Miért várom az őszt?

A mai egy olyan szép igazi őszi nap volt, hogy rögtön eszembe jutott, mi ellensúlyozza a nem jó dolgokat, amitől az ősz kapcsán félek. Igaz, hogy lesz majd rosszabb is, mint a vénasszonyok nyara, de valójában jó esetben még másfél-két hónap kellemes ősz is várhat ránk.

Szóval az őszi (és tavaszi) 15-20 fok a kedvenc időjárásom. De a 10 fokkal sincs bajom. Szeretem a gyenge napsütést, de a nem hideg, nem túl nedves, borongós időt is. Szeretem a hulló leveleket, a színes fákat. Szeretem az égő avar füstjét. Szeretem az őszi hűvös szelet, az első fagyos, száraz-hideg estéket, főleg, amikor már itt-ott begyújtanak - na nem a gázfűtést :).
Szeretem összegereblyézni az avart. Úgy általában szeretem az őszi kerti rendrakást. Megcsinálunk majd - remélhetőleg - egy csomó kertrendezést, egész nyáron terveztem, hogy milyen növényt hova ültetek át, amelyik nem érezte jól magát idén. Nem vagyok egy nagy kertész, most tanulom, milyen virágnak hol jó. Füvet sem kell majd nyírni :). És végre nincs meleg, és lehet forró vízben fürdeni, ami többnyire igen jót tesz a fáradtságnak.
Szeretem az őszi kirándulásokat, a gyerekekkel a gyűjtögetést, termésekkel ismerkedést, a gesztenye-baba gyártást. Szeptember-októberben érik a kedvenc almám, a Gála, ami csak egy hónapig finom - viszont akkor a legfinomabb az összes alma közül.
Tulajdonképpen a novembert is szeretem. Akkor van a szülinapom :) És anyukámé is. Nővéremé (még mindig nem szült) október végén.  Az összes gyerek névnapja ősszel van, Misi szeptember, Nándi október, Réka november. És ha már ünnep, ott a nagyon fontos a halottak napi temetőlátogatás is. És ott a várakozás, hogy mikor esik le az első hó, hogy mikor kezdődik a tél, és mikor kezdődik már advent.

És most ezekre gondolok ez után a szép őszi nap után, és nem, nem, nem gondolok a többire.