Folytatás

Először csak egy update-et akartam írni az előző poszt végére, miszerint hazahoztuk Nándit délben saját felelősségre. Aztán több dolog is történt.

Szóval hazahoztuk. Megbeszéltük a doktornénivel, hogy azt figyelik meg még egy napig, hogy iszik-e rendesen. Én meg azt gondoltam, hogy ezt én is tudom figyelni, amúgy is tőlem kérdezik, ha a kórházban vagyunk, akkor is. És otthon azért jobb. Nekünk. Mert Nándi maradni akart. Hogyne: ment a minimax nonstop, mellette aludt apa, anya kisautót vitt neki, meg mindenki az ő kívánságait leste. Szerintem mégis jobban gyógyul itthon. Volt a kórháznak még egy erőtlen próbálkozása, hogy dehát egyértelmű, hogy van egy fertőzése, és lázas beteg, ezt tromfoltam azzal, hogy a testvére is ebben a cipőben jár. És azt is elmeséltem, hogy tegnap délelőtt az oviból HAT gyereket küldtek haza lázasan, ebben nincs benne az - pl. mi -, aki már be sem ment, és mára újabb gyerekek betegedtek meg. Ha nem lett volna a kiszáradás, közelébe sem megyünk orvosnak, rendelőnek. Érdekes egyébként, most már eltelt két nap, még mindig nincs más tünet, ami orrfújás van, az volt eddig is, talán némi köhécselés van, de az is komolytalan.

Hazajöttünk, befészkeltünk, mesét néztünk, egyenesítettük a hátamat. Nándi produkált egy 39.9-et, ami nem tett boldoggá, őt sem a hűtőfürdő. Misi most, elalvás után nyomta 39 fölé, pedig róla azt gondoltam, talán át is ment már rajta, láztalanul ébredt reggel.
Réka még volt iskolában, hittanon is. Most már ő is 38. És sajnálta, hogy nem mehet iskolába, pedig azt vártam, hogy majd örömtáncot lejt.
Berendeztük a kórtermet a felnőttszobában, minden csupa takaró és szivacs és párna, gyűrögető és kedvenc díszpárna, sorban állnak a polcon a különböző poharak, mindenféle innivalókkal, a háromféle lázcsillapító, a nagyoknak tabletta is...

Ami miatt viszont poszt lett ebből a napból, az Réka. Amikor megérkezett, egy nagy köteg rajzot varázsolt elő a táskájából. Ő és az osztálytársai rajzolták a napköziben Nándinak. Nándi jött le a lépcsőn, éppen lenyomott lázzal, ami nála 38-at jelent, de virgoncan és jókedvűen, meglátva a rajzokat megtorpant, és azt találta mondani, hogy "Réka, egész nap csúfolni akartalak, de most nem foglak." És áhítattal végignézte a rajzokat. Réka konkrétan egy laptopot csinált neki. Úgy kell elképzelni, hogy egy lapot félbehajt, ez a kinyitható laptop. Az alsó lapra gombokat rajzolt. Külön Nándinak konfigurálva a funkciókat, olyan gombot is, amivel a kedvenc játékát el tudja indítani, meg amivel be tudja kapcsolni, meg ki, meg betűket és számokat persze, mint a rendes laptopon. És rajzolt képernyőt is neki.
Olyan jó volt ez az elmúlt hetek testvérháborúi után.

Jó, hogy mind itthon. Lehet még ennek is örülni. Meglátjuk, holnap este mi lesz :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

Timi írta...

Istenem... :)

Gulácsi Orsi írta...

jaj ez annyira szomorú, hogy te a nagy hasaddal meg a sok kis betegeddel és még a kórház is. Teljesen megértem nagyon nehéz lehet.:(
Sok erőt kívánok és gyógyuljatok és tényleg vedeljék azt a piát mert az a legfontosabb ilyenkor!!!!
A sok dolog meg a mennyi megoldódik - nálunk is mindig- csak legyen mindenki egészséges!
édesek....

Csicseriborsó írta...

Éppen azon gondolkodtam, hogy hogyan tudunk örülni, ha visszakapjuk azt, ami egyébként alapjáraton folyamatosan a mienk. De amíg megvan, észre sem vesszük, hogy mennyire fontos.
Sok hülyeségen görcsölök. Aztán amikor beüt az igazán nagy baj, ami addig eszembe sem jutott,hogy egyáltalán megtörténhet, azonnal a helyére kerül minden. De sajnos, gyorsan felejtek és megint jövök a kicsinyes problémáimmal...

Viki írta...

nagyon aranyosak! :) És örülök, hogy Nándival sincs nagyobb baj.
Az alapján, amit leírtál, nagyon arra a fertőzésre hajaz a dolog, ami a mi ovinkban tél elején ment végig: Két nap magas láz, a mi gyerekeink esetében semmilyen lázcsillapító módszerrel nem ment 38,3 alá, pedig végigpróbáltuk a teljes skálát, fejfájás, elesettség, különösen mikor megy felfelé. Harmadik nap reggel, amire már úgy készültem, hogy ha most sincs változás, akkor írány az orvos, már csak épp hőemelkedés, aztán délutántól, mintha nem is lett volna beteg soha senki se ;). Ja igen, és a lázon kívül semmi más tünet. Reméljük, nektek is ilyen gyors lesz!

almameter írta...

Amikor mi kórházba kerültünk, nekem is az volt az érzésem, mintha a kórház a szükségesnél kissé tovább akarta volna bent tartani a gyereket. Persze biztos csak azért, hogy a legkörültekintőbben járjanak el, de én is azon kardoskodtam, hogy "ezt én is meg tudom csinálni otthon". Szóval szerintem jól tetted, hogy hazavittétek a kisfiút, mégiscsak otthon lehet, azzal nem ér fel semmi. A tömeges megbetegedéshez pedig kitartást kívánok, és mihamarabbi gyógyulást a nagy betegeknek!
Erzsi

Megjegyzés küldése