Nagycsaládban élni jó :)

A Mamanetes fórumon az volt a téma, hogy ki milyen rendetlen. Asszem, viszem a prímet... Elgondolkoztam, hogy mivel is megy el az időm, és ma reggel hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy írom egy napig, hogy mivel is. Amikor tudok, odaszökök a géphez, és leírom az előző időszakban mik voltak. Ez egy teljesen átlagos nap volt, sőt, inkább a jobbak közül, viszonylag béke volt, és Misi sem volt nyűgös. Főzni sem kellett. Még talán hangos szó sem esett nagyon. Szigorú azért igen :) (Egyébként alig kiabáltam velük mostanában, olyan jó!)

Igyekeztem mindent írni, de nyilván nem tudtam. Biztos kimaradtak apróságok, orrfújások, kívánságok, ilyesmik, de nagyjából ezek történtek.  Ja, és ugye egyszer múlt idő, egyszer jelen... Nézzétek el, én is utálom, ha könyvben ilyennel találkozom, de ez nem könyv, és amúgy is így sikerült :)

5.30-7.25  próbálom Misit visszagyűrni az ágyba. Sikertelenül. Negyed 7kor lejövök, majd fel Nándi lelket ápolni. Együtt le. Beülök kakilni Nándival - én asszisztálok, illetve mozgatom a szükséges eszközöket: hintaló, nagy gyűrögető, egy marék cumi. Beszélgetünk. Végez. Csomagolok Gergőnek ebédet. Orrtörlések-fújások. Felmegyek Nándi autóiért. Felmegyek Nándi többi autóiért. Felmegyek Nándi maradék autóiért. Újabb orrtörlések, fújások. Próbálok magamhoz térni, vizet adok, életet védek. Benézek a postafiókomba. Gergő lelép 7.20kor dolgozóba.

7.25-7.50 próbálom visszaverni a csoki iránti támadásokat. Reggelit csinálok és adok. Mézes kenyér, rizs, sült csirke. Kakaó, víz. Misi lekváros kenyér. Majd üres kenyér időtöltésnek...
Feltörlöm a vizet, amit Nándi kiborított. Réka is. Becsukom a fürdőszoba ajtót Nándinak. Kézmosás csutakolás.

7.50
Felmegyek a gyerekek ruháiért. Előtte életvédelem Misi és NÁndi között.

7.52 anya! felmegyünk. Lejövök Misiért, felkísérem, lekapcsolom a villanyokat, behívom a kutyát, hogy a szomszéd ne mérgezze meg, mert ugat.

7.52-8.35
mindenki felöltözve. Én is. Közben orrszívás, szoptatás, orrszívótakarkítás, lázmérés (Réka kihűlt, a fiúk rendben vannak), köptetőosztás. Még egy játék-billentyűzet keresése, a kettő Misi és Nándi közötti elosztása, Nándi lebeszélése arról, hogy mind a kettővel csak ő játszhat, fontolgatása annak, hogy felhívjam Gergőt, hogy hol találok még egyet, amit használhatnak a  gyerekek, mert Réka is irodásat akar játszani. Iszom két pohár vizet, és elteszem a reggeli hűtőbe való maradványait.

8.35-9.30
Le akartak jönni utánam, ezt elkerülendő - ne kelljen minden játékot lecipelni - felmentem, felvittem a tegnap este kimosott ruhát (nem teregettem ki, majd ha mesét néznek). Megigazítottam Nándi zokniját, összepakoltam egy adag mosnivalót. Megigazítottam Nándi zokniját, mentem vele játszani. Réka is csatlakozott. Megigazítottam Nándi zokniját. Megkérdeztem, kicseréljük-e. Nem. Játszunk. Megigazítottam Nándi zokniját, rábeszéltem, hogy cseréljük ki. Sikerült, kicseréltük, zokni vissza a helyére. Lebeszéltem Rékát, hogy az ő zokniját is kicseréljük. Játszunk. A kutyák (kölkek) elalszanak, én elszökök, leviszem a mosnivalót, elindítom a gépet és megkeresem a telefonom, hogy felhívjam a gyerekorvost, bemenjünk-e. Azt mondja, nem szükséges. Megkönnyebbülök, hogy nem kell a három gyerekkel bemenni, autózni, stb. Annak ellenére, hogy még legalább 3 indokom van a bemenésre. Bekapcsolom a fenti gépet, hogy megosszam messengeren Gergővel az eredményt. Inni adok a fiúknak. Lemegyek, kinyitom neki a laptopot, hogy tudjon rajta dolgozni messziről. Megírom, hogy nem megyünk dokihoz, majd megyek tovább játszani kutyásat. Megvigasztalom Nándit, aki hanyattesik a bébitaxival. Elcsípem, hogy Misi ásítozik, elviszem, megszoptatom, közben hallgatom, hogy összekapnak a nagyok, majd megegyeznek, hogy lemennek. Szuper.
Átviszem az ágyába, lefektetem. mellé ülök. Rékának az altatás kritikus pontjánál jut eszébe, hogy nem kapták meg a reggeli utánra ígért gerezd csokijukat, és hallom, hogy lopakodik a lépcsőn felfelé, hogy ordítva suttogva ezt közölje velem. Sikerül elébevágni, kiosztom a csokit, visszalopakodok, szerencsére Misi pont nem fordult a szék felé, hogy észrevegye nem vagyok ott, és így nem lett fennakadás. És most leírok. Közben Misi már biztosan alszik. 9.20 van, megírok egy e-mailt aztán meghívom a kölköket valami társasjátékra, mert most Misi nem rombolja szét. Persze nem akarnak majd, mert "elmélyülten játszanak" hallom. Nagyon aranyosak :)
Úgyhogy elkezdek pakolni. Reggelimaradványok, újabb mosás, a vizeset felviszem, szemetet ki, stb stb. Elsősegélyt nyújtok egy törött lábú kutyának. Délután már játszhatnak vele. Felmegyek egy kosárért a gyerekszobába - ahol Misi alszik- a lónak.

