Már fogalmazgattam...

egy jó kis adventi, karácsonyra készülődős bejegyzést magamban, amivel visszatérnék a blogtudatba, és ami után szépen írnám kétnaponta a magamét, vagy legalábbis igyekeznék.
Aztán miután délelőtt két nap láztalanság és szépen felszakadt köhögésre megkaptuk, hogy hétfőn mehetnek oviba a fiúk, Misi este vacsora és minden nélkül elaludt a földön, azzal a felkiáltással, hogy őt hagyjuk békén. A vacsoranélküliség különösen jelentős tünet nála. És mikor álmában megmértem a lázát, 38 volt. És Nándi is úgy hallom, estére rondábban köhög. Szóval kicsit összezuhantam, újra kórházat és tüdőgyulladást vizionálok, és reményt, hogy a karácsonyt itthon töltjük. Persze nagyobb esélye van egy sima antibiotikumos kezelésnek, és a szentestére történő teljes gyógyulásnak, de mivel összezuhantam egy picit, muszáj volt vájkálnom kicsit a mélyben. És elment a kedvem az írástól is.
És persze a dokinénink csak honap van szabin :(
És nem írom tovább a perszéket, mert van egy csomó. Az biztos, hogy hirtelen karácsony lesz az idei :) Egyre húzom ki megint a dolgokat a listáról, amik nem fontosak, az előnye ennek, hogy lélekben így jobban meg lehet élni. Mert a végén csak az marad. Levágunk minden sallangot, és marad csak az öröm. Biztos foltosak lesznek az ablakok, poros a szekrény teteje és vízköves a csempe, és úgy néz ki, idén is sültkrumpli lesz halrudacskával a 24-i vacsi, de az igazi lényegre még marad elég idő. És a halrudacskát úgyis jobban szeretik a gyerekek. Mi meg őket az igazi ünnepi vacsoránál.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

9 megjegyzés:

Amidante írta...

Drága Kikocs! Elolvastam a bejegyzésed, aztán döbbenten visszaolvastam a ma esti sajátomat. Úgy tűnik ugyanarra gondoltunk, jutottunk, mégha máshogy is mondtuk el. Hiába, nagycsaládos december..

Dius írta...

Ne vájkálj. Jó lesz nekik otthon veled az idén már.. sült krumplit és halrudacskát vacsorázni. :) Minden rendben lesz, hidd el. Gondolok rátok.

Névtelen írta...

A foltos-vízköves dolgok pedig csak neked tűnnek fel. Tojd le, ha a sültkrumpli-halrúd vacsi mellé gyújtasz egy gyertyát és énekeltek valamit, az is ünnepivé varázsolja a vacsorát :))
Mindenképp jobbulást nekik!!!

Lepkevár írta...

Így van ez, ahogy mondod itt a végén. Jobbulást, a blogtudatban pedig így is benne vagy. ;)

Mónika írta...

Jobbulást kívánok nektek! Tudom, hogy nem vigasztal, de a statisztikák szerint a gyerekek 80% betegszik meg karácsonykor. Ezek szerint mi is a statisztikát növeltük, ugyanis még nem volt olyan karácsonyunk (a lányok 6 évesek) hogy ne lettek volna betegek... A munka meg egyébként is megvár és a vízköves csempéket is csak neked szúrják a szemed!
:)

ilgya írta...

Annyira egyetértek az előttem szólókkal!!!!! Gondolunk rátok és a betegeskedőkre!!! +++++++++

Gulácsi Orsi írta...

Nagyon remélem, hogy meggyógyultok karácsonyra!
Veletek vagyok a krupp szörnyűségekben.
Hátha az a vízkő is eltűnik valami csoda folytán a csempéről...:)
Már csak egy hét, kitartás! Szuper a menüd az enyémek is azt szeretik a legjobban és én sem tudok jobbat és kímélőbbet kitalálni.
Csak egészség legyen!
puszi
És köszi, hogy még te adsz erőt másoknak...

Andicsek írta...

Mielőbi teljes gyógyulást kívánok!!! nos ha valaki kivonult a blogköztudatból akkor az én vagyok. ée elég nehéz visszamászni. velem valahogy nem történik annyi minden, mint a többiekkel, nem nagyon van mit írni. vagy csak én gondolom így. Sokszor pont ugyanazt írnám mint amit egyik másik blogon olvasok. aztán meg úgygondolom, nem írom le, pedig ugyanazt gondolom. nemtudom melyik a jobb? naponta kéinaponta írni , vagy hetekig semmit. bennem nem munkál a közléskényszer, csak így meg végem lesz.

kikocs írta...

Próbáltam visszamenni időben, hogy megírjam, amik eszembe jutotttak, mikor olvastam a kommenteket, de most itt elakadok. Nagyon más, ami most van, de akkor, amikor írtátok, hálával gondoltam rátok, hogy megerősítettetek. És mindenkihez volt egy-két mondatom, amire nem szántam éppen akkor időt, hogy leírjam, mert úgy döntöttem, másra kellenek azok a pár percek. Gondoltam, majd pótolom. Most itt vagyok, de már idejétmúltnak tűnik minden. Remélem, senkinek nem okoztam ezzel rossz érzést, köszönöm így utólag is, hogy ti tudtatok rám időt szánni!

Megjegyzés küldése