szörnyű lenne. Talán azért, mert bár én bezzeg gyerek voltam többnyire, nem emlékszem úgy, hogy olyan baromira meg kellett volna felelnem. Inkább még rossz is volt, hogy mikor kettest kaptam, nem lettem leszúrva, meg ilyenek :)
Sőt, határozottan jó módszernek tűnt az, hogy degradálom a kicsit kisbabának,  bénácskának, tehetetlennek, hogy a nagyobb jól érezze magát tőle, hogy ő sokkal ügyesebb sajnálja a kicsit, ne vetélytársnak tekintse. A kicsi még úgysem érti alapon. Igaz, abból indulok ki, hogy én szerettem nagy lenni, míg az enyémek inkább kicsik akarnak lenni mindig.


Viszont


Úgy néz ki, Réka nem fogja kinőni a versenyszellemét. MIndig mindenben neki kell a több, a jobb, a szebb. Mindig ő legyen az első, persze, ha valami kellemetlen, akkor az utolsó. És bár már elmondja, amikor én állok vesztésre, hogy nem az a lényeg, hogy ki nyer, hanem az, hogy jót játszunk együtt, ha neki van kevesebb párja a párkeresőben, bizony lesöpri az asztalt. 


Eszembe is jutott egy kis történet, aranyos volt, legyen meg. Szóval játszottunk, és már neki is volt, Nándinak is volt párja, több is, csak nekem nem. És valamit kellett adnom Misinek, addig Réka fordított helyettem, és talált nekem egy párt, amit már az előző körből őrizgetett magának, hogy legyen nekem is, mert nagyon sajnált. Mondtam, hogy nem baj, még nyerhetek is, legyen az övé, ő találta, de nem engedett. Aztán a végén valahogy tényleg úgy alakult, hogy én nyertem, és olyan kis zavart volt, úgyhogy mondtam neki, hogy ezt a párt ő találta, úgyhogy visszaadom, így döntetlen lett, és nagyon hálás volt érte :) 


Szóval a Rékában nagyon erős ez a versenyezhetnék, úgyhogy úgy döntöttem, tényleg visszafogom magam. Vannak ilyen dolgok, hogy pl. Réka rendetlen, minden ott esik ki a kezéből, ahol éppen van, Nándi meg mindent elpakol. Óhatatlanul is jön a hasonlítgatás, aminek következtében Nándi még mániákusabban pakol, Réka pedig még rendetlenebb. Szóval figyelnem kell rá, hogy Réka szidalmazásából hagyjam ki a Nándit, Nándi dicsérgetését pedig ne Réka előtt intézzem. 
Bár ezzel az utóbbival lehet, hogy mégsem értek egyet. Mert azért az csak motiválja a gyereket, ha tudja, hogy ezért dicséret jár????  Legalábbis Réka pl. nagyon gyakran utánozza Nándit, csak azért, hogy megdicsérjem őt is. Pl. Nándi odahozza nekem a könyvet, amit kértem, Réka kiveszi a kezemből, visszaviszi a polchoz, és ő is odahozza, hogy megdicsérjem őt is :) 
Azzal viszont egyet kell akkor értenem, hogy ne dicsérjek úgy, hogy a másikat belevegyem. Ne mondjak ilyent, hogy: Köszönöm Nándi, hogy elpakoltál, kár, hogy a nővéred képtelen megtanulni, hogy a ruháinkat nem dobáljuk szét. Lehet, hogy ezekkel csak a skatulyázást erősítjük tényleg, és támadási felületet adunk a tesóknak. Nem tudom. Talán veszíteni nem veszítek vele...