Bejegyzések
Ha fényképezős lennék, akkor most az lenne a bejegyzés címe, hogy TÁDÁÁÁÁM! És itt díszelegne egy fénykép a nappalink plafonjáról, ahonnan lóg egy lámpa. Nem egy foglalat és benne egy (energiatakarékos) égő, hanem lámpa, ernyővel. Az első.
Négy és fél éve lakunk itt, azóta képtelenek voltunk, hogy vegyünk magunknak lámpákat. Nem is a pénzhiány, nem is az időhiány, egyszerűen döntésképtelenség. Többször voltunk is nézni egy időben, de sosem vettünk meg egyet sem.
Apósom egyszer hozott nekünk ufó lámpákat, ötöt. Azokat fel is rakta a megfelelő helyekre, vagy ő, vagy Gergő, már nem is emlékszem. Aztán az egyik eltörött, a másik tönkrement... Maradt azokon a helyeken is újra a foglalat.
Több, mint 2 éve, mikor lent a roncs hajópadlót cseréltük járólapra, apukám azt mondta, hogy ő fizeti a kőműves munkadíját, kb. 60ezer forintot, csak vegyünk már ezen a megmaradt pénzen lámpákat. Halogattuk. Már el sem mentünk boltba, csak időnként viccelődtünk rajta Gergővel, hogy milyen bénák vagyunk. Egészen addig, amíg idén karácsonykor nem akart apu megint adni pénzt, hogy vegyünk lámpákat... Jó nagy röhögés lett belőle, hogy bizony azt a pénzt ő már odaadta, csak.
Ez a lámpánk sem úgy lett, hogy mi megvettük. Az öcsémék, akiknek csupán nyár óta van saját otthonuk, lecserélték az egyik régit, és elhozták nekünk. Kaptunk rá szép masnit, és hát jellemző ránk, hogy bizony masnival együtt szerelte fel Gergő, hogy szép legyen. Meg hogy emlékeztessen. A gyerekek csodájára jártak, mindenkinek többször fel meg le kellett kapcsolni, hogy tényleg világít, és olyan, mint máshol.
De úgy érzem, még mindig nem szégyelltük el magunkat, és még mindig nem beszélgetünk arról, hogy ideje lenne elmenni lámpákat venni...
Szörnyűek vagyunk.
Szörnyűek vagyunk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Kikocs, ha most engem valaki filmezne, akkor láthatnád akár, hogy kuncogok. Mert (q...a) baromira megértelek. Anno a konyhaszekrény összeállítás 15 perc alatt megvolt (s úgy, hogy a pasim is beleugatott, lévén szeret a konyhában tényledni), bútor színe, munkalap, fogantyúk, összeállítás, minden. No de lámpa? Ááááá, a gyerekekhez lett, bár az elsőket gyorsban lecseréltük. A nappaliban itt is dróton lógó izé volt, vagy 2 évig. Aztán katalógusban találtunk szépet, megrendeltük.
A konyhába nehezebb eset volt az egyik lámpa (nem az asztal fölötti, hanem a kamraajtó fölötti, de ami a konyhába világít). Ott azt hiszem volt 4 év is míg drót volt, még égő sem. Aztán egyszer szembejött velem. És a férjemnek is tetszett.
Tehát csak annyit mondanék, hogy nem vagytok ám ufók. Míg nem zavar, hogy nincs, meg bírtok várni az ideálisra, akkor rajta. Egyszer úgy is beugrik a megfelelő.
A lámpa szerintem is nehéz ügy, nálunk is csak egy van, na jó kettő, mert a fürdőbe lett véve, csak nem oda való és folyton kiég az egyik. Szóval, én még nem találtam olyan lámpát amit szívesen megvettem volna. Olyat pedig nem akarok, amit úgyis kicserélnék.
Én is kuncogok. Mi 2000 nyarán költöztünk oda ahol lakunk és 2009 karácsonyára lettek a nappaliban, konyhában, étkezőben lámpáink. A hálók megoszlanak...a gyerekszobákba lettek újak, vagyis elsők, de a mihálónkba jujderégi van...A lámpavásárlás külön filmezést igényelt volna nálunk is. Háromemeletes csilláráruház (a Kika és még 3 másik csillárbolt után) és egy olyan lámpa volt ami mindkettőnknek egyszerre megtetszett: rá volt írva: kiállítási darab, nem eladó. Aztán a férjemnek megtetszett egy, mire én: ha te takarítod, akkor oké. Aztán kiderült, hogy ezt a lámpacsaládot már nem gyártják, a benn lévő 4 darabot megvettük, el tudtuk osztani nappaliba, étkezőbe, konyhába. És a férjem már egyszer takarította!!!!
Megértelek Titeket.
Megjegyzés küldése