Testvérféltékenység három gyerekkel

Még a régi blogon, bő fél évvel ezelőtt, vagy még régebben írtam többször is az úgybeszélős könyvről, meg a nevelésről, hogy próbálom alkalmazni, ilyesmi. Nem mondom, hogy profi vagyok, ráadásul mostanában a konfliktusaink másról szólnak - a testvérféltékenységről. Ahol van tesó, ott szerintem előjön kisebb-nagyobb mértékben.
Nos, nálunk kisebb és nagyobb mértékben is van.

A fő nehézség Nándi. Ő a nagyobb mérték. Iszonyúan féltékeny Misire. És ezzel olyan szinten tud kiborítani, hogy egészen kikelek magamból, és ordítok. Néha azt gondolom, hogy egyszer lilára verem a seggét, és attól jobb lesz, de nem tudom elszánni magam. Időnként következetesen fenékre csapással büntetem, ha kárt tesz Misiben - volt már, nem is egyszer, hogy véresre harapta a kicsi kezét - de mindig abbahagytam, mert nem éreztem, hogy olyan változást hozott volna, hogy folytassam. Alapvetően nem tartom túl jó nevelési eszköznek a verést, egy-egy alkalommal élek vele amúgy is.

Nándi borzalmasan viselkedik Misivel. Kifejezetten gonosz. Azt tökéletesen megérteném, hogy ha odamegy Misi, és elveszi Nándi játékát, akkor bántja. Ilyen nem fordul elő. Még azt is megértem, ha Misi olyan játékhoz nyúl hozzá, ami Nándié, de éppen nem játszik vele, és ezt nehezményezi. Ilyenkor a szabály, hogy szóljon nekem, és elviszem Misit. Nándi többnyire nem szól, hanem harap, lök, rúg, elvonszol, arrébb dob. Gyakran már úton vagyok, hogy elhárítsam a veszélyt, és ő a gyorsabb. Én ordítok.

Nándi azt sem tűri, hogy Misi a saját játékaival játsszon. Amit Misi a kezébe vesz, azt Nándi elveszi tőle, és elrakja, hogy ne jusson hozzá. És ha mégis megpróbálkozik vele, harap, lök, rúg, elvonszol, odébb dob. Én még jobban ordítok. Erre most a csere módszerét próbálom bevezetni, a nagyoknál használjuk folyamatosan, most jutott eszembe, hogy ha kibírom, hogy nem ordítok, és ragaszkodok ahhoz, hogy adja vissza, inkább adjon helyette mást. Persze nem ad, vagy mondjuk egy ad egy darab papírt, mert pont az a lényeg, hogy Misi semmivel nem játszhat, de az esetek felében jutunk egyről a kettőre. Emlékszem Réka meg Nándi között is ment- és azóta is- hogy Rékának mindig az kell, ami Nándinál van, és ilyen egy évesen a kicsi Nándi futott a cserealappal Réka után, hogy cseréljenek vissza arra, amit Réka éppen elvett tőle :(
Misi nem fut, retteg. Ha Nándi közelít hozzá, mikor játszik valamivel, egyik kezével nyújtja Nándinak, amivel játszik, a másikkal meg már támaszt ki ellenkező oldalra, hogy menekülőre tudja fogni. Szívszorító látvány :(

Ami számomra a legdurvább, az az, hogy Nándi még a saját játékát is félbehagyja, és megkeresi, megkérdezi, hogy hol van Misi és mit csinál. Nem tudok Nándival semmit játszani, foglalkozni, ugyanígy Misivel sem, mert baj van mindenből. Nem hiszem, hogy ez jó bárkinek. Engem legalábbis olyan szinten frusztrál, hogy biztos hatással van a gyerekekre is.

Én megértem, hogy utálja Misit. Utálja, a rokonainkat nem válogathatjuk meg, lehetnek bosszantók a családtagok. Viszont nem tűröm, hogy bántsák egymást. Ez a mi előjogunk Gergővel.

Réka kisebb mértékben féltékeny. Meg igaziból ő jön, és kéri a kis szeretetadagját, kiköveteli az egyenlőségét, kívánságait, stb. Kicsit többet játszik mostanában kisbabásat is. De ahogy Nándi rondán bánik Misivel, úgy kezd ő is rondán bánni Nándival. Merthogy a fiúk konfliktusában Misi pártjára álltunk, ez egyértelmű, még ha hibás is, vajon az ő konfliktusukban hova fogunk állni című határpróbálgatást látom. Így valahogy Nándi is kezd elszigetelődni. MIndkét fiúnak Réka az istennő, és Réka egyértelműen Misit választja. Ez baromi rossz, kivált Nándinak.  Közben meg látok olyanokat is, hogy Misi úgymond porig alázza magát, és vállal mindent - harapást, rúgást - egy kis szeretetmorzsáért Nánditól, de nem kap. Pl vigyorogva odatotyizik hozzá, Nándi meg  fellöki. Vagy puszikat ad neki, viszonzásul meg kap egy autóval a fejére... Réka meg zokogva elrohan, mert Misi ezeket neki nem prezentálja.

Szóval jelenleg ez a tesó helyzet nálunk, és valamit kell tennem mindenképpen, mert utálom ezt a légkört, az állandó résen levést, meg a többit.
Kicsit még várhatnék, mert néha azt gondolom, ha Misi ki tudná fejezni magát, akkor már Nándi is jobban emberszámba venné, ismerve Nándi azon vonását, hogy ha kéri egy szülő, akkor az le van szarva, de ha a gyerek kér, akkor kenyérre lehet kenni. De nem bírom.
Úgyhogy újra elővettem a tesós könyvet, és elkezdtem olvasni, hogy mi az, amit elfelejtettem, amit eddig nem tartottam fontosnak, és mit csinálok szarul. És blogolom.