Ceruzafalók

Na, mióta Réka iskolás lett, Nándi meg beleszeretett a rajzolásba, sokkal többet járunk papírboltba, mint eddig. (December eleje óta elfogyott egy ötszázas csomag papír, úgy, hogy közben azért nem voltunk itthon több mint egy hetet, és oviba is jártak) Én nem emlékszem, hogy amikor mi gyerekek voltunk, mi volt, de nem emlékszem rá, hogy ilyen sokszor kellett új ceruzákat meg egyebeket venni. Vagy csak lassan telt az idő? Valami miatt az van bennem, hogy az egy 6db-os színes engem végigkísért egy éven keresztül...

Igyekszem legalább közepes minőségű ceruzákat venni a Rékának, de most már egy kicsit sok lenni. Iskolakezdésre beszereztem neki háromszög alakú, vastag grafitokat és színeseket. Jól is bírták a gyűrődést, nem törögetett ki a hegyük, nem fogytak. Aztán a tanítónéni szólt, hogy inkább vékonyak legyenek a grafitok, mert szebben tudnak írni azzal, mivel tovább maradnak hegyesek. Abszolút jogos volt a kérés, lecseréltük. A grafitok akkor kezdtek el fogyni. 6 db-ot vettem, három került a tolltartóba, a végükön a monogrammal. Két hét múlva már a tartalék hármat is be kellett vetni. Aztán előkerültek a nem háromszög alakú, tavaly óvodában kapott ceruzák is, összesen 8 darab. Rövidesen megvettem az újabb hatos csomagot. És tegnap a harmadikat. Összesen 3-4 darabot láttam elfogyni, a többit simán elveszítette még előtte. És nem feltételezem, hogy ellopták,  elcserélték, mert rajta a monogramm mindegyiken.

A színes ceruzák még durvább. Szintén monogrammosak, és mindig kapnak a fiúk is, mert itthon is jócskán megy a rajzolás, így mondjuk legalább lehet cserélgetni. A színesek ugyanis eszméletlen módon fogynak. Mióta Réka kérte, hogy mindenkinek vékony van, legyen neki is az... Sokáig kérte, engedtem, itthon úgyis elhasználják a többit. Ez olyan október környékén volt, most fogyasztotta el azóta a HARMADIK tizenként színű készletet. Ezeket nem veszíti el, ezek elfogynak. Marad belőle 2 centi. Persze nem minden szín, de 5-8 biztosan. A legdurvább az volt, amikor két hét alatt tűnt el gyakorlatilag egy készlet. Most megelégeltem, és visszatettem a hiányzó színekből a vastagokat. Azoknak nem törik a hegye, vastagabb a belseje, és egyébként is, könnyebb velük bánni. Réka szerencsére nem akadékoskodott, mert az egyik kislány menőnek találta a vastag ceruzáját, a másik a vékonyat, és így mindkettőnek meg tud felelni :) Persze a radírok is fogynak, de azt hiszem, ez szinte természetes. Még jónak is mondhatom az arányt, mert az év eleji beszerzett négyből még mindig van kettő...

Tegnap kapott a leány egy kisebb hegyezőt, két radírt (tartalékba), meg ugye a hatos ceruzát, és nagyon meglepett, mert borzasztóan hálás volt, szemmel láthatóan nagy örömet szereztem neki. Eddig ezeket mindig természetesnek fogadta. Most meg nem győzött hálálkodni, sugárzott, boldog volt, a radírjával aludt. Nagyon meglepődtem, és persze nagyon örültem az örömének. Réka meg azon, hogy "jé, anya, te mindig örülsz, ha valakinek örömet okozol!" Jé, tényleg :)
A nagy örömnek köszönhetően sikerült kihagynia a ceruzapakolással járó szokásos zsörtölődésemet is, kíváncsi vagyok, vajon meddig tart így a holmija. A kapott dolgok feletti öröm talán jobban eszébe juttatja majd, hogy figyeljen jobban a cuccára, mint az, hogy piszkáltam érte :)