Biztató

Borzasztóan kifárasztott ez a hét, pedig alapból sem jó pozícióból indultam. De milyen jó, hogy erre a hétvégére csak olyan programunk van, ami lemondható, illetve megosztható a család!
Aztán kiderült, hogy Misi pocakjának baját egy Campylobakter nevű baktérium okozza, ráadásul egy nem nagyon súlyos lefolyású betegséget sikerült produkálni a mi kis vasgyúrónknak, úgyhogy egy antibiotikumkezeléssel túl is leszünk rajta, és talán már a tesók sem kapják el. Bár Nándi időnként fájlalja a hasát, én meg aggódva figyelem. Jó lenne, ha a jövő heti nagycsaládos évzárón családi programként vehetnénk részt, és nem dolgozni mennék...

Aztán nagyon biztató Gergő álláskeresése is. Nagy erőkkel vetettem bele magam a dologba, ugyanis az elmúlt 12 év munkaügyei után egyértelművé vált, hogy a leghatékonyabb módja az álláskeresésnek az, hogy én kigyűjtök x linket, amit megnéz Gergő, kiszórja belőle a felét, ami komolytalan, vagy valószínűleg olyan a feladat, aminek nem felel meg, mert mondjuk ügyfelekkel kell kapcsolatot tartani, és ő azt nem akar, vagy messze van... Egy-egy álláskeresés végére el szoktam érni azt, hogy már csak a tökéletes munkalehetőségeket küldöm át, amiben nem talál kivetnivalót. És akkor én írogatok motivációs leveleket meg elküldöm az ő címéről az önéletrajzokat. És  utána meg figyelek, hogy a telefonja mindig kéznél legyen, illetve hívja vissza azokat, akiknek a hívását elmulasztotta. Merthogy nagyon utál telefonálni. Ilyenkor már nagyon szoktam utálni magam, de muszáj mondanom, pedig biztos visszahívná anélkül is, hogy nyaggatnám... Azt hiszem, ez  már olyan, mint egy tánc, pontosan tudjuk a lépéseket, de ha szól a zene, muszáj táncolni.
Na, és szerda este elküldtem öt helyre az önéletrajzát, abból négyen jelentkeztek tegnap és ma, és a ma reggeli három helyről is már visszajeleztek. Eddig négy interjút beszélt meg a jövő hét elejére, és egyen már bent is van a második körben, ami ma lesz, erre még a hét elején jelentkezett. Még távmunka is van benne, olyan, mint egy álom. Csak azon aggódok, hogy nehogy a sok szék között a pad alá valami vérszem miatt... Pedig biztos lehetnék az én szuper férjemben, hogy minden rendben lesz, eddig is mindig pontosan tudta, hogy mi fog történni, mi fér bele adott helyzetbe. Annyira büszke vagyok rá!

Szóval ezek vannak. Biztató a események folyása.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Heni írta...

Ilyen baci volt már nálunk is, még az egyik nagy kiskorában. Még az ÁNTSZ is látogatást tett, kinyomoztuk a hölggyel, mi okozhatta (valószínű a rövid ideig főtt csirkemáj), kaptam fertőtlenítő szereket, és az egész házat át kellett fertőtleníteni. Plusz amíg meg nem gyógyult, addig mindig fertőtlenítő kézmosót használni, és nekünk is székletet vizsgáltatni. Nem volt egyszerű, de a gyógyulás az nem tart soká :)

Jobbulást!

Timi írta...

Ez nagyon jó, csak így tovább :)

Akartam kommentelni az előzőre is, csak úgy emlékszem, gyerekkel a kezemben olvastam. Azt akartam, hogy nagyon tetszik a hozzáállásod, pedig ez a helyzet sosem könnyű. Most meg azt olvasom, hogy Gergő tényleg szuperügyes, ezek szerint hipp-hopp lesz állása :)

Megjegyzés küldése