Elképesztő Misi

Lelegyintjük ezeket a legkisebb királyfikat, hogy még kicsik, máskor meg olyan viselkedést várunk el tőlük, amit a nagyobbaktól. Ők meg csak figyelnek, figyelnek, és aztán jól ledöbbentik az embert. Misi minket pár napon belül kétszer.

Egyszer hétfőn, amikor kiderült, hogy simán úszik 2m-t víz alatt, ő, aki  aznap délelőtt még karúszúban lebegve is sírni kezdett, és csak úgy érezte magát biztonságban, ha a nyakunkba kapaszkodhat, vagy térdig ér a víz. (egy évesen meg boldogan pancsolt) A bátorsága kapcsán életveszélybe is került, majdnem pont mint annak idején Nándi, de apukám végül kimentette... Lelépett a padkáról, mert mindenhol leért a medencében, de ott pont nem, mert lejtett a medence, és pont ott olyan mély lett, hogy csak a szeme látszott ki, kuksolt, mint egy kis víziló, és nem tudta, mihez kezdjen. Mi sem számítottunk erre, a felirat szerint 85-90cm mély a víz, ennél pedig sokkal nagyobb volt így a lejtés... A szemünk rajta volt, csak nem hittük el, hogy nem ér le. Apukám gyorsan beugrott érte, mikor realizáltuk, hogy baj lehet, ott állt nem messze a medence szélén, én éppen a másik kettővel indultam ki pisilni. De a lényeg, hogy Misi tud úszni :) Most már tényleg, nem csak mint a kisbalta :)

Aztán ma pedig megtanult kétkerekűzni, pótkerék, minden segítség nélkül. Rékának vettünk 20-as bicajt kedden, de még lent van Móváron, hétvégén hozzák fel. Mondtuk, hogy mindenki eggyel előrelép. Nándi megkapja a 16-ost, Misi pedig a 14-est, és mehet majd vele, ha megtanul kétkerekűzni. Mivel kb. két hónapja tanulta meg rendesen a biciklit tekerni, nem is jutott eszünkbe, hogy idén biciklizhetne. Még Nándi is csak négy évesen tanulta meg, és az is nagyon korán volt.
De Misi annyira akarta kipróbálni a bicajt, ami szombaton hivatalosan átmegy majd az ő tulajdonába, hogy gondoltam, futok vele egyet, legfeljebb tartom majd a kormányt is. A kormányt nem kellett tartani. Sőt, azt vettem észre, hogy igaziból fogom ugyan a nyerget, de semmi szükség nincs rá. Úgyhogy elengedtem. És Misi ment. A végén nem tudott megállni, úgy kaptam el, de ment. Aztán újra elindítottam, és mentem utána, és biciklizett, mintha mindig ezt csinálta volna. Kanyarodott, korrigált, fékezett, tekert. A végén pedig leszállt. Ment még kettőt-hármat, és már utána sem mentem. A felszállásnál ugyan gondjai vannak, de szerintem holnapra az is menni fog. Most beparancsoltam őket, mert meleg van, de szerintem elég sokat fog még gyakorolni. Levettük a 12-es bringáról a pótkereket, és szelhetik hárman is a port. Hétvégén pedig, ha megjön az új bicaj, akár túrázni is mehetünk majd :)

Így bicajozik a Misi három évesen és 3 hónaposan, kb. 10 perccel azután, hogy először ült fel pótkerék nélkül biciklire: