Bejegyzések
Gergő elment zülleni egy tejfakasztó bulira, én meg elhatároztam, hogy írok majd jó sokat. És nem tudom egy mocorgó témának sem elkapni a farkincáját, nem vagyok túl összeszedett...
Úgyhogy írok csak annyit, hogy holnaptól végre mindenki megy a dolgára, Réka iskolába, a fiúk óvodába, ahol is a bolygók és a csillagok lesznek a téma, ami remélhetőleg sokat fog segíteni a jelenleg nem óvodába kívánkozó legényeken. Főleg, hogy említettem, hogy bevihetik a karácsonyra kapott bolygós könyveket megmutatni. És én is végre elintézek olyan dolgokat, amiket nem jó gyerekkel, ha már van rá lehetőség.
Meg dokumentálom azt is, hogy az elmúlt három hétben három nagyon jó testvért tudhattam a magaménak, akik reggeltől estig együtt játszottak minimális veszekedéssel. Kicsit még lelkiismeretfurdalásom is van, hogy alig volt közös játék, mert egyszerűen nem volt rá igény. Még ha le is ültem hozzájuk, rövid időn belül kívül találtam magam az események folyásán, társasjátékra pedig egyszerűen nem volt igény. :)
Nándi úgy néz ki, teljesen helyrerázódott, kacag, mozog, puszilkodik okkal, ok nélkül. Réka birkózik a nagylánysággal, és nagyon nagyon aranyos dolgai vannak, zabálom meg. (Már amikor nem veszekszek vele, hogy pótolja az órai munkát és írja a házi feladatokat.) Színészkedik, élvezi a társasági életet, nyüzsög, megéli az újdonságokat, használja az új szavakat, kifejezéseket az iskolából, amik szokatlanok még a szájából. Fantasztikus egy kiscsaj.
Misi meg visszaél azzal, hogy megtanult beszélni. Ráadásul a "hazudós" korszakát éli, rengeteget röhögünk, úgy sajnálom, hogy nem tudom megörökíteni ezeket. Ma is kérdezte tőle a doktornéni, hogy hogy lett filces a kezük meg az arcuk, csak nem így ébredtek reggel. És Misi kapott a szón, teljes meggyőzően és magától értetődő hansúllyal magyarázta, hogy igen, pont így történt, mikor felébredtek, rajtuk volt.
Szóval ezek vannak dióhéjban. Aztán majdcsak lesz alkalmam olyankor is írni, amikor tudok is.
2 megjegyzés:
Édes lehet Misi ebben a korszakban. (is)
Van olyan egyébként, amikor az ember addig fogalmazgat-érlelget magában valamit, hogy mire leírná, már nem is tartja olyan fontosnak leírni.. vagy épp nem találja hozzá a jó szavakat.
Ha le kell írnod, úgyis megtalálod a módját.. :))
Jó volt olvasni egy ilyen pozitív csengésű előretekintő mosolyfakasztó posztot tényleg jólesett:) sok ilyet kérek!!!
Megjegyzés küldése