9.30-10.25. Sajnos behoztam a postát, és sajnos kinyitottam, ezért az idő nagy része telefonálással és ügyintézéssel ment el végül. Közben a gyerekek nyomdáztak, mert nem találtam meg a kisollóikat, ezeket kerestem - ha én kisolló lennék, vajon hova bújnék? - ragasztani és vagdosni akartam velük, karácsony előtt csináltunk ilyent utoljára. Meg orrot fújtam. Meg vizet adtam. meg mogyorót. Meg kicsit pakoltam is még. Meg rájöttem, hogy igaz, hogy gyümölcs nincs itthon, de aszalt igen, biztos az is jó, mert éhen halok. Persze a büdös kölkeknek nem kellett - anyaaaa dobd kiiiii!!! Meg orrot fújunk. Az ügyintézés közben Nándi a ragasztót teljes mértékben kivégezte, majd nyafogva a kezembe nyomta, hogy dobjam ki.  Közben orrot fújunk. A telefonálás végére pedig Réka rá merészelt ülni a piros hintaszarvasra, Nándi ezért hátba verte, Réka ezért ordított, Misi ezért felébredt. Hurrá. Lehoztam, bedobta a cumiját a lépcső alá, megkerestem. Mindjárt elpakolom a nyomdázás maradványait. (nem sikerült)

10.25-10.40 Nándi nekiment Misinek a hintaszarvassal. Nándi büntibe a lépcsőre, Misit vigasztalom. Közben Réka annyira csúnyán köhög, hogy elbizonytalanodom a dokival kapcsolatban. Megmérem a lázát, mert melegnek érzem. Orrot fújunk. Egy mese alatt pont megmérődik a láza. 36.5. Maradunk itthon. Még egy mesét kérnek, most azt nézik. Közben megetetem Misit.

10.40-10.55 Engedtem a csábításnak, és még egy 10 perces mesét engedélyeztem. Közben pakoltam a konyhában, és csend volt.

10.55-11.10 vége lett a mesének. Próbáltam rávenni Rékát, hogy ragasszunk szalvétadarabkákat rajzolt virágra. Amíg magyaráztam neki, Nándi megszerezte a nyomda tintapárnáját. Most zöld a szája, a homloka, a keze. Hiába sikáltuk, nem jött le. A föld is az volt, de azt feltöröltük. Az asztalt is. Sikálás közben beletörölte a szappant a szemébe. Kimostuk. Orrot fújtunk. Megcsináltam végre a teát, amihez a délelőtt folyamán háromszor forraltam fel a vizet. Aztán Misi túl közel ment az autókhoz, így életvédelmi feladataim voltak. Réka kiakadt, hogy nem akar ragasztani, és egyébként is éhes. Lebeszéltem az evésről, mindjárt dél. Akkor menjünk fel. Feljöttünk, felvittem Misit, majd lejöttem, és felvittem Nándit. Az összes cumijával. Majd vizet hoztam nekik. Most csendben vannak, határozottan kezd kijönni rajtam a betegség, elég fáradt lettem. Misi sír, vajon mi történt?

11.10-11.45 Nem emlékszem, mi volt a sírás oka... Mindenesetre doboltunk meg zajoltunk egy nagyot. Réka feje megfájdult tőle (tőlem hallotta...) Aztán Réka meg Nándi összevesztek egy dobozon. Eltépték. Megragasztottam. Baj volt. Megszeretgettem Nándit, hogy jobb kedve legyen. Baj volt. Kicseréltem Nándi pulóverét, mert vizes lett. Rékát megnyugtattam, hogy kap másik pulcsit Nándi, nem lehet pólóban semelyikük sem. Misi életét védtem, mert hozzáért Nándi ágyához. Átpakoltam Réka ágyára. Megint rossz helyre ment. Durva közelharc árán kicseréltem Misi pelenkáját, mert bekakilt. Valahogy visszaöltöztettem. Megpróbáltam megszoptatni. Nem akart. Csak vigasztalanul sírt. A nagyok közben habtapizni kezdtek bent, kiköltöztünk az irodámba. Misinek is csináltam habtapit, ettől abbahagyta. De most éppen befelé mászik a torlaszon keresztül, jobb lesz, ha utána megyek...

11.45-12.20 habtapiztunk, orrot fújtunk. Visszakényszerítettem Rékára a pulcsit. Építettem, szörny voltam, kedves cápa voltam, vonat voltam, aki állatokat ütött el. Végre megyünk ebédelni. Éhes vagyok.

