Nagycsaládban élni jó :)

Úgy fél éve ültette egy kolléganő (szintén anyuka) a bogarat a fülembe, miszerint az UTE tornaszakosztálya milyen kellemes kis ovis tornafoglalkozást tart. Lehet, hogy magamtól eszembe sem jutott volna, de így most azonnal előjöttek a gyerekkori vágyaim és álmaim, és már láttam is magam előtt a tornász fiamat meg lányomat, amint kecsesen szaltózgatnak a gerendán, lengedeznek a korláton, meg szalaggal és karikával bukfenceznek. Ez, meg a  műkorcsolyázás mindig lenyűgözött.

Szóval adunk az önmegvalósításnak, és ennek jegyében ma elmentünk az első foglalkozásra. Természetesen úgy álltam neki, hogy Réka, aki fél az újdonságoktól, és utálja a kudarcot, és már csak dacból is képes arra, hogy annak ellenére, hogy tetszik neki, nemet mondjon, esélyes lesz arra, hogy valami mást keresünk neki. Nándi viszont tuti élvezni fogja a bukfencet és akadálypályákat, ahogy néztem a honlapon a videót, arra gondoltam, hogy ezt pont az én gyerekeimnek találták ki, remélem élvezni fogják mindketten.
Ennek megfelelően is indult a dolog. Én felvetettem, hogy menjünk, Nándi lelkes volt, RÉka itthon akart maradni. (Mert úgysem leszek ügyes, brühühühüüüüü) Aztán mikor odaértünk, újra megkérdeztem, mondta, bemegy azért, megkukucskálja. Mondtam nekik, hogy kijöhetnek akármikor, ha nem tetszik, itt vagyok, nem megyek el. Mire átöltöztünk, és a tornateremnél sorban álltunk, illetve az anyukák megkapták az eligazítást, már két halálosan izgatott és lelkes csemete szorongatta egymás kezét. Nándi többször megpróbált beszökni a Jutka néni hóna alatt, de nem járt sikerrel. Persze ők voltak az elsők, akik berohantak, és Nándi volt az utolsó, aki leült :) Nagyon meghatódtam az örömükön, és azon, ahogy kapaszkodtak egymásba. Jó volt őket látni. A foglalkozásból sajnos semennyit nem láthatnak a szülők :(

Aztán amikor kijöttek, kiderült, hogy Nándi volt, aki nem élvezte, és Réka pedig minden pillanatot, és már azt kérdezgette, mikor jövünk újra. Meg is dicsérték, hogy milyen nagyon ügyes. Úgy, hogy nem volt ott, tehát nem csak önbizalom miatt!
Nándival az volt a baj, hogy a tornaterem tele volt fantasztikusnál fantasztikusabb dolgokkal, például egy szivacsszakadékkal, amit el sem tudok képzelni, hogy mi lehet, de mindenféle felfedezni való hely volt, ahova nem mehetett. És Jutka néni is mondta, hogy hát, nem egy szófogadó gyerek. És én is elrontottam, mert volt utána megint eligazítás a szülőknek, és figyelni akartam, és nem Nándi lelkét ápoltam. Pedig kellett volna.

Szóval csütörtökön megyünk újra, meglátjuk, jobb lesz-e Nándinak, és Rékánál is töretlen-e a lelkesedés.  Mindenesetre igyekszem nem szem elől téveszteni, hogy ne önmegvalósítsak, hanem találjunk nekik valami olyant, amiben le tudják vezetni az energiáikat és még jól is érzik magukat.

Ha nem tudja, hogy fényképezzük, akkor kimegy a képből, mert állandóan mozgásban van. Ha meg tudja, akkor ilyeneket sikerül csinálni:

A mai egy olyan szép igazi őszi nap volt, hogy rögtön eszembe jutott, mi ellensúlyozza a nem jó dolgokat, amitől az ősz kapcsán félek. Igaz, hogy lesz majd rosszabb is, mint a vénasszonyok nyara, de valójában jó esetben még másfél-két hónap kellemes ősz is várhat ránk.

Szóval az őszi (és tavaszi) 15-20 fok a kedvenc időjárásom. De a 10 fokkal sincs bajom. Szeretem a gyenge napsütést, de a nem hideg, nem túl nedves, borongós időt is. Szeretem a hulló leveleket, a színes fákat. Szeretem az égő avar füstjét. Szeretem az őszi hűvös szelet, az első fagyos, száraz-hideg estéket, főleg, amikor már itt-ott begyújtanak - na nem a gázfűtést :).
Szeretem összegereblyézni az avart. Úgy általában szeretem az őszi kerti rendrakást. Megcsinálunk majd - remélhetőleg - egy csomó kertrendezést, egész nyáron terveztem, hogy milyen növényt hova ültetek át, amelyik nem érezte jól magát idén. Nem vagyok egy nagy kertész, most tanulom, milyen virágnak hol jó. Füvet sem kell majd nyírni :). És végre nincs meleg, és lehet forró vízben fürdeni, ami többnyire igen jót tesz a fáradtságnak.
Szeretem az őszi kirándulásokat, a gyerekekkel a gyűjtögetést, termésekkel ismerkedést, a gesztenye-baba gyártást. Szeptember-októberben érik a kedvenc almám, a Gála, ami csak egy hónapig finom - viszont akkor a legfinomabb az összes alma közül.
Tulajdonképpen a novembert is szeretem. Akkor van a szülinapom :) És anyukámé is. Nővéremé (még mindig nem szült) október végén.  Az összes gyerek névnapja ősszel van, Misi szeptember, Nándi október, Réka november. És ha már ünnep, ott a nagyon fontos a halottak napi temetőlátogatás is. És ott a várakozás, hogy mikor esik le az első hó, hogy mikor kezdődik a tél, és mikor kezdődik már advent.

