Újra itthon

Szóval ez a Futura egy fajta Csodák Palotája, érdekesebbnél érdekesebb játékokkal. Négy szint van, a négy elem - föld, víz, tűz, levegő - koncepciójára. Olyan, mint egy óriási játszóház, mindent ki lehet próbálni, az információk, a tudás a tapasztalatból jön. Van több átfedés a budapesti Csodák Palotájával, de nem ugyanaz. A nyitás alkalmából már a bejárat előtt is jópofa programok voltak, különleges óriásbuborékokat is lehetett gyártani kocka meg gúla alakú óriás buborékfújókkal, óriás karikákkal, hatalmas ládányi folyadékkal. Két segítő volt hozzá, csak a középsőnknek nem volt türelme, míg ráérnek, megoldotta egyedül:

A gyerekek kedvence a vizezés volt. Természetesen. Volt egy nagy vizes asztal, amin volt örvény, ami lehúzza a pingponglabdát, szökőkút, ami fenntartja, csővezetékrendszert lehetett építeni, vízemelő szerkezetet, pumpát, pályán vízsugárral tolni a labdát, ólomtéglákból gátat építeni, és nem tudom, még mit. Aztán volt egy másik, ahol vizes homokkal lehetett játszani, azt okosan magasabbra tették a nagyobb gyerekeknek :) Fogaskerekekből is lehetett rendszert kirakni, és elindítani a malmokat.

A föld elem szintjén a legnagyobb kedvenc az erdő volt, ahol UV lámpával kellett az állatok nyomait megkeresni a fákon, bokrokon. Volt denevér-kalap, meg levélvágó hangyák, földrengés-fotel és fakírágy, amit mindannyian kipróbáltunk. Sima asztalra feküdtünk fel, a szögek úgy emeltek fel minket, kicsit ijesztő volt :)

A levegő szintjén többféle tükrös trükk volt, ami nagyon lenyűgözte őket, de a legnagyobb kedvencük szerintem az volt, amikor a falon ottmaradt az árnyékuk.

Lőttek célba meteorokra lézerrel - sajnos mindannyiszor elpusztult a föld :D -, sétáltak a holdon, gerjesztettek hullámokat, építettek földrengésbiztos házat, csináltak 3d lenyomatot az arcukról fémrudacskákkal - innen sem tudtak elszakadni -, dobáltuk őket a tépőzár-falra, és megnéztük a villám-generátort is. A lábbal működtetős óriás orgonától én rángattam el őket, mert megfájdult a fejem, nagyon sajnáltam az ottani segítőt. Jártunk mini-mobil-planetáriumban, sajnos a nap-teleszkóp nem működött. Nándi rengeteg időt eltöltött a Hold-terepasztalnál, és megállapította, hogy a Holdon meztelen emberek laknak - nem mindenkin volt ugyanis szkafander, és amit lehetett, kipróbált.

Volt néhány játék, ami sajnos nem működött, a tesztelés közben sem derülhet ki minden hiba, így hát garantált, hogy megyünk még majd. Mindenképpen ki kell próbálnunk majd például a kishajók rakományolását, zsilipelését, és van sok olyan dolog, amibe bele kell még nőniük. És tartok tőle, hogy sok apró darabját a játékoknak folyamatosan pótolni kell majd. Misi is majdnem elhozott egy UV zseblámpát, és én is szóltam rá idegen kisfiúra, hogy vigye vissza a védőszemüveget. Remélem, azért sikeres lesz, beváltja a hozzá fűzött reményeket a Futura. Mert tényleg nagyon jó! El is kellett hessegetni, hogy milyen jó, hogy így egyben vannak, és mindenkinek élmény volt ez, mert már mindenki maradéktalanul tudja élvezni, és mindjárt lesz egy picike, akinek meg unalmas - vagy veszélyes - lesz minden, ami a nagyoknak jó.  Jó volt, na. Megyünk még!

És ha már említettem a tüzijátékot, előtte láthattuk a második felét a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda c. előadásának. Hatalmas élmény volt még úgy is, hogy inkább a kivetítőn tudtuk követni. Misi lenyűgözve nézte, Nándit sajnos a tömeg nyűgözte le, így nekem inkább őt kellett figyelni, de a lopott percek is magukkal ragadóak voltak. Élmény volt látni.

Szóval újabb ajánlatomat olvashattátok, nekem meg ez rögzített emlék. Legyen nektek is az, ha tehetitek, érdemes megnézni mindkettőt!