Gyümölcskör



A gyümölcskör ötlete tavaly fogalmazódott meg. Itt felénk nagyon sok az olyan gyümölcsfa, amit nem szednek le, szemétszámba megy, rohad le a fáról a termés. Régen ugyanis ezek a telkek hobbitelkek voltak, az utóbbi 5-10 évben a tulajdonosok legalább fele lecserélődött. A mi korosztályunk nagy részének pedig nincs meg az ideje, tudása, igénye, akarata ahhoz, hogy befőzzön. A szomszéd nénimnél cseresznyét szedtem felesben. Meg nyárialmát almáspitéért. Egy másik háznál meggyet lekvárért, a harmadiknál rebarbarát adtam vissza, a negyediknél bodzaszörpöt, mert nem szeretik a meggyet. A zöldségesnél a hibás őszibarackot kértem el, amit kukába dobott volna ki, lekvárt vittem vissza. És a dolog túlnőtt rajtam. Nem tudtam annyit eltenni, amennyit felajánlottak. A zöldségesnél hetente hozhattam volna el 10 üveg őszibaracklekvárnak valót, ami nekünk az éves adagunk, a meggyéréskor nem voltunk itthon, pedig abból bármennyi fogyna, a kárba ment cseresznyemennyiségről nem is beszélve...
Aztán hallottam a Tápláló szeretet mozgalomról, aminek a keretében egy nógrádi hagyományőrző egyesület főzte be a saját feleslegét, hogy azt budapesti rászoruló nagycsaládosoknak küldje el, és beindult a fantázia.
Lett ez a jó kis nagycsaládos egyesület, amiben egyre jobb közösség épül, ráadásul kincs a gyümölcs, és segítség minden, amit nem kell megvenni. Elkezdtem tapogatózni, van-e igény. Nagy igény volt. Adhat-e keretet a nagycsaládos egyesület ennek, mik a buktatók, hogy tudunk úrrá lenni ezeken?
Valamikor kora tavasszal összeültünk a régiós titkárral és a fóti egyesület vezetőivel, és járattuk az agyunkat. Szerintem kitaláltunk egy olyan rendszert, amivel biztonságban vannak azok a nem ismerős családok is, akik félnek a visszaélésektől, annak a veszélyétől, hogy idegenek mennek be a kertbe. Az egyesület egyrészt keretet ad az egésznek, hiszen ismerjük a tagokat, és a leglényegesebb adatok rendelkezésre állnak. Másrészt kapcsolattartók vannak és adatlap, és nem adunk ki elérhetőségeket még a szedőknek sem, hogy ne fordulhasson elő pl. az, hogy valaki idegen azt mondja, hogy megy gyümölcsöt szedni, aztán nem is mi küldtük. A végén mindenki jól jár, hiszen a tulajdonosnak nem kell csinálnia semmit, nem kell időt szánni rá, nem kell cukrot vennie, nem kell a lehullott gyümölcsöt eltakarítania, mégis jut neki. A tagjainknak pedig nem kell megvenni a gyümölcsöt, a munka válik értékké, és tudja az ember, mit tesz a gyereke elé. Ez nagy kincs.

A nagycsaládnál az időhiány a legnagyobb buktató, hiszen ha azt mondja valaki, hogy holnap le kéne szedni és be kéne főzni valamit, nem biztos, hogy megy. Ezért nagyon jó, hogy gyümölcskör vagyunk, és nem csak felajánlások jönnek, hanem össze tudunk dolgozni. Lehet vállalni csak szedést, csak befőzést is, kinek mi sikerül, és főleg mikor. Megállapítottunk arányokat: ha leszedünk mondjuk 10 kg gyümölcsöt, és nem kell befőzni, akkor felezünk a tulajjal. A maradék 5 kg-on osztozik a szedő és a befőző, a cukor közösből megy. Ha be kell főzni, 10 üvegből 3 megy a tulajnak, egy megy a közösbe, cserealapnak, és a maradék 6-on osztozik a szedő és a befőző, a cukor megintcsak a közösből megy. Pl. cseresznyéből kétszer szedtünk, mindkét alkalommal 25 kg-ot, ami olyan kétszer 50 üveg befőttet jelent, tény, hogy nem főztünk be mindent... Szóval szerintem ez végső soron megéri, mindenkinek jut kétszer 15 üveg...

Az eredeti terv az volt, hogy ha valakinek ugye nem kell vissza semmi - mert ilyen kétszer is volt már -, azonnal felajánlunk valamit cserébe. De végül ezt leszavaztuk. Valahol van benne igazság, hiszen nem tudni, hogy mi lesz. Hogy kapunk-e mondjuk barackot vagy körtét, ha a meggyfa tulajdonosa azt kért. De ha lesz valami plusz, akkor majd felajánljuk, visszamenőlegesen, erre megy a cserealap.

Tervek vannak nagy közös szedésekre, nagy közös befőzésekre, receptcserékre és karácsonyi ajándékkészítésekre. Kaptunk gyümölcsfelajánlást magánszemélyektől, almáskerttől, és járunk cukor után, hátha valamelyik nagyobb cég megtámogatna minket. Támogat minket azzal, hogy viszi a hírünket, az önkormányzat, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, és a Greendependent Fenntartható Megoldások Egyesülete. És ma interjú is készült velem a  Magyar Katolikus Rádióban kedd reggel háromnegyed 8-tól lesz hallgatható. Múlt héten végre valaki megcsinálta a Facebook oldalunkat, és terjed a hírünk. Ami nagyon jó. Nem csak azért, mert nekünk több megkeresésünk lesz, hanem azért is, mert ez egy jó kezdeményezés. Korlátokat bont, arra sarkall, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy segítsünk, hogy ne mindent pénzen akarjunk megvenni, hogy érték ne kerüljön szemétbe. Van egy olyan titkos vágyam is, hogy viszik majd az ötletet más közösségek is, és sorra alakulnak a gyümölcskörök. Igaz, a gyumolcskor@gmail.com címet foglaltam, de a facebookon dunakeszi előtag ott van. Hogy nem ez az egy és az igazi, hanem legyen sok és sok. Annál is inkább, mert van már olyan megkeresésünk, ami olyan messze van, hogy nem tudjuk teljesíteni.

Ritkán kérek olyant, hogy osszátok meg, amit írok, vigyétek a hírét. De most nagyon örülnék neki. A facebookon itt van az oldal.
Köszönöm!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

6 megjegyzés:

Erika írta...

Valami hasonlót csinálunk a sógornőmmel, én szörpöt főzök, ő pedig lekvárt. Családi gyümölcskör:)

Zsóka írta...

Ez mekkora!! Nagyon leleményesek vagytok, tetszik :)

noracska írta...

Fantasztikusak vagytok... Hajrá!!

superwomanatwork írta...

Nagyon jó ötlet, jó lenne nálunk is megvalósítani. Hajrá!

Heni írta...

http://ordogkonyha.blogspot.hu/2012/05/elo-etelek.html
Amit kértél, bocs hogy ide küldöm :)

Névtelen írta...

Fantasztikusak vagytok, gratulálok!
Normio

Megjegyzés küldése