Nincs sok

történés felénk mostanában. Gyűrjük a mókuskereket, és várjuk a szünetet. Nem nagyon születhet abból bejegyzés, hogy már megint tulajdonképpen minden rendben van. Bővebben persze már nehéz pillanatok vannak, de nem is akarok ezeken most gondokozni, ezért sem írok róluk. Úgy érzem, ha bármelyik gondomon elkezdenék agyalni, teljesen legyűrne, és nem tudnék felkelni. Úgyhogy most igaziból azt mondom, hogy nincs semmi, csak fáradt vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a baj, mert nagyon nem olyan vagyok, mint szoktam. Ha megint a zsákos hasonlatomat kéne elővenni, csak tartom a zsákok száját, és vonszolom őket, de meg sem nézem, mi van bennük, aztán lehet, hogy egyik-másik kikopik, és szedegethetek majd össze mindent, remélem, egyikben sincs mák jellegű dolog, jártam már úgy... :) Most a hátrahagyottakat sem nézegetem, tudom, hogy megvárnak.

Viszont ha nem foglalkozok azzal, hogy nem jó nekem, és azzal, hogy nem alszom jól - a hátam miatt -, tök jó napjaink vannak. A gyerekek ügyesek és okosak, és nőnek, és meglepnek minden pillanatban. Lehet rajtuk ámulni, meg csodálni őket, és rengeteget nevetni a szövegükön, velük. De ők is fáradtak, még az ovisok is, mindenkinek jót fog tenni a szünet. Még egy hónap, azt már kihúzzuk. Egész nap kint lennének, és főleg, elmerülnének a saját dolgaikban, olyan kevés idő van mostanában erre. Vagy talán a lehetőség sok. Kint is lennének egész nap, és bent is autóznának, póniznának. Nehéz eljönni mindenhonnan, és nehéz elmenni bárhová. Pedig néha kötelező. Kezd elég lenni a kötelezőből. És mennyire hálás vagyok, hogy nem kell fix időben dolgoznom, hogy ezekben a hetekben hagyhattam, hogy az egyesületi munka is hadd sodródjon, nélkülem.

Pedig már szabin vagyok papíron. Másfélszer annyit keresek, mint amikor dolgoztam, és még szeptember végéig ez így is lesz. Mivel hét évig voltam itthon. Sőt, Gergő fizuját is rendezték, egy kis fellélegzés van most. Aztán, hogy hogyan tovább, majd meglátjuk.

Gyorsan elkezdtem megint fogyózni egy év után, egyenlőre megy, ez némi sikerélményt ad. Hátha legalább a hátam rendbejön, ha nem kell olyan sok túlsúlyt cipelni. Ha a hátam jól lenne, tudnék aludni, ha tudnék aludni, nem lennék fáradt, ha nem lennék fáradt, elvégezném a dolgomat, ha elvégezném a dolgom, nem nyomasztana, és lenne erőm foglalkozni a problémáim megoldásával. Ez alapján a logika alapján kiáltottam ki minden bajom okozójának azt a plusz 10 kilót. 4 nap alatt egyenlőre 4 kiló. Tudom, hogy ez nem tűnik egészségesnek, de akár az, akár nem, engem most ez a gyors eredmény határozottan inspirál, és jobb kedvre derít. Úgyhogy kéretik nem elvenni a kedvemet, köszönöm :)

Szóval ez van dióhéjban. És várakozás. Izgalmas hétvége és hét áll előttünk, nagyon várom. Családi nap az Orczy kertben, vásár a nagycsaládosházban, elsőáldozás és vendégség vasárnap (külön), jövő héten pedig az unokaöcsi jön hozzánk negyedik gyereknek, míg a szülei dolgoznak. Elég feladat, hogy ne kelljen gondolkozni, csak élvezni a perceket, és kihozni a legjobbat belőlük. Mert nem lesz nehéz. :)