fiúk

Eléggé megkeserítette az életünket mostanában az, hogy a gyerekek akkor is egymás torkának esnek, ha a másik a sarokban nézi a pókot. Mondjuk mostanra kicsit megnyugodtam, mert gyakorlatilag akinek panaszkodtam az utóbbi időben, mindenki belekapaszkodott a történeteimbe, és folytatta a sajátjaival. Szóval valami bolyóegyüttállás is lehet a háttérben.

Na, mindegy, Réka ment iskolába csütörtökön, és a két fiú maradt. És megint megállapítottam, hogy milyen hatalmas is a különbség a fiúk meg a lányok között konfliktuskezelésben. És hogy ezt mennyire nem szabad szem elől tévesztenünk nekünk, lányoknak akkor sem, mikor már felnövünk, és felnőtt fiúkkal kell közösen életet vinnünk.
Merthogy a két fiú, ha valami konfliktusa van, egymásnak esik, aki nagyobbat üt, annak van igaza, vagy utána esetleg bevallja, hogy nem is neki volt, és bocsánatot kér, és a legnagyobb egyetértésben játszanak tovább, el is felejtették az egészet. És ez milyen jó is így. Nincs öri hari meg órák, sőt, napok múlva felemlegetés. Tényleg lerendezték abban a két percben, kívül-belül.

Valamint ma - az utóbbi napokban kezd elhatalmasodni rajtam a fészekrakó ösztön, és úgy érzem, megbolondulok, ha nem rendezhetem be heteken belül a szobát úgy, ahogy majd a kis névtelenünk érkezik, nagyon határozottan körvonalazódik, hogy érkezik egy kézzelfogható puha baba 3 hónap múlva. Szóval ma, mikor Nándi konokul addig próbálkozott valamiben - testi épségét is kockáztatva a cél érdekében, amíg sikert aratott - realizáltam azt is, hogy ha minden úgy történik, ahogy történnie kell, akkor lesz egy vízöntő lányom oroszlán aszcendenssel, egy vízöntő fiam kos aszcendenssel és két sima kos fiam, akármilyen aszcendensekkel, de tény, hogy három kitartó fiam lesz, aki addig töri a falat, akár a saját fejével is, amíg le nem omlik. Abból a fajtából, és azzal a génkészlettel, amivel már ketten is röhögve bontják a házat. Biztos nem fogunk unatkozni. Sőt, biztos jól is fogunk szórakozni. De valószínűleg kő kövön nem marad, mire kirepülnek a fészekből...