Esküvőn voltunk (már két hete...)

Rájöttem, hogy akár még egy hónap is eltelhet, mire lesznek fényképeink az esküvőről, mert mi nem nagyon fotóztunk, a hivatásos elég aktív volt, biztosan lesznek bőven képek alapon. Szóval írok némi beszámolót, mert addigra meg majd elfelejtem, mi is volt.

Hát, nem volt zökkenőmentes, de kevés esküvő van, amiről ez elmondható lenne... A tesóm nagyon izgult, nagyon szerette volna, ha tökéletesre sikerül minden, igazán nagy nap volt ez nekik, meg is akarták adni a módját.
Fél 12-kor kezdődött a nászmise. Öcsém úgy fogalmazott, hogy feketeöves katolikus esküvő lesz az övék, és tényleg. A püspök atya adta össze őket, aki már a Kinga szüleit is, és rajta kívül még 3 másik atya is koncelebrált, akikkel a tesóm nagyon jóban van. Szóval nagyon meg lettek áldva. Nagyon megható volt maga a szertartás. Biztosan attól is, hogy ők ilyen komolyan vették az egészet, nem éltek együtt előtte, meg semmi, és tudtam, hogy nekik ez valódi eskü, valódi házasságkötés, vagy csak egyszerűen öregszem, de rendesen nyeltem a könnyeim. És nem csak én, hanem a fél templom. :)
Aznapra elég rossz időt mondtak, teljesen borús reggelünk volt. Mikor fodrásznál ültünk a menyasszonnyal, öcsém telefonált, hogy elintézte, hogy jó idő legyen legalább a fotózáson, de a többit nem tudja garantálni. És úgy is lett. Vagyis végülis végig, az egész esemény alatt hűvös, de szép idő volt, de voltak a környékről érkező vendégek, akik, viharokon keresztülvergődve érkeztek.
Elég sokat piszkáltuk az ifjú párt azzal, hogy roadshow lesz az esküvőjük, csomót kellet autózni, még jó, hogy a polgárit már megejtették májusban, mert azt lehet, hogy még egy harmadik faluban vagy esetleg Győrbe szervezték volna, így viszont a templom után, miután jól megfújták őket buborékkal - a logikáját nem értettem - mehettünk az étterembe. Ami nagyon jó kis étterem volt, jól főztek, csak elég szűkösen voltunk. A kertbe tervezték, de sajnos az idő nem engedte, így kicsit össze kellett húzni magunkat. Hatalmas kerthelyiség és kert volt egyébként tóval, játszótérrel, dombokkal, szóval a program adott volt. Sokat legeltettük a gyerekeket. És Gergő az idő nagy részében söröket ivott és kosárlabdázott. Azért én elég jól tehermentesítve voltam az egy gyerekre jutó nagyszülő és nagybácsi/nagynéni illetve koszorúslány miatt, ami viszont azzal járt, hogy időnként frászt kaptam, és elkezdtem létszámellenőrzést tartani. Mert úgy szétfutottak hárman háromfelé, mint annak rendje. Azért nem veszett el egyik sem, de néhányszor komolyan megijedtem, mikor valaki csak két gyerekkel jött vissza, hogy a harmadik már 10 perce visszaindult. Általában Nándi.

Nándit egyébként úgy lehetett megtalálni, hogy a kék ruhás lányokat kellett keresni. A kék ruhás lányok a koszorúslányok voltak, 20 év körüli, csinos és jókedvű lányok. Pont Nándi esete. Persze bedőltek neki, pedig szóltam, hogy Nándi egyáltalán nem véletlen simogatja meg a ciciket és bújik a szoknyák alá. Sokat játszottak vele, táncoltak. Egyszer, mikor nem találta őket, Nándi odajött hozzám, és mondta, hogy "Anya! Hozd ide nekem a kék ruhás lányokat!" Mikor elfáradt, lefeküdt egy padra az egyik lány mellé, az meg simogatta a fejét. Elég boldog volt :) Aztán később mindenki táncolt, csak ez a lány üldögélt ugyanott. Mondom Nándinak, kérje fel táncolni azt a lányt, aki előbb simogatta a fejét, biztos örülne neki. Nándi állt, nézte, nézte, majd odaszaladt, és lefeküdt ugyanoda. Még egy kis fejsimogatásra. :)

