Pont jókor

Csaba testvér gondolatait már máskor is közzétettem itt. Ma megint nagyon jókor, nagyon időben talált meg egy beszéde. Amit ez a gondolatsor mond nekem, aszerint próbálom rendezni úgy általában az életem. Próbálom az én kis környezetemet szebbé tenni, mindig felállni, mindig menni tovább, bízni és küzdeni azokért, akiket rám bíztak. És a rám bízottakon nem csak a szűk vagy tág családomra gondolok.
Most éppen megint a földön voltam, és talpra rántott. Templomi prédikáció, így nem hívőknek sokat kell elvonatkoztatni, de érdemes rászánni a 18 percet. Nem tűnik annyinak.

Ide katt, ha érdekel.