Mangalica projekt

Hát, túl vagyok életem első disznóvágásán. Tanulságos volt. :) És úgy néz ki, annyira nem is lett túros a közös lónak disznónak a háta, a jó viszony sem ment rá a nagy közösködésre, bár néha rezgett a léc a fűszerezés miatt, és még az elszámolást sem fejeztük be, de már legalább mindenki érti a lényeget. Így a végén meg is állapítottam, hogy igen jó kalákát alkottunk, a szomszéd nénim adta az eszközök nagy részét, barátnőmék a szakértelmet, mi meg a helyet és a nem szűnő lelkesedést :)

Kicsit rendhagyó disznóölés volt a mangalica projekt. Először is, nem sötétben kezdték. 8-ra kellett menniük a fiúknak Mogyoródra, ahol kiválasztották az áldozatot, majd rengeteg pálinkával megerősítve leperzselték, feldarabolták. Nagyon megcsúsztak időben -  a ráérős tempó, és a sok pálinka miatt, amit a röfi eredeti gazdái diktáltak -, és 1 órakor értek oda hozzánk a lapra szerelt disznóval. Mi, lányok, hárman addigra már halálra untuk magunkat, forró volt a víz, a pluszban vett belsőségek, amik a hurkamennyiséget voltak hivatottak növelni, már megfőttek a katlanban, le is voltak darálva, a káposzta készen várta a husit, hogy aztán toroskáposzta legyen belőle... Aztán meg jött a sok láda és kád hús, és ott álltunk, és néztünk, és azt sem tudtuk, hogy hol álljunk neki, mi is a feladat. Végül feltaláltuk magunkat, de fél 4-kor már kellett is menni a gyerekekért, és ahelyett, hogy addigra a legmunkásabb részeken túl lettünk volna, a oroszlánrész még előttünk volt - nehezített pályán. A 6db 3-7 éves gyerek nem igazán könnyítette a helyzetet. Elég hamar rájöttek, hogy bármit kérhetnek, csak ne jöjjenek le az emeletről, így nagy mennyiségű mese, illetve gumicukor fogyott. :) Tetszett nekik a kolbász meg hurkatöltés, meg a nagy mennyiségű hurka-kolbász egyben, de az én csemetéim egyébként nem voltak túl érdeklődőek, megelégedtek a mesenézéssel, meg hogy nincs takarodó.

A böllérünk, aki a másik apuka volt a csapatban, úgy 5 óra felé sokkot kapott, hogy ha anyukája tudná, hogy lámpánál (nem napvilágnál) keveri a kolbászt, akkor kitérne a hitéből. (Remélem, nem olvassa a blogomat, most elárulnám, a biztonság kedvéért nem is írok neveket :) ) Viszont aztán a töltés olyan sikerélmény volt, hogy este 10-ig meglett a hurka is. Irdatlan mennyiség, a kettő együtt több, mint 50 kilónyi volt. A hurka abálása meg a zsír kisütése aztán szombat délutánra maradt, akkor már a hátunk közepére nem hiányzott a munka, de a kóstolás azért kárpótlás volt. Elég jó lett minden. Najó, nagyon finom lett minden. És senkit nem kellett este altatni.

A kolbászok azóta már a füstön lógnak, a szalonnák és sonkák áznak a sóban, a hurkák a fagyasztóban pihennek, és már ujjnyi zsír sincs a nappali padlóján. Én meg regenerálódok, és gondolkozom rajta, hogy jövőre is vállaljuk-e a disznóvágást. Azt hiszem, ezt majd a füstölt cuccok döntik el helyettünk. Ha még egy hónap múlva is tartanak, talán már nem emlékszünk majd arra, hogy hogyan készültek. :) Najó, ez túlzás. Legalábbis ha csak a saját nevemben beszélek, akkor én többnyire jól éreztem magam. Szerintem a többiek is ezt mondanák. Csak egy kicsit sok volt a jóból. Vannak ötleteim, hogy ha esetleg jövőre is belevágunk, hogyan rövidíthetnénk le az időt, mert sok volt az üresjárat, sokszor nem találtam magamnak feladatot, csak tébláboltam. Most már látom egészében a folyamatokat, a rendszert.
Meglátjuk, hogy lesz :)