12.20-13.40 Megvolt az ebéd. Lementünk, Réka visítozott, hogy várjuk meg, ne ő legyen az utolsó. Tolatva jött, mert ő kisbaba. Azért leért. Ebédre ő üres tésztát kér. Se husit, se szaftot (egyébként a tejszínes gombás csirkét nagyon szeretik). Hosszas győzködés, nem nyertem. Üres tészta. Nándi csak hisztizett, hogy ő habtapizni akar még. Győzködés, hogy megvárja, nem nyertem. Üres tésztát adtam neki is a biztonság kedvéért. Abból könnyebb szaftosat csinálni meg husit adni hozzá. Elkezdem melegíteni a mi kajánkat Misivel (rizs, sült csirke, tegnap kétfélét csináltam). Nándi bőg az asztalnál. Vizet kérnek. Adok. Nándi nem eszik. Réka elkezd nyavalyogni, hogy ő szaftot is kért volna. Melegítek neki, Nándinak is felajánlom, de inkább kiönti a vizét a mosogatóba. Misi közben észrevétlenül szippantja be a kajámat, a nagy részét ő ette meg végül. Réka befejezi a kaját, a maradékot felönti a vizével. Ráül a hintaszarvasra, ami Nándiban a maradék biztosítékokat is kiveri. Megbeszélem Rékával, hogy Nándi most hülye, ne piszkálja már. Megérti - csoda :) Nándi kakaót kér, hogy attól jobb lesz neki. Csinálok. Réka kitalálja, hogy kakaót csinál magának, ezzel elvan egy darabig. Nándi bőg, bőg, majd hirtelen abbahagyja: Anya, kakiltam? Szerencsére nem, csak puki. Ettől viszont megnyugszik, megissza a kakaót, majd két kézzel elkezdi enni a tésztát. Már az egész tányérnyit a két markába gyűjti, és onnan harapdálja ki. Misi bezabálta a kajám, hozok még. Közben realizálom, hogy a maradék csirkeszaftot összekakaózta Réka. Csörög a telefon, Brútusz ugat. A kettőt én összekötöm a hülye szomszéddal, behívom a kutyát, felmegyek a telefonomért, valami ügynök hívott. Szerencsére. Réka közben végez a kakaógyártással, kezeljem a mikrót. Kezelem. Misi közben követeli a második adag kajámat is. Kap. Nándi végez, mindent megevett, megivott, megdicsérem őket, kérik a csokijukat. Megkapják, felmennek. Lapátolom a kajámat, Misi méltatlankodik, de félek, hogy kipukkan, annyit evett már (kb, mint réka meg nándi együtt). 1 perc múlva sikítozva dübörögnek le a lépcsőn, valami szörny rájuk üvöltött, kergessem el. Majd, majd, majd. Megcsinálom a reggel megkívánt, délelőtt megfőzött és mostanra kihűlt hársfa-csipkebogyó teámat, amitől a gyógyulást reméltem még reggel. A méz sem olvad már fel benne. És feljövünk. Elkergetem a szörnyet, bekapcsolom a mesét, leülök a gép elé, hogy ezeket leírjam. És csörög a telefon. Hajni újságolja a híreket kismamakönyv, esküvő és autó ügyben. Beszélünk 15 percet, észbekapok, fektetnem kell, a meseolvasás is elmarad igény híján, volt tv-mese :( . Összegyűjtöm a takarókat-párnákat-gyürögetőket, összegyűjtöm a nagyokat, Nándi mind a hét cumiját, mindent bedobálok a felnőtt ágyba. Orrfújás, pisi - közben Nándi egy kis szappant spriccel a fürdő közepére vihogva - és végre ágyban. 13.30 van. Misi még kap egy kis időt. 5 perc múlva Réka hessegeti Nándit. Aztán pár perc múlva parancs, értettem, megyek az új autót megkeresni valahol a többi 200 között, de sikerrel járok. Két perc múlva visszautasítom, hogy további rózsaszín autókat, tüzes autókat, és szörnyautókat hordjak az ágyba. Nincs még csend, de remélem, mire Misit fektetem, lesz.

14.00 Csend. Réka köhög, Misi alszik, Nándi alszik. Én meg gondolkozom, mit csináljak. Netezzek, vagy süssek valami sütit. Napok óta sütit ennék. Valami nagyon finom sütit. Vagy feküdjek le? Zsong a fejem, szokatlan a csend. De nagyon jó!

14.30 jó, hogy nem feküdtem le... Misi sírt, visszaaludt. nekiállok sütinek...

14.55 Bepakoltam a másik felét a mosogatógépnek és elindítottam (az egyik fele apa műve volt, hála hála! :) ) Elmosogattam a tepsit. Gyúrom a tésztát.

14.55-15.30 Réka lejön. Sír, hogy ő aludt, jár a fagyasztott eper. Meggyőz, bár tudom, hogy nem aludt, de legalább próbálta egy jó órát. Kap. Elkezdünk vitatkozni, hogy vegyen fel pulóvert. Nem akar. Én meg akarom. A zacskó fagyasztott epret belevágom a kukába, hogy ha nem teljesíti a kéréseimet, akkor én sem fogom az övéit. Réka sírva elmegy, és felveszi a pulcsit. Ellenőrzi, hogy a zacskót kiveszem a kukából, és visszarakom a fagyasztóba (frissen ürített, zacskózott kukáról van szó, és jól lezárt zacskóról). Misi sír. Felmegyek. Felébredt, lehetetlen visszatenni. Lehozom, leteszem, játszanak Rékával, folytatom a sütit. Visítok, és kitépem Misi kezéből a csirkéknek gyűjtött maradékból kihalászott kenyérhéjat. Adok neki egy másikat, és kiviszem a konyhából. Beteszem a sütőbe a sütit, és remélem kész lesz, mielőtt kipurcanok :)

15.30-15.50 leülök játszani a gyerekekkel, csörög a telefon. Heni a háromgyerekes barátnőm. Réka közben fel akar ülni a gyúródeszkára. Beszélünk vagy 5 percet, majd elpakolom a sütés maradékait, Réka felmászik a pultra, nézi a sütit. Leülök Misivel játszani. Rékának eszébe jut, hogy kakilni kell. Megyek társaságnak, mert Misi is ott van.