És most ezekre gondolok ez után a szép őszi nap után, és nem, nem, nem gondolok a többire.

Nehéz eldönteni, hogy a sok engem foglalkoztató kérdés közül melyiket is próbáljam meg megfogalmazni. Egyik jobban piszkál, mint a másik. Olyan sok várakozó döntés, kétség van bennem, úgyhogy inkább arról írok, ami jó. Mondjuk arról, hogy Misi meg Nándi milyen jóban vannak. Már csak azért is, mert tartok tőle, hogy ez romlani fog, ahogy elkezdődik az ovi. De ez egy olyan kérdés, ami piszkál, úgyhogy majd máskor írok róla :)

Szóval Nándi meg Misi most már pár hónapja határozottan jóban vannak. Nyilván vannak konfliktusok, de most már akár indokoltnak is nevezhetem ezeket, nem csak - felnőtt szemmel - érthetetlennek. (Mert nyilván volt okuk, amit agyban értek is, csak szívvel nehéz)

Hogy mi változott? Nyilván Misi sokat nőtt, és okosabb lett, ki tudja számítani, hogy ha elveszi Nándi autóját, akkor azt ki fogják tépni a kezéből, majd utána kap egyet ugyanazzal a fejére. Úgyhogy ezt most már csak kifejezett jó kedvében csinálja, játékból, és röhög, mikor Nándi ordítva rohan utána. Amitől aztán Nándi is inkább nevet. És mi is.

Aztán Misi nagyon utánozós korszakát éli pár hónapja, és Nándi az isten. Szóval Nándinak, annak ellenére, hogy nem akar nagyfiú lenni, hízeleg az, hogy Misinek ő példakép. Hogy ő tanította meg erre meg arra. A minap is mondtam nekik, autózzanak. Misi leült, és elkezdte tologatni a kisautót, hol a tetején, hol az oldalán. Nándi egy darabig nézte, aztán kivette a kezéből: " Nem szépen csinálod Misi! Így kell!" És mutatta. :) De együtt táncolnak, forognak, ugrálnak, tornáznak, másznak fára, lépcsőre, kerítésre, pancsolnak, hemperegnek, motoroznak, szaladgálnak, birkóznak, kiabálnak, szóval mindenre megtanítja Misit Nándi. Misi pedig boldog tanítvány.

Az már csak az én elméletem, hogy Nándi rájött, hogy Misi nem veszélyezteti az ő pozícióit. Írtam már arról, hogy Nándi tipikus pasi, és az idősebb fiúkat szó nélkül maga fölé rendeli, de bizony a kisebbektől ugyanígy elvárja a tiszteletet. És rájött - remélem, hogy ebben részem van -, hogy Misitől ezt megkapja, szóval a falkában apa után ő az első. És mivel apa dolgozik, többnyire ő a főnök. És mivel ez így van, nem akarja bizonygatni, nem kell küzdenie. Így aztán szent a béke. Ha nincs is kölcsönös imádat, de békés együttélés, néha közös játék, mentor és tanítványa viszony, egymás köreinek békén hagyása van. Nándi autózik, Misi vonatozik. Békén hagyják egymás motorját és gyürögetőjét, szóval egymás tulajdonát és érdekeltségi körét. Amit pedig lehet ezek érintése nélkül csinálni, a tombolást, azt boldogan csinálják együtt.

És ez már így nagyon jó. Hála érte.

Nem a saját gondolatom. Innen van. De annyira szeretném mindig ezt tartani szem előtt. És annyira nehéz, nehéz, nehéz!!! Nem tudom, hova írjam ki, hogy minden egyes kiborulásnál előttem legyen, hogy sose tévesszem szem elől. Megosztom veletek noracska gondolatait, ha már ilyen jól leírta:

Tényleg megköszönném.

Réka örömmel konstatálja, hogy szabad az autós szőnyeg, és játszani kezd. Megjelenik Nándi az autóival, és vitába keverednek. Nem tudnak együtt játszani rajta, már pokollal és veréssel fenyegetőznek. Némi békítési ötletek felvetése után megmonndom nekik, elteszem az autós szőnyeget, ha nem tudnak megegyezni. Réka azt mondja, ha kirázom a csíkos szőnyeget, az jó lesz neki.
Kirázom. Nándi már nem akarja az autós szőnyeget, a csíkosat akarja. Újabb vita indul.
Nem helyes, de elegem lesz, és Nándit elzavarom, hogy menjen fel és feküdjön le aludni, ha ilyen hisztis. Erre Nándi Misi ellen fordul, Misi Rékán vezeti le, és Réka persze visszaadja.
Egyszerűen nincsenek ötleteim. Sőt, egy sincs. Csak nagyon fáradt vagyok, pedig még csak fél9... Hol van az este fél9, amikorra csend lesz????