Csak megnyugtatásul

Mert olyan sokan kedvesen aggódtatok értünk. Misi valóban antibiotikumot kapott, és csak a mandulái gyulladtak be, illetve a szokásos bronchitisz, de már nagyon határozottan gyógyul, szinte óráról órára javul. Most már teljesen láztalan, és a mai napsütés ki is csalogatta az udvarra. A nyűglődése is múlik, bár még mindig gyakran veti le magát a földre, mert éppen nem pont olyan színűre színeződött a rajza, mint amilyenre ő gondolta. Nándi pedig csaknem teljesen meggyógyult, ő holnap megy is oviba. Még egy napot. Kedden már nem szeretne. :)

Gergő itthon szabin, Réka szenved nagyon tőle, hogy egyedül neki kell iskolába mennie. De azért pénteken kérte, hadd maradjon napköziben, mert klubdélután volt - havonta egyszer pénteken nincs tanulóóra, hanem kézműveskednek, bármelyik napközishez mehetnek. Csudaszép szalvétatartót készített.

Úgy szeretnék Rékáról írni, olyan sok kérdőjel van bennem a kis lelkével kapcsolatban...

Tegnap abszolváltunk közel 100 darab (két félből álló...) linzert a gyerekekkel, megsütöttünk a héten rengeteg mézeskalácsot is, bár a díszítés még vár valami jó kis karácsonyos filmre, hogy majd azalatt kenjem őket. Kész vannak a habcsókok, jópár adag szerencsesüti, és megtörtük a 60 dekányi diót is a két adag zserbóhoz, ami még a karácsonyi restanciánk. Én vagyok ugyanis a sütifelelős anyukáméknál, még akkor is én sütök, ha nem megyünk haza. Ez az egyik ajándékom, mert nekik nincs idejük, energiájuk rá, nyitvatartanak.

A diótörés egyébként rendkívül jó program volt a betegségtől és bezártságtól szenvedő örökmozgó fiaimnak. Az előre kissé megtört diókat a kis kalapácsaikkal törögették, bányászták és ették a dióbelet, és rengeteg feszültségtől megszabadultak, igaz, repült a dióhéj mindenfelé :) Ja, még vaníliás kiflit kell sütnöm a gyerekek kedvéért, mert az az egyik kedvencük, csinálni, és enni is nagyon szeretik.

Holnap elkezdjük intézni a hitelkiváltást is, vagyis már csaknem két hónapja agyalunk, járunk utána a dolgoknak, próbáljuk megtalálni a legmegfelelőbb döntést, és előkészíteni a papírokat meg a többit. Végül váltunk forinthitelre, döntöttünk, melyik banknál, és reménykedünk, hogy az elkövetkezendő 3 évben semmi különösebb dolog nem fog történni.

Ezek vannak, készülünk a karácsonyra, gyűlnek az ajándékok, pipálódnak a lecsökkentett listák tételei, és még egyenlőre úgy tűnik, hogy lesz idő arra is, hogy beszegjem a karácsonyi terítőnket. Sőt, Gergő leporolta a szekrények tetejét.

A karácsonyi lelkigyakorlaton arról volt szó úgyis, hogy ne azzal foglalkozzunk idén adventben, hogy mi mindent tehetnénk, milyen lemondásokat és jócselekedeteket vállajunk, és még, és még, hanem próbáljunk meg minél több terhet letenni. Annyira érdekes, hogy azzal, hogy könnyű szívvel próbáltam minél több dolgot, lelkit és fizikait letenni, szinte maguktól mennek azok a lemondások és jócselekedetek, amiket nem vállaltam. Mégis egyszerűen megtörténnek. Mert azzal, hogy letettem a felesleges terheket, egyszerűen lett hozzá szemem és szívem, hogy észrevegyem, mit kell tennem.