15.50-16.10 elintéztük a klotyót, összeszedtem a hirdetési újságokat közben. Aztán újra, mert megnézegette őket Misi is. Megtaláltam közötte az adó-papírjaimat, Gergő kap ezért majd, bár biztos kiderül, hogy én vagyok a hibás... Ami nem kellett, kivittem a garázsba a szelektív dobozba. Aztán játszottunk. Aztán megvigasztaltam Misit, mert beletenyerelt egy póni-fésűbe. Aztán felébredt Nándi sírva. Felmentem, megvigasztaltam, lehoztam.

16.10-16.18 Nándit simogatom a kanapén. Aztán visszaszerzem Misitől a seprűt, mielőtt tisztára szopogatná, és gyorsan összesöpröm a konyhát. Aztán kiviszem a sütit a hóba, hogy gyorsabban hűljön, és ha már kint vagyok, gyorsan teszek a madaraknak még két tányér napraforgót a fára. Réka meg Nándi elkérik a robotgép karjait, hogy leszopogassák. Becsukom a fürdőajtót.
Visszaszerzem Misitől a tekercs vcpapírt, amit zsepinek használunk, pisilek Nándival, és hozok le neki ruhát.

16.18-16.50 Felöltöztettem Nándit, behoztam a sütit. Misi gatyarángató üzemmódban - éhes. A nagyok a konyhapulton ülnek az ablakban. Kiborítják a müzlit. Összeszedem. Mogyorót kérnek, kapnak. Vizet kérnek. Keresek még két csak vizes poharat. Keresek a lépcső alatti zsákban egy terepjárót Misinek, mert Nándi nem hagyja, hogy játsszon azzal, ami elöl van. Sütit kérnek, kapnak. Míg megeszik, befejezem a szeletelést, és én is dézsmálom közben. Misit bekötöm az etetőszékbe. Veszek elő neki rizst meg csirkét, ha már így bejött, tegnap óta ezt eszi. Közben Réka visít, jött egy piros autó. Heni hozta a közösen rendelt joghurtokat, kimegyek, behozom. Amíg Misit etetem, mindegyik fajtából ki kell bontani egyet. Réka mindet utálja, Nándinak mind bejön. Misinek is, kap a végén pár kanállal. Lerakom Misit, megeszem a maradékokat. Réka kibontja a tápszert és a tejpépet, hogy a dobozát megszerezze, neki az KELL!  Nándival kicsit huzakodnak rajta, hogy pónik vagy autók lakjanak-e bennük. Végül Réka kiegyezik a nagyobb dobozzal. Misi felmászik a kanapéra, Nándi elkezdi terrorizálni, Réka erre belemar. Nándi ordít, mint a fába szorult. Réka büntibe, Nándit vigasztalom. Misi is vigasztal. Réka elmondja, hogy kell viselkedni, bocsánatot kér. És már itt kunyerál csokiért.

16.50-17.20 Nem kapott csokit. Akkor mesét. Azt sem. Felajánlottam, hogy mesélek. Nem. Azért én inkább mesélek. Nem, a könyvek be vannak zárva. Jó, akkor Thomast mesélek Nándinak, ő vevő rá. Arra azért odaült. És meséltünk. Közben Nándi 4szer állt fel, hogy Misi játékát elvegye, és olyan helyre tegye, amit nem ér el, én könyörgök, és próbálok az eszére hatni. Nem nyertem. (Misi saját babajátékairól van szó.) Ebből kifolyólag Misi jött, és próbált lapozni. Nem volt egyszerű, de elmeséltünk kettőt. Aztán megjött Gergő.

Innentől nem írom. Fárasztó írni. Meg mindenre ketten vagyunk.
 És tudok pihenni.

Azért elég sok a tanulság. Pl. Misivel nem sokat foglalkozom, ha nem követeli, csak nő, mint a dudva. Vagy, ami a még rosszabb, a nagyoktól tanul. Amit délelőtt nem csinálok meg, az nem lesz meg valószínűleg. Nem játszom túl sokat a nagyokkal sem, főleg a kívánságaikat teljesítem. Ha játszom velük, akkor is kívánságok vannak, nem a foglalkozást követelik ki vele. Jó lenne többet mesélni. De legalább beszélgetni beszélgetünk. És ha költözünk, nem megyünk kétszintes házba. Nem nem nem. Legalábbis gyerekszoba nem lesz fent...



Azért egy kis jellemző még Nánditól, a frissen előszedett terepjáróval kapcsolatban:
-Kié ez a terepjáró?
-Elcseréltem a Misivel!
-Melyikre? A piros a Misié, vagy a fekete?
-Egyik sem, hanem a másik.
-És az hol van, hogy odaadjuk a Misinek?
-Nem tudom! Hozd ide!

Ez volt az első fogadóóra, amin voltam szülőként. A húgomén már voltam egyszer, mikor ő középiskolás én meg fősulis voltam :)
Nos, kicsit megijedtem, mikor üzentek a Szilvivel az óvónénik, hogy akkor kedden négyre várnak. Kivált, hogy Szilvi is volt, mondom, ezek Marcival együtt cigiztek a vc-ben, Réka a mosdófelelős, megtehették...
De nem. Szerencsére.

