Nincs sok

történés felénk mostanában. Gyűrjük a mókuskereket, és várjuk a szünetet. Nem nagyon születhet abból bejegyzés, hogy már megint tulajdonképpen minden rendben van. Bővebben persze már nehéz pillanatok vannak, de nem is akarok ezeken most gondokozni, ezért sem írok róluk. Úgy érzem, ha bármelyik gondomon elkezdenék agyalni, teljesen legyűrne, és nem tudnék felkelni. Úgyhogy most igaziból azt mondom, hogy nincs semmi, csak fáradt vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a baj, mert nagyon nem olyan vagyok, mint szoktam. Ha megint a zsákos hasonlatomat kéne elővenni, csak tartom a zsákok száját, és vonszolom őket, de meg sem nézem, mi van bennük, aztán lehet, hogy egyik-másik kikopik, és szedegethetek majd össze mindent, remélem, egyikben sincs mák jellegű dolog, jártam már úgy... :) Most a hátrahagyottakat sem nézegetem, tudom, hogy megvárnak.

Viszont ha nem foglalkozok azzal, hogy nem jó nekem, és azzal, hogy nem alszom jól - a hátam miatt -, tök jó napjaink vannak. A gyerekek ügyesek és okosak, és nőnek, és meglepnek minden pillanatban. Lehet rajtuk ámulni, meg csodálni őket, és rengeteget nevetni a szövegükön, velük. De ők is fáradtak, még az ovisok is, mindenkinek jót fog tenni a szünet. Még egy hónap, azt már kihúzzuk. Egész nap kint lennének, és főleg, elmerülnének a saját dolgaikban, olyan kevés idő van mostanában erre. Vagy talán a lehetőség sok. Kint is lennének egész nap, és bent is autóznának, póniznának. Nehéz eljönni mindenhonnan, és nehéz elmenni bárhová. Pedig néha kötelező. Kezd elég lenni a kötelezőből. És mennyire hálás vagyok, hogy nem kell fix időben dolgoznom, hogy ezekben a hetekben hagyhattam, hogy az egyesületi munka is hadd sodródjon, nélkülem.

Pedig már szabin vagyok papíron. Másfélszer annyit keresek, mint amikor dolgoztam, és még szeptember végéig ez így is lesz. Mivel hét évig voltam itthon. Sőt, Gergő fizuját is rendezték, egy kis fellélegzés van most. Aztán, hogy hogyan tovább, majd meglátjuk.

Gyorsan elkezdtem megint fogyózni egy év után, egyenlőre megy, ez némi sikerélményt ad. Hátha legalább a hátam rendbejön, ha nem kell olyan sok túlsúlyt cipelni. Ha a hátam jól lenne, tudnék aludni, ha tudnék aludni, nem lennék fáradt, ha nem lennék fáradt, elvégezném a dolgomat, ha elvégezném a dolgom, nem nyomasztana, és lenne erőm foglalkozni a problémáim megoldásával. Ez alapján a logika alapján kiáltottam ki minden bajom okozójának azt a plusz 10 kilót. 4 nap alatt egyenlőre 4 kiló. Tudom, hogy ez nem tűnik egészségesnek, de akár az, akár nem, engem most ez a gyors eredmény határozottan inspirál, és jobb kedvre derít. Úgyhogy kéretik nem elvenni a kedvemet, köszönöm :)

Szóval ez van dióhéjban. És várakozás. Izgalmas hétvége és hét áll előttünk, nagyon várom. Családi nap az Orczy kertben, vásár a nagycsaládosházban, elsőáldozás és vendégség vasárnap (külön), jövő héten pedig az unokaöcsi jön hozzánk negyedik gyereknek, míg a szülei dolgoznak. Elég feladat, hogy ne kelljen gondolkozni, csak élvezni a perceket, és kihozni a legjobbat belőlük. Mert nem lesz nehéz. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Idakerámia írta...

Szerintem nagyon túlvállalod magad.
Az egész házat rendben tartani, kiskert, főzés, három gyerek mellett, és még egyesületi munka, meg blog, és a többi dolog is nem kevés. A nagyszülők 200 km-re laknak, nem is ugyanabban az irányban és még mindig úgy gondolod, hogy neked kellene tenned még valamit? Nézz körül! A legtöbb embernek ott vannak a nagyszülők, nincs három gyerekük, és ha csak egy van, akkor is panaszhalom az életük,az pedig meg sem fordul a fejükben, hogy még vállaljanak valamit a többi emberért is.
Kíméld magad, mert ha romlik a hátad, még annyit sem fogsz tudni megcsinálni naponta, mint az átlag magyar ember. A mostani erőtlenséged nem konkrétan a hátad miatt van, hanem azért mert azzal a lelki értékrenddel, ami igenis előre viszi a világot nem elegen rendelkeznek, és magadénak érzed az egész terhet. Mert te is tudod, hogyan kéne alakítani az emberi életet, hogy igazán működjön, és a többi ember helyett is akarsz cselekedni.

myway08 írta...

hajrá, sztem a csillagok állása most kedvez a fogyásnak :).

Heni írta...

Idával értek egyet. Mert magamnál is ezt látom. A világ terhei nagyon nyomasztóak. Képzeld pár napja végigszenvedtem pár állatkísérletes képet, videót, hogy hírt tudjak adni róla. Bejegyzést akartam írni, keményen, képekkel illusztrálva azt, miről is van szó. Mert sok ember elfordítja a fejét és veszi tovább az ilyen kísérletekkel megtámogatott hiúság-vására termékeket.
De leszóltak a többiek, hogy egyrészt a dühöm rombolja a családom, másrészt mit akarok elérni? Úgysem fogok megváltoztatni semmit.

És most itt állunk egy nagy probléma küszöbén, mikor lehet hogy le kell mondani valamiről, ami eléggé stresszel, nagyon szarul érint. Mert magamra vettem egy felnőtt ember gondját és életét, mikor a saját boldogulásunk is mindennapos küzdelem, de eszköztelennek érzem magam, és nagyon ki vagyok bukva.

Megjegyzés küldése