Bőrgyógyásznál jártunk a Madarászban. Nándi fején levő anyajegyét mutattuk meg, meg a körmét, Misi bőrét, meg Réka pofiját. Még nem kell leszedni az anyajegyet, de majd mindenképpen, igyekezzünk sapkát rakni rá nyáron. Köszi... Keresek majd valami autósat...  Körme nem gombás, csak szintén száraz. Réka buburcsai a pofiján sajnos alkatik, nem fog elmúlni semmitől, remélem, ügyesen kordában tudjuk majd tartani. Misinek pedig úgy néz ki, szintén ekcémás lesz a bőre :(

Fél8ra mentünk, akkortól lehetett bejelentkezni, de kilencedik, tizedik és tizenegyedikek voltunk. Gergőnek fél10kor el kellett mennie, így három gyerekkel mentem be végül 10kor. Ideje volt, mert elegük lett, annak ellenére, hogy egy háromnegyd órás játszótérrel indítottunk, mikor kiderült, hogy 9.-ek vagyunk.
Szóval kellő állapotú gyerekekkel mentem be, két asszisztens, egy doktornéni. Első kérdés, hogy nincs-e kísérő. Nincs, mondom, apjuknak el kellett indulni dolgozni. Volt némi rosszallás a hangomban, ugyanis nem 8-an voltak benn előttünk, hanem legalább 12-en...

Mindegy szépen sorbaraktam őket, Misit babakocsiba zártam, Rékát átadtam vizsgálatra, Nándit vetkőztettem, eddig még jó volt, csak közben beszélni kellett a doktornénivel, Nándi pedig próbálta megszerezni közben a mellettünk levő asztalról a mindenféle dolgokat, amik ott voltak. Mondtam, hogy nem szabad, csak a dokinénire figyeltem, aki ugye Rékát intézte. Közben Misi sírni kezdett, és arra is oszlott a figyelem.
És elég éles hangon rámszólt az egyik asszisztens, aki egyébként semmit nem csinált, hogy anyuka, tessék vigyázni, hogy a gyereknek azt nem szabad, meg a Nándira is rászólt többször előtte. Erre a doktornéni hasonló hangnemben azonnal rászólt, hogy legyen kedves odajönni, és kicsit foglalkozni Nándival, mert három gyerekkel nagyon nehéz egyszerre, és természetes, hogy nem lehet így. Pontosan azt mondta, amit én mondtam volna felháborodva, esetleg bőgve aztán Gergőnek, mikor panaszkodok. A másik aszisztens persze jött, és segített, és tök jól elvoltak aztán Nándival.

És ettől olyan, de olyan jó érzéssel jöttem el. Nem az volt a lényeg, hogy vártunk csaknem két és fél órát, hogy csomóan bementek előttünk, akik kevesebbet vártak, hogy bunkók voltak, amitől egész nap fáradtnak és feszültnek éreztem volna magam (mint legutóbb), hanem ez a figyelmesség, és az, hogy végre elintéztük a bőrgyógyászt, és utána jót játszótereztünk.

Szóval nagyon köszönöm. Egy gyerekorvos, aki hivatásból ment gyerekorvosnak. Olyan kevesen vannak :(