Elég különleges volt nekem ez az egész. Egy olyan Rékáról hallottam, aki egészen máshogy viselkedik, mint itthon. Már a végén az is felmerült, hogy félreismertem a lányom. Azért mondjuk ez kevéssé valószínű :)
Egyébként csak dicsérték. Egyáltalán nem hisztis, pontosan tudja a határokat, van, hogy kétszer rá kell szólni valamiért - kivált azért, mert hangos - de alapvetően engedelmes. Ági néni meg is jegyezte, hogy iszonyú éles hangja van. Hát, ezt tudtuk :) Érdeklődő, figyelmes, mindenkivel játszik, van, hogy inkább egyedül, de nem azért, mert nem ért szót senkivel, hanem csak úgy, ahogy itthon is. Kicsikkel, nagyokkal, fiúkkal, lányokkal is vegyül, azok befogadják maguk közé, de nincs nagyon jó barátnője, sőt, Marcival is csak rövideket játszanak, pedig várható lett volna, hogy majd milyen jóban lesznek. Szereti a mesét, az éneklést, a közös játékot. NEM PANASZKODIK, nem árulkodik. Ha valaki megbántja, elbohóckodja (itthon sír, mondjuk az szorongásoldás szempontjából jobb...) Szóval úgy néz ki, szeret ott.

Ami miatt viszont beszélgettünk többet, hogy heti rendszerességgel a délutáni alvás közben rémálmai vannak. Forgolódik, kiabál, csatakosra izzadja magát. Kérdezték, hogy nem kell-e neki itthon nagylánynak lenni a kicsik miatt. Hát, nem tudom. Én úgy érzem, nem. Gergő úgy érzi, túl sokat várunk tőle néha. Néha tényleg, mert olyanokat, hogy értse meg elsőre, ha kérek tőle valamit, vagy hogy vegyen figyelembe másokat magától 5 éves gyerektől ritkán lehet elvárni. De sok másban meg szerintem alulteljesít. Nem öltözik egyedül többnyire, nem pakol el maga után felszólításra sem, nincs kötelező feladata, sőt, egyátalán sokszor kell mondani neki dolgokat - a lehető legtöbb dolgot megragadja, hogy ő még kicsi legyen, a kicsiségébe kapaszkodik, én meg hagyom többnyire, ha lehetséges. Lépten-nyomon ő kisbaba, a kisebbek nincsenek rábízva, nincs példaként állítva eléjük. Inkább még jobban szeretne pótanyuka lenni, mint amennyire hagyom...
Én még arra gyanakszom, hogy esetleg a zűrösebb indulás is okozhat neki szorongást, mikor aztán az ottalvás jön. Ezt majd próbálom egyeztetni. Meg ugye Réka olyan alvás közben feldolgozós. Mi is elalvás előtt szoktunk beszélgetni, akkor lazulnak fel neki ezek a szorongások annyira, hogy el tudja mondani, meg tudja fogalmazni. Talán mivel nem vagyok ott, nincs akinek elmondja, és álmodik vele. Ebben maradtunk, hogy erősítsük azt, hogy az óvónénikben is bízhat, nekik is elmondhatja, ha valami zavarja.
Itthon is szokott neki lenni alvás közben beszélgetés, forgolódás, de mondjuk kiabálni nem szokott, és izzadni is inkább csak a melegtől. Rosszul bírja a meleget. Ezért nem is fűtünk nagyon nekik éjjel, szerencsére a fiúk is ilyenek.
Tény, hogy nem szeretném, ha ott aludna, ezt mondtam is, de amíg Nándi nem jár oda, a két fiút nem fogom kínozni a déli autózgatással alvás helyett. Lehet, Réka áldozata most egy kicsit nagyobb, de hátha jövőre jobb lesz.

Szóval Réka jó gyerek.
Anyósék is mondták már, hogy ha nem vagyunk ott, sokkal jobban viselkednek a gyerekek, mint ha ott vagyunk, hogy mi vagyunk rájuk rossz hatással. Azért ez az ovis csupadicséret az első igazi megerősítés abban, hogy nem teljesen szúrtam el a gyerek nevelését. Az, hogy nekünk azért vannak harcaink, amiket nap mint nap meg kell vívnunk, az talán belefér Réka egyéniségébe, állandó korlátfeszegetési kényszerébe, hogy tudja, hogy minden rendben van, semmi sem változott. De beért a következetesség, a milliószor elmondott dolgok.

Büszke vagyok rá. Kicsit magamra is. Azért Rékára jobban, neki sokkal nehezebb.

Egyre hanyagabb vagyok, ahogy közeledik az első év vége. Megint elmaradtam az összefoglalóval, eleinte meg úgy készültem rá, hogy megírjam. Ehh... Lassan elfogy az újdonság varázsa :) Ez alatt az egy hét alatt meg olyan sok új tudománya lett, hogy nem is tudom, hogy fogom szétválogatni, mi az, amit előtte csinált, mi az, amit utoljára... Lehet, hogy nem is fogom. Ez most egy 10 hónapos és egy hetes összefoglaló lesz.

Mindenesetre sokat változott, egészen határozott kisfiúformája kezd lenni. Persze nagyon babás még, főleg a kis kopasz feje miatt, pedig bőszen nő a haja, hátul már kunkorodik is, de azért kis kopirnyó még :) A mozgásán, figyelmén látszik nagyon a változás. Rendkívül kommunikatív lett. Látszik rajta a koncentráció, ahogy próbálja megérteni, mit mondunk, és próbálja megértetni magát. Egyre ügyesebb ebben is. Apa anya ugye már elég jól megy, és az is, hogy valamit akar.  A memmemmmemm határozottan az, hogy a szájába akar valamit. Enni, inni, cumizni. Tegnap apja beült a fotelba, amiben szoptatni szoktam, este, és mesélt a nagyoknak. Misi megpróbálta elhajtani, hogy ez a memmemmmemmm helye. Ott állt, és magyarázta neki, haláli volt. Mutogatni még nem mutogat, de tartja fel a karjait, hogy vegyem fel, ki-be csukogatja a kis ujjait, hogy kér valamit, a cici szóra vigyorogva teker felém, a Misit bármilyen szövegkörnyezetből kihallja, és figyelni kezd. A család összes tagját ismeri, keresi, és néhány tárgyat is. A nemen viszont még mindig röhög. Megáll, felül, és kiröhög. Tegnap megtanult tapsolni, nagyon boldog vele.
Na, kezdek kusza lenni, keresem a babaszoba 10 hós babái mit tudnak:
"pápá"-t integet - Némi tellegetés volt a kezével, de igaziból mi nem szoktunk integetni, sziázunk. Szóval mondjuk nem...
az apró tárgyakat két ujjal felveszi - ez igen. Nagyon ügyesen egész apró dolgokat is felvesz. És pár napja feltűnt, hogy nem feltétlen tesz már mindent a szájába. Sőt. Elég kevés mindent. Nem tudom azért-e, mert fogzik, és fáj neki, vagy kezd róla leszokni... Hát, nem bánnám :)
jól kúszik, mászik - jaja, teker ezerrel :) kis csámpamókus, keze-lába befelé áll, és leszegett fejjel nyomja, hogy a légellenállás se tartsa vissza. Vagy hogy gyönyörködni tudjon a nagy pocakjában, ami majdnem a földig ér négykézláb :D
kezével jelez - asszem ebbe a kategóriába tartozik, hogy kér, meg hogy tartja, hogy vegyük fel.
"papá"-t, "mamá"-t mond a megfelelő szülőnek - vagy inkább aja meg aba... mi nem mondunk anyára mamát, apára papát... A mama meg a papa nálunk a nagyszülő...
nevére figyel, a "nem"-et megérti - igen, mint fentebb vázoltam.
kívánságát egyértelműen, mutogatva jelzi - Ha nem is mindig... De többnyire. Remélem már nincs messze, mikor minden egyértelmű lesz :)
pohárból iszik - tud, csak az anyja türelmetlen... és nem is ér rá... szegény gyerek, szinte felnőtt fejjel szoktatom a cumisüvegre...
egyedül áll néhány másodpercig - igen :) és a 10 hós szülinapja után egy nappal tette meg az első lépéseit, azóta nem történt előrelépés, ugyanez a helyzet, max egy méter, és csak ha mi felállítjuk, akkor odajön. Viszont fél kézzel tolja  a bébitaxit. Meg a járássegítőt. És közben büszkén vigyorog, hogy figyeljük-e :) Kanyarodni nem kanyarodik.
a tárgyakat dobozba rakja - igen. pakolni is nagyon szeret be is, bár inkább kifelé. Amikor összepakolás van, a kockákat legalább háromszor kell összepakolni. Az a kedvence. Meg a zajcsapás.
Sőt, tegnap megtanult autózni is, tényleg!!! Nagyon kis ügyes. :) bár van, hogy inkább hengergeti, mikor lökni szeretné, mert felborul, de ide-oda is húzogatja ülve, meg négykézláb rátámaszkodva tologatja. Még mindig van labdamánia, zörgésmánia, új a felmászás mánia. Mert ugye megtanult fel és lemászni dolgokról, és ezt szereti gyakorolni. Negyed órát is képes azzal ellenni, hogy felmászik és lemászik valamelyik bútorra. Gyakorol. Mikor ezt a játékosdobozon teszi, mondjuk az elég idegesítő. Meg táncolni szeret nagyon. Rendesen figurázza, topog, rugózik, ide-oda lépeget, ülve ingadozik... És fülig ér a szája.

Általában háromszor eszik rendes kaját egy nap, egy adag tápszert kap, és szopik. Van a kis balesetünk a kirágott mellemmel, az idestova 3 hete tart, volt, hogy több tápot kapott, és egyértelműen rosszabbul alszik tőle éjjel. Amikor cumisüveg volt, akkor nagyon hiányzott neki a szopi. Nagyon nyűgös tud lenni a komfortevészet nélkül. Szegény. Egyre többmindent kap abból, amit mi eszünk, a tejet, tojásfehérjét kerüljük minden formájában, és figyelek, hogy óvatosabban fűszerezzek, de most már egyre többször fordul elő, hogy nem főzök neki külön. A reggeli változatlanul lekváros kenyér - ezt is érti, ha rákérdezek, jöhet-e a lekváros kenyér.

Alvás területén jelentős javulást értünk el az éjszakai szoptatások kiiktatásával. Most is ébred, tehát nem oldottuk meg maradéktalanul, de egyre gyakrabban fordul elő a 2-3 kelés éjszaka, amiből az első többnyire olyan fél11-11 körül van, mikor éppen lefekszem, így az nem olyan vészes. Aztán többnyire van még egy cumivisszaadás olyan 2-3 körül, egy evés 4-5 között - ez mindig - és az utóbbi napokban 6kor egy csakazértisaludnifogszmégbüdöskölök, mert igaziból még fáradt, és hétkor végleg ébresztő. De nincsenek órás virrasztások, mióta hajnalban a kaja mellé adok neki egy adag gripe watert. Ha nem adok, akkor az evés után általában nyűglődés van, míg fel nem kelünk. Nappal kettőt alszik, néha egyet. Általában összesen 2-3 órát. Este 8 és reggel 7 között van éjszaka. És most igényli, hogy ott maradjak mellette, amíg elalszik.

Öltözés többnyire kínszenvedés még mindig, de a felsőt már szereti felvenni, mert elviccelődünk vele, és ügyesen bedugja a kezeit, keresi az ujjacskákat. A pelenkázás nagyon gáz.

