Bejegyzések
Mi a fenének kell cukorral adni a káposztás tésztát az oviban meg az iskolában? Meg a túrós tésztát? Elvileg az egészséges táplálkozást kéne erősíteni, nem? Nincs talán elég szénhidrát a tésztában? Olyan sok a gyerek, akinek cukor kell ahhoz, hogy a tésztafélét megegye?
Úgy néz ki, elég nagyok a gyerekek hozzá, hogy bevezessék a jó szokásokat itthon is. Ne főzzek ilyent? Vagy veszekedjek velük minden alkalommal? Vagy adjak nekik cukrot? Melyik a jobb? Most azt találtam ki, hogy kaptak rá egy-egy kiskanál porcukrot, és nem kapnak ebéd után édességet. Ebéd után mégis másmilyen vitatkozni, mint előtte, tán kevésbé hisztisek jóllakottan...
A vicc az, hogy most már a krumplistésztára is cukrot kérnének, de arról nincs még legalább személyes tapasztalatuk, így ha kiröhögöm őket, abbahagyják, de próbálkoznak mindig.
Azt az elvet vallom, hogy a gyerek egyen édeset, mert az édes finom, én is szeretem (mondjuk látszik is rajtam :) ). Minden nap kapnak is valami nasit, egy szem olvadós rágót, gumicukrot, túrórudit, kocka csokit, egy nyalókát esetleg, néha többször is, a türelmem mértékétől függ. Mondjuk így ünnepek környékén eléggé elszabadul a pokol :) Van nutellás, mézes, lekváros kenyér is gyakran, Nándi gyakorlatilag csak ilyesmit eszik, ha nincs meleg étel, az időszakos vegetáriánussága miatt. És van szilvásgombóc, nudli, pampuska, palacsinta, kakaóscsiga is. De mi a fenének megcukrozni olyan ételeket, amik jók simán is? Zsíros kenyeret, meg a tésztákat... Annak idején mi a grízes tésztát is befőttel ettük, hát, az enyémek rá sem néznek már úgy, csak cukorral. Pedig milyen jó kis egyszerű étel, jó lenne gyakrabban csinálni. Ehh... Nem fogom én ezt megérteni soha...
Haragszom a közétkeztetésre!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
Megértelek... annál is inkább, mert az én tudomásom szerint az ÁNTSZ gyermekétkeztetési szabályai igen megszigorodtak a cukor és só felhasználása terén. Én csak bizonyos napokon étkezek az iskolaiból (azokra vagyok befizetve, amikor ebédeltetek) és az elején kifejezett íztelennek éreztem, hiányoltam a sót, a cukrot. Teljesen megszoktam már én is és a gyerekek is! Grízes tészta nálunk is lekvárral vagy befőttel van! Krumplis tésztát cukorral pedig még nem is hallottam! :o) Puszi: Erika
Igen, idéntől egészségesebben kéne, ezután érdemes lenne érdeklődni. Egyébként szerintem annyit csinálj, hogy otthon ne tegyél rá cukrot nekik.
Grízes tészta nálunk is csak lekvárral, a krumplis tejföllel :) a túrósat viszont én is cukorral szeretem, a káposztásat pedig porcukorral ÉS borssal :D Nagypapám ette így.
Én szóltam az oviban, mondván, hogy a 6 éves gyerekemnek két fogát már kihúzták, akkora lyuk volt rajta, a 3 éves pedig ekcémás.
Erre sajnálkozva(!) mondta az óvónő, hogy nem kapnak már a túrós tésztához cukrot, a sajátjukból adnak nekik.
Akkor mondom jól van, ennyivel több marad, nekik nem kell.
De gondolkodom rajta, hogy írok egy kis feljegyzést, mit nem adhatnak a gyerekemnek, mert hiába vittem fogport, fogkrémet kap, ami fluoridos. Itthon jó neki a fogpor, nem tiltakozik. Ez a kisebb gyerek, mert a nagyobb betartja, tudja hogy fluoridossal nem lehet.
Küzdelem ez az egész.
Ezt én sem értettem soha.. minek a káposztás tésztához cukor? Mert a túrós még hagyján, azt vannak, akik csak édesen tudják megenni, sósan semmiképp. Nálunk is próbálkoztak itthon is, én meg a kezükbe nyomtam a borsörlőt, ahogy eddig is, és közöltem, hogy addig, amíg én főzök rájuk, addig itt nem lesz cukor a káposztás tésztán. :)
Timi, furák ezek a nagyapák.. az enyém a tojásos nokedlit eszi kristálycukorral.. (még nézni is rossz)
Szerintem a nagyszüleink cseszték el, mikor nem akartunk megenni valamit, ami egészséges, azt megcukrozták. Teljesen perverz a sok szalonnakockával ellátott túrós tészta cukorral... bööáááá!
Akkoriban a cukor még nem volt ellenség, még energiának számított, és "majd attól nagyra nőlsz" kategória volt.
Na most ez nem mindenki nagyszülője, de ezek a mamák és gyerekeik ott vannak a közétkeztetésben, a menzákon, ovikban.
Én ösztönből főzök leginkább, sosem raknék a borsófőzibe cukrot. A keresztanyám mindig kér. Neki az tejföllel is furcsa.
Ettem/kóstoltam már fiatal nőnél olyan, de olyan babfőzeléket... az volt mindennek a teteje.
