Bejegyzések
Fáradtak vagyunk. Senkinek nincs kedve már oviba, iskolába menni, alig tudunk felkelni reggel. Réka tegnap vacsoránál szomorúan mondta, hogy Ildikó néni azt mondta, hogy igyanak reggel forró csokit, de közben kakaóra gondolt. Mert mindenki fáradt, és hogy attól majd felélénkülnek. De ő nagyon nem szereti a kakaót. Sem a csokit. Sem a kávét. Kivéve, ha fehér az a csoki. Reggel veszekedés van az autóban, vagy csak sima csend, nincs csacsogás, ha mégis valamelyik rákezd, van, aki kötekedjen, így vezetik a feszültséget.
Vonszoljuk magunkat napról-napra, vágjuk a centit. Még két rendezvényünk van, egy harmadikon csak besegítek, és be kell indítani a Gyümölcskört, ez két hét alatt elvileg lemegy, utána szívem szerint itthon tartanám már a fiúkat, mert már megtehetném. De akkor mi lesz Rékával? Még nehezebb lesz neki az iskola, ha úgy megy el, hogy egyedül neki van kötelessége. Mert ugye apa nem számít.
Már fárasztóak a programok is, fárasztó a játék is, mert egyszercsak jön, hogy vacsora, mert holnap fel kell kelni. Fárasztó a sok kötelesség, a muszáj, a korlát. Próbálok néha apró engedményeket tenni, kevesebb nemet mondani, például kaphatnak nutellás kenyeret többször, mint egyébként szeretném, hétközben is pancsolós habos fürdőt a zuhanyzás helyett, Misinek elengedem a hajmosást, amit utál, pakolok helyettük a gyerekszobában. De kevés.
Réka szólt, hogy szeretné, ha már ötkor lefeküdnénk este. De hiába, ha a fiúk meg nem bírnak magukkal, és nem hagyják aludni. Benn maradnék velük, mint régebben, mert kérik, de megbolondulnak tőle, és még később alszanak el. És egyébként is, azon is sírás van, hogy kinek az ágyához ülök közelebb...
Jönnek az agyalások, hogy hogy osszuk fel a szobákat, mire lesz pénz, lesz-e egyáltalán, szabad-e költeni egyáltalán, vagy jobb, ha van vésztartalék, használják-e majd, vagy nem is akarnak majd szétköltözni, ez meg nekünk fárasztó, pedig most már dönteni kell.
Van ez a napi pár órám egyedül, amikor végezhetem nyugodtan a dolgomat, és úgy telefonálhatok, hogy senki nem ordítja közbe, hogy éppen ki bántotta, vagy éppen kakafing, mert az vicces. De az utóbbi időben főleg azt az időt dolgozom fel magamban, amikor itthon vannak, és készülök a következő menetre. Hiányzik már az is, hogy itt nyüzsögjenek körülöttem, és ne kelljen tervezni túl sokat, csak eltölteni a napokat, és ha kedvünk van valamihez, nem számolgatni, hogy belefér-e még vacsoráig, kész van-e a lecke, és nem pörögnek-e fel túlságosan tőle. Le vannak merülve, szeretni kell őket nagyon, töltögetni a tankjukat, de úgy, hogy a többinek ne fájjon. Ha Nándit megajándékozom, a szememre vetik, ha Misit megölelgetem, megbüntetik érte, ha Rékának olyant engedek meg, amit a többinek nem, hisztiznek. Nem emlékszem, volt-e ilyen nehéz egyszerre szeretni őket.
Szóval vágjuk a centit, várjuk a nyári szünetet.
Vágjuk a centit
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Kedves Kikocs!
Régóta vagyok "zugolvasód", de most nagyon köszönöm ezt a posztot, nem mintha örülnék neki, hogy másnak sem könnyű, de én általában azt gondolom, hogy csak nálunk nehéz és én nem csinálok valamit jól. Mi is annyira fáradtak vagyunk, és nem igazán tudom, hogy hogy lehet túlélni ezeket a "testvérharcokat". Én is ugyanígy vagyok, hogy az itthon egyedül töltött időben igyekszem feltöltődni a következő "menetre". És persze nagyon szeretni őket. Csak most egy kicsit nehezebb, úgy érzem, én is túlságosan lemerültem. De ahogy az ének mondja, a felhők felett süt a nap. Minden jót neked és sok erőt. Engem egy dolog vigasztal, mégpedig az, hogy Isten szemében az anya munkája a legfontosabb munka. És Ő megértő, és nagyon együttérez velünk, támogat minket. Szeretettel: Bea
Most látom csak, hogy mi a mottód:-)
Bea
Jaj dettó, dettó. Nekem már van vakációváros vonalzóm is a blogon :) Pedig a nyár se lesz kevésbé fárasztó, de szabadabb :)
De hogy mennyire szépen írtad ezt!
Hogy a szeretet miatt az ember néha enged a máskor kőbe vésett dolgokból. Hogy a következetesség néhány elemét felül kell írni, hogy túléljük a mindennapokat. Hogy nehéz - de lehet egyszerre szeretni.
Nagyon tetszett!
Kitartás, jó töltődéseket és gyorsan rövidülő centit! :-)
Nagyon köszönöm, hogy írtatok!
Bea, neked külön is, mert téged még tegnap este olvastalak, és úgy megnyugtatott. A segítséged is, meg amikor nem érkezik komment, sokszor azt érzem, azért, mert elítélendő dologról írtam, vagy mert nem azt lehetett érteni, amit szerettem volna. Ami lehet, hogy úgy is van, és igaziból vállalom is, de akkor is rossz érzés tud lenni :) Még akkor is, ha tudom, hogy nekem még blogot olvasni sincs időm meg odafigyelésem mostanában, és vélhetően más is van így.
Betti, köszönöm a jókívánságokat!
Timi, nekem meg még a gyerekek életkoros vonalzóját sem sikerül megcsinálni, meg rendberakni az oldalsávomat... De majd nézem a te vakációváró vonalzód :D
innen is látszik , h milyen remek ötlet lenne a rövidebb nyáriszünet ezen az éghajlaton. már most felesleges a kölköknek bejárni, lehetetlen tanítani.
ja, és a külön szoba sztem későbbi aktualitás. nálunk akiknek van, azok is átjárnak egymáshoz aludni
Boró is rettenetesen fáradt. Úgy vonszolja magát, minden lépés előtt hosszasan nyafogva, hogy nem akar csinálni semmit. Látszik is a teljesítményén, kb egy hónappal ezelőtt átmenet nélkül romlott egy jegyet majdnem mindenből.
A suliban is látom, hogy teljesen használhatatlanok szegénykék. Nem csak az év vége, de ez az összevissza frontok, kiszámíthatatlan idő is megviseli őket.
Én pont tegnap beszéltem vele, hogy tudom, hogy nehéz, de kevés van hátra, össze kell szedni az utolsó erőtartalékokat, asszem nem győztem meg :) Kitartás, már látszik az alagút vége...
Nálunk is fáradt már mindenki, leginkább én. Sőt a Gábor már a matek leckével is szenved és az már a vég. Már csak három hét!
Megjegyzés küldése