Réka is nagyon megbánta, hogy nem akart koszorúslány lenni. Mondta, hogy hát, nem tudta, hogy ilyen szép ruhájuk lesz. Pedig én mondtam neki azt is, mindent megpróbáltunk, hogy akarjon, mert Gábornak fontos lett volna, Réka a keresztlánya. De aztán most csapódott hozzájuk, táncolt velük, és igyekezett ő is igazi nagylány lenni, nagyon aranyos volt. És a lányok is, hogy foglalkoztak velük.

Misinél bevált a jóslatom, hogy a lába rendbejön majd annyira, hogy tudjon táncolni. Mondtam is a Gergőnek, hogy azért gyártott nekem fiúkat, hogy neki ne kelljen táncolnia többet. Ő nem szeret, én igen. Nos, Misi gondoskodott róla, hogy ne áruljak petrezselymet, még akkor sem, amikor éppen enni akartam. Ahogy rájött a táncolás ízére, levakarhatatlanul követett, és követelte a táncit. És ha elhallgatott a zene, azonnal kérdezte, hogy "miko lesz zeneeee?". És vitathatlanul egy Travolta veszett el benne. Esetleg kettő.

 Aztán még csinos is voltam, 5 kilót fogytam egy hét alatt, hogy beleférjek a ruhámba. Persze az ilyen hirtelenfogyás nem tartós, már vissza is jött majdnem az egész, de jó érzés volt az is.  Gergővel alig találkoztam, az nem volt annyira. De ő volt a tanú, meg a menyasszonyi autó sofőrje is, meg ugye ő ivott, én meg vezettem hazafelé...

A sütik finomak voltak, csak túl sokat sütöttünk. Nagyon sokat :) Még 2 napig ettük utána a maradékot, pedig sokan voltunk rá.
Meg csináltunk nekik egy nagy fotót nászajándékba, ami az ő képeikből áll össze. Nem volt egyszerű pedig, de végül sikerült, és jó lett.
Még az is jó volt, (vagy nem volt jó, ez nagyjából 5percenként változik bennem,) hogy  ugyanaz volt a vőfély, aki a mi lagzinkon 10 évvel ezelőtt, és akivel évekig színjátszóztunk együtt. És ez azzal is járt, hogy vagy 10-15 évvel én is időnként visszafiatalodtam, és hát, jó érzés fiatalnak érezni magát az embernek, de utólag elég idétlennek érzem magam... Például elraboltuk a vőlegényt is. Meg a vőfély botot.

Elvileg ez egy hagyományos lagzi volt, de mivel fél12-kor kezdődött, furcsa időeltolódás volt. A 7 órás vacsoránál már olyan hangulat volt, mintha éjfél lenne, és túl lennénk a buli csúcsán. Mikor mi 11-kor hazaindultunk, már csak alig néhányan, a legkitartóbbak lézengtek, mintha 3 felé járnánk.
 De legalább részt vettünk egy lakodalmon szinte végig :) Erre sem volt nagyon példa, mert a baráti körünkhöz képest mi viszonylag korán esküdtünk, és már gyerek(ek)kel jártunk az esküvőkre.
Egyébként egyedül Misi aludt kicsit délután, a nagyok nem voltak hajlandók, nagyon bírták a gyűrődést. Még így is Misi miatt kellett hazaindulni, a nagyok sírtak eléggé. Azért otthon nem kellett altatni őket, ez volt az előnye annak, hogy messze volt a buli, legalább otthon nyugalom volt, mert végül akármennyire is ébren akartak maradni, csak beájultak a fél órás út alatt.

Szóval ez volt, most már a nászúton is túl vannak.  Elkezdődtek a hétköznapok. A szüleim fölé költöztek, most csinálták meg a tetőteret különbejáratúra. Fura volt az utolsó dobozaimat is elhozni a régi lányszobámból, de így 10 év után ideje volt.
Nem hiszem, hogy egyszerű lesz nekik, de nagyon drukkolok, hogy sikerüljön...