Nagyon sokat dumál. Nagyon nagyon sokat, szinte folyamatosan, játék közben. Olyan, mintha valami nyelvet beszélne, pedig főleg csak köpköd, meg olyan, mintha valami nagyon különleges angol dialektust beszélne ezzel a gombóc a szájban akcentussal, de ha elkülönítjük egymástól a szótagokat, igazi halandzsa. :) Nyelvet dugdos, berreg, csetteg a nyelvével, ha kommunikációt akar kezdeményezni, vagy mi kezdjük el ezek valamelyikét, válaszol. Játék közben meg magyaráz. Meg nekünk is magyaráz. Mindig magyaráz.

Foga 7 db. Kilót, centit nem tudok, úgy volt, hogy tegnap megyünk mérni, de nem jutottunk el a betegség miatt.

Most más nem jut eszembe. És nem mutatott szuper képem sincs. Úgyhogy ennyi.

Dharmától. Meg Demetniktől. Köszönöm szépen nagyon! Igen jól esett! Még akkor is, ha úgy érzem, egy kreatív blogger díjra a legkevésbé sem vagyok jogosult. :) Maximum kreatív módon lopok időt a blogolásra...

A szabályok a következők: hét bloggernek továbbítani, kommentben értesíteni őket, a díjat megköszönni és kitenni a blogon, hét dolgot írni magamról.
Úgy néztem, akiknek én is szívesen adnék úgy egyátalán díjat (kocska, demetnik, dharma, beo) már kaptak ebben a menetben, van, aki többször is, így azt elkerülendő, hogy folyamatosan egymásnak adogassuk, és belterjessé váljon a dolog, így próbálok más bloggereket megjelölni, bár így már elég nehéz dolgom van, lévén én sem vagyok nagy blogolvasó.
(De remélem tudjátok, hogy díjazlak benneteket :) ) 


1. Orbis a Csinálunk ezt-azt bloggal maximálisan megérdemli a kreatív blogger címet, mindig csodáltam érte. Mondjuk szüksége is van a kreativitásra, hogy az elsős gyerekeket kézben tartsa :)


2. Bagzer Macskarom blogja is teljes mértékben jogosult. Ha valakinek az ékszerek nem lennének elegendőek, nézze meg a művészi fotózást! Mindig lenyűgöz.


3. Savitri blogja ugyan nem elérhető mindenkinek, de hihetetlen dolgokat működik a zárt  ajtók mögött, úgyhogy ő is megérdemli :)


4. Az Ikerházat nem a kreatívkodásuk miatt olvasom, hanem a nagyon jó humoruk, a meghökkentő metaforáik és hasonlataik miatt, de a fotók miatt is megérdemlik a díjat. Tulajdonképpen Anetta és Feri a szavakkal bánnak igen kreatív módon :)


5. Bár eredetileg nem akartam kreatív blogdíjat adni egyik kedvenc bloggeremnek, Daniellának, de a mai posztja után úgy döntöttem, hogy határozottan kreatív is, nem csak szórakoztató.


6. Szintén zárt Leo blogja Lea leányról, de azért küldök neki is egy díjat.


7. És végül a Praktikák sok gyerekhez blog szerzőjének, Maimoninak is megítélek egy díjat a részemről.


Ezeket a blogokat mindig megtaláljátok itt bal oldalon, szerintem érdemes is látogatni őket. Ha nem lenne, akkor bizony nem áldoznám rájuk az én olyan drága időmet :)


Ez sem volt könnyű, de magamról 7 dolgot sem olyan egyszerű összeszedni. Vagyis igen, de mit írjak le? :)


1. Tökéletes a házasságom, jobbat kívánni sem tudnék magamnak. Nagyszerűen kiegészítjük egymást.
2. Hajlamos vagyok mindenen aggódni, aggodalmaskodni, nem létező dolgokból problémát gyártani, fél méterre a föld felett járni.
3. Bár úgy csinálok, mintha nem érdekelne, de baromira elkeserít, ha valaki utál. Még akkor is, ha nem ismerem, vagy én sem kedvelem igazán.
4. Enyém a világ leghülyébb szomszédja. Ha valaki azt hiszi, hogy az övé, téved. Ez egészen biztos. Ezt azok, akik már találkoztak vele konfliktus-helyzetben, tanúsítani tudják. Akiknek csak meséltem róla, még azt hiszik, túlzok. De még őt sem utálom. Legalábbis nem mindig. Legalábbis nagyon igyekszem...
5. Úgy gondolom - a fentiek ellenére, vagy éppen ezért - hogy Isten kezében vagyok, és rá kell bíznom magam. Hajlamos vagyok mindent jelnek, útmutatásnak gondolni. Viszont ez sokat segít abban, hogy a nehézségeket jobban viseljem.
6. Ennek ellenére jól esik kipanaszkodni, megfogalmazni a kínjaimat. Alapvetően asszem hisztis vagyok.
7.  És el is értünk a gyerekekhez, akikkel alapvetően teljesen elégedett vagyok a panaszaim ellenére :) A legszuperebb, legokosabb, legszebb kölkök a világon. Erről nem is nyitok vitát.


És most már nincs is más hátra, mint kiértesíteni a díjazottakat!

Nándival párbeszéd:
- Anya! Így kell kúszni - mutatja, mint a kommandósok - Kússzál te is!
- Hát, én nem tudok, mert összegyűrődik a cicim.
- De anya! Nem papírból van a te cicid!

