Eléggé meglepődtünk

... amikor 23-án levelet kaptam a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől, és kibontva egy csomó képeslap és szórólap hullott ki belőle, rajta a mi kis csemetéink mosolygó arcocskáival. Egy levél is volt mellékelve, miszerint a díjnyertes képünket felhasználták ezekre a célokra. Jövőre a NOE-t a mi kis hármasunk képével fogják reklámozni, idén karácsonykor pedig velük kívántak áldott karácsonyt. Nagyon büszke vagyok rájuk. Érdekes, mert annak idején nemet mondtam a kérésre, hogy vigyem el őket fotózásra, mikor megkerestek, mondván, szépek az én gyerekeim nekem, nem akarom mutogatni őket. Aztán most meg mégis jó érzés :)

...amikor szenteste kinyitottuk Gergővel egymás ajándékát. Sok-sok kínlódás és próbálkozás után kénytelen voltam beszerezni a vésztartalék ajándékomat az én szeretett férjuramnak, mert a többi ötletem elbukott. Egy garázskapunyitó távirányítót, amit már három éve nékülöztünk, lévén mindig jobb és fontosabb helye a 10ezer forintnak, amibe került. És miután odaadtam neki, nem értettem a zavart kifejezést az arcán. Egészen addig, míg oda nem adta az én meglepimet. Egy garázskapunyitó távirányítót, amit már három éve nélkülöztünk... Mindkettőt beprogramozva, hogy hazafelé már tudjuk használni. Tökéletesen és teljesen egyformákat. Elég jót nevettünk magunkon, egymáson, meg mindenki rajtunk. És még mindig. Végül megegyeztünk, hogy Gergő harcolt többet a megszerzéséért, úgyhogy azt próbáljuk meg visszaváltani, amit én vettem.

... amikor 27-én délben felhívtak, hogy nyertem egy hűtőt az Auchan nyereményjátékán. Aztán akkor is, mikor hazaérve Móvárról belenézve a bögrébe, ahol lennie kellett volna a blokknak, ami ellenében átvehettük volna a nyereményt, csak Lidl-es nyugtákat találtam. És láttam magam előtt, ahogy karácsony előtt végignézem az összes blokkot, amiket a lakásban találtam itt-ott, hogy van-e valami oka, hogy félretegyem. Mert nagy papírszelektálást tartottam, és sorra kidobáltam minden feleslegesnek ítéltet. És láttam magam előtt azt is, ahogy az utolsó darabig mindet bedugdosom a szelektívbe. Meg is állapítottam, hogy ekkora lúzernek lenni, egy évben egyszer vagyok rendes, és akkor is olyan dolgokat dobok ki, amiket nem kellene. Nem éri meg takarítani. De legalább nem keresgéltem dühösen mindenhol, mert tudtam, hogy átpakoltam mindent nemrég.
Azért felhívtam őket, meg bementem a vevőszolgálatra, hátha valamit tudunk tenni, elvégre értesítettek, meg címemet megadtam a nyereményszelvényen, vittem a bankszámlakivonatot, hogy kártyával fizettem, ott voltam, stb. Amikor vettem elő a személyimet, lakcímkártyát, hogy igazoljam magam, akkor megláttam még egy blokkot elbújva a tárcámban, és akkor is eléggé meglepődtem, mert az volt az. Pedig szinte soha nem teszek ilyesmit a tárcámba. Úgyhogy jövőre hozzák az új hűtőt, amire nincs ugyan szükségünk, sőt senkinek, mert a nővéremék két hete vettek egy pont ugyanilyent, egy másmilyent öcsémék nyáron, mi a tavasszal. De majd eladjuk a vaterán, és meglepjük valami másmilyen nyereménnyel magunkat. Vagy csak simán fizetjük a lakáshitelünket. :)

Akkor nem lepődtünk meg annyira, mikor a mamáék karácsonyfája alatt még egy gigantikus óriáskamiont találtunk 12 db versenyautóval, de csak azért, mert ezt apukám, aki rosszabbul tud titkot tartani, mint Réka, elmondta előre. Szerencsére csak nekünk, és nem a gyerekeknek. Úgyhogy most összesen 2 Tesco-s kamionunk van 24 szupergagyi versenyautóval, aminek egy részének már hiányzik is a kereke.

Voltak kellemetlen meglepetések is, de azokat már nagyjából elfelejtettem, úgyhogy nem dolgozok rajta, hogy előbányásszam őket a rejtett zugokból, nem is annyira szórakoztatóak, mint a fentiek :)