A férje kedvence volt, ő pedig elsózta.
Semmi gond, szerintem egy kis plusz víz és rántás még helyrerázta volna, de ő megcukrozta.
Olyan szart még senki nem evett szerintem :))
A másik, amiről folyamatos az átállás a fehér kenyér. Év elején úgy kínáltuk a kenyeret, hogy a kosárban fele fehér kenyér, fele teljes kiőrlésű búza vagy rozskenyér. Minden gyerek igyekezett, hogy neki fehér jusson. Azóta folyamatosan egyre kevesebb fehér került a kosárba, januártól nincs... Teljesen átálltak a gyerekek, szinte nem is keresik. Van kivétel, de mi ennyit tudtunk tenni azért, hogy lépegessünk az egészséges táplálkozás felé. Bármekkora a szegénység szemléletváltással igenis lehet kis lépésekben haladni... Erika
Ja! és a kenyér házi sütésű!
Jaj, ez nekem is érzékeny pont az életemben, néha a hajam égnek áll, miket kapnak. Pedig a mi ovinkban, sulinkban még jó a kaja, jól főznek, a túrós tészta természetesen nem cukrozott és sokszor van nem fehér kenyér, de még így is túlzásnak érzem az édes ízeket és a szénhidrátot. Tudom, ebből lehet olcsóbb ételeket kihozni, de bánt, hogy míg én otthon figyelek a minőségre, a közösségben nem ez a helyzet.
Heni: miért nem lehet fluoridosat használni? Lehet, hogy itt a hiba a lyukas fogak terén, nem az ovis cukormennyiségben, nem?
Mert az a fluorid ami a fogkrémben van az a nátrium fluorid, az nem is tud beépülni. Az ételekben természetesen jelenlévő fluorid az igen. Az kell. Viszont ami a fogkrémben van az hosszútávon mindenféle károsodáshoz vezet. Az is, ami a vízben illetve sóban van mesterségesen jelen. Több helyről is utána kell olvasni, nem csak egy véleményt és kutatást kell áttanulmányozni :))
Azt még hozzátenném, amikor a foga lyukas lett, sok-sok kakaót evett üresen, csoki és cukor is volt, meg fluoridos fogkrém is. Én sem gondolkodtam mindig tudatosan, de most már nem vegyszerezem a gyerekeimet.
Heni, hidd el, én is tájékozódom és nem is mérgezem a gyerekeimet, tisztában vagyok azzal, amit írtál. Mint ahogy azzal is, hogy amennyiben nem nyeli le, nem is árt. És köszönöm, az enyémeknek hibátlan fogaik vannak, pedig kapnak édességet. Szóval lehet, hogy mégis becsúszott valami gikszer a történetbe nálatok. :))
Na, akkor nem csak nekem van gondom ezzel a cukroskajával :) Egyébként bevált az, hogy nem kaptak édességet, ma már senkinek eszébe nem jutott a cukros káposztástészta :) Amíg csak simán nem adtam, mindig vitatkozni kellett :)
A fogmosásos beszélgetéssel kapcsolatban meg az a véleményem, hogy nyugodtan folytassátok, de azt tartom jónak, ha valakinek van valamilyen véleménye, és valamelyik oldalra elkötelezte magát, akkor ahhoz ragaszkodjon is, mert különben megbolondul ebben a sokféle szempontban és véleményben. Mindig lesz olyan, aki az ellenkezőjét támasztja alá tudományosan. :)
Egyébként nem olyan könnyű kitalálni mi a legjobb és mi a hiba.
Nálunk a rossz fog családi örökség, hiába használtunk fluoridosat, és hiába mostuk rendszeresen, a családban ez generációs probléma. Nem mindenkinél, de sokunknál. És lelki oldala is van a problémának. Én abban hiszek, hogy nem a fluoridon múlik ez, hanem rendszeres fogápolással lehet segíteni és csökkenteni a szuvasodás előfordulását. A száj nyálkahártyája pedig kedvez a felszívódásnak.
Dia, én nem támadtalak ám :) Mint ahogy meggyőzni sem akarlak, viszont mást hiszünk el és másképp. Ez teljesen normális dolog :))
Ha van még 10 percetek a témára, olvassátok el:
http://antalvali.com/fluor-es-fluoridok-hasznos-vagy-karos.html
Kikocs, dehogy szeretnék nálad vitázni. :))
Viszont én hiszek a fogorvosomnak, a saját tapasztalatomnak, márpedig nálunk rosszabb genetikával nem sokan bírnak. Nem állítom, hogy nem számít, milyen fogazatot örökölnek, de az önáltatás, hogy ezért van már 5 évesen több lyukas, szuvas foga a gyereknek. Megfelelő, rendszeres fogápolással ellensúlyozható a genetika, tapasztalom. Én maradok annál, amit az orvos javasolt, egyelőre eredményes a technika és az eszköz.
Kikocs!
A mi családunkban a tészták édesek.Így gyerek koromban nem is tudtam,hogy létezik olyan tészta,amin nincs cukor...szóval szerintem a túrós tészta és a káposztás cukros....így nőttem fel...Nekem meg ez a természetes.
Most már felnőttként azért szeretem a túrósat szalonnával is,de a káposztás cukorral jó:)
Hát van ilyen....
Megjegyzés küldése