Igaziból megkönnyebbültem, hogy lett. Mert nagyon kinézett. Rossz lett volna, ha meghívjuk a szülinapi játék résztvevőit, és aztán előtte nap kell lemondani. Esetleg aznap reggel, mikor ott a sok torta meg készülődés, meg minden- és lázas a gyerek. Vagy ha a nagy közös szülinapot késtük volna le emiatt. És törvényszerű volt, hogy betegség márpedig lesz! November óta nem volt, igaz, akkor nagyon sok és nagyon kemény, de nemá, hogy a tél ennyivel letudja magát 3 gyerekkel szemben. Nem is.

Réka belázasodott vasárnap este, alvás közben. Éjszaka már köhögött is. Napközben láztalan, de náthás és köhög. Estére megint 38.8. Reggelre megint láztalan.  Mára úgy tűnik, Misi is követi, még nem lázas, de már tegnap taknyos volt, ma reggelre hurutosnak is tűnik. Nándi egyenlőre tartja magát. Én meg egy laza anya vagyok, aki nem viszi őket orvoshoz... Asszem úgyis csak azt mondaná, hogy vírus...

Gergő viszont, akinek valószínűleg az egészet köszönhetjük, úgy néz ki, jobban van. Úgy látszik, az ő tisztje, hogy hazahordja ezeket, és addig tartogassa a vírust, amíg az nem talál magának egy újabb gazdát. Akkor aztán feladja, és hagyja szegényt dolgozóba menni.

Mielőtt a részletekbe belemennék, szeretném meghatározni, hogy a doboz szó jelen esetben nem csupán kartondobozt, hanem mindenféle tárolásra alkalmas eszközt jelent: poharat, lábost, edényt, műanyag tárolót, kosarat, kartondobozt, tégelyt, nyitott illetve zárt tárolókat, kicsit és nagyot. És persze közepeset. A lényeg, hogy ne legyen nagyon nehéz.

Réka fél éves kora után nem sokkal kezdte azt játszani, hogy minden dobozt megmért, milyen mély. Beledugta a kezét, kivette, vizsgálgatta, majd újra. Aztán pakolni kezdett bele. Mindenféle méretű és mélységű tégelyeket, dobozkákat gyűjtögettem neki, hónapokig ez volt a kedvenc játéka. Ha egy bármi a kezébe került, amibe belefért a keze, azonnal mérte, milyen mély. Nem bírtam ki, és kerestem régi videót. Sajnos nem találtam csak erről azok között, amikbe belenéztem, de ennek a végén van egy mérés, csak hogy aki nem emlékszik, vagy nem ismerte még akkor, lássa. Meg azért mert annyira aranyos volt, most már nem bírom ki, hogy ne tegyek fel egy videót. :) Egyébként Misinél bő két hónappal fiatalabb a felvételen, 2005.10.20 a dátum.



Aztán egy éves kora után, talán másfél évesen, jött egy időszak, amikor hónapokig egy dobozban aludt. Délután gyakran, és éjszaka is - már azt a részét, amit nem a mi ágyunkban töltött. Az volt a kuckója. Ha jól emlékszem, a decemberi albérletbe költözés vetett ennek véget, aggódtam is, mi lesz, de jó alkalomnak tűnt, hogy megszabaduljunk a "kukkó"-tól. Még a gyerekorvost is megkérdeztem, hogy nem árt-e neki, de mondta, hogy majd leszokik róla. Végül is igaza lett. (A kép 2006.09.03-án készült, tehát 3 hónapot biztos így aludt, és úgy tűnik, ez a doboz itt már be van építve alvóhelynek elég stabilan...)

Tavalyelőtt, olyan három és fél évesen kezdett el kincseket gyűjteni, és a kincseket mindenféle dobozokba dugdosni, rendszerezni, pakolgatni. A négy éves karácsonyára és születésnapjára akárki kérdezte, mit adjon, az volt a válasz, hogy valami kincset. Csillogó cicomákat, giccseket, köveket, apróságokat, ékszereket, mindent. És mindezek tárolására alkalmas kincses dobozokat.  Lehetett az cipősdoboz is, ha éppen az nyerte el a tetszését. Pl. a Maus Tanoda cipőit kis bőröndszerű dobozban árulják, hát, mit mondjak, annál alkalmasabb tároló kevés van :)

A kincsek ideje is lejárt úgy egy év alatt. Idén ősz óta már csak a hercegnők és a pónik futnak, a maradék kincsek félre vannak téve, ritkán kerülnek elő: "Már nem gyűjtöm a kincseket, anya!"
A dobozok viszont maradtak. A hercegnők és pónik dobozokban laknak, dobozok tetejére járnak kirándulni, dobozokban alszanak, fürdenek, hajóznak, autóznak, ebédelnek, bújnak el. Dobozokban kell őket cipelni egyik szobából a másikra, emeletre fel, földszintre le.  Iszonyú mennyiségű dobozuk van, olyan is, amiben nincsenek játékok tárolva, csak be vannak fogva.

Ma délben Réka keseregve ült a gyerekszobában, és próbált rávenni, hogy vegyem le a szekrény tetejéről azt a fekete dobozt (a hangfalat), mert neki nincs elég. Képes volt ezen sírva fakadni. Mindeközben kb. 10 különböző méretű és anyagú dobozban voltak elhelyezve a különböző plüssállatok (létezik olyan kor ezek szerint, amikor játszik vele a gyerek :) ), pónik, hercegnők, műanyag cicák, és ki tudja, még mik.

Azt hiszem, a dobozok el fogják kísérni Réka életét. Sejtem, hogy gyerekként még sokat fogunk dobozzal játszani. Elképzelhető, hogy valami dobozgyároshoz megy majd férjhez 25 évesen. Arra vagyok igazán kíváncsi, hogy milyen módon fog kiütközni ez kamasz korában...