Dobozolás

Mielőtt a részletekbe belemennék, szeretném meghatározni, hogy a doboz szó jelen esetben nem csupán kartondobozt, hanem mindenféle tárolásra alkalmas eszközt jelent: poharat, lábost, edényt, műanyag tárolót, kosarat, kartondobozt, tégelyt, nyitott illetve zárt tárolókat, kicsit és nagyot. És persze közepeset. A lényeg, hogy ne legyen nagyon nehéz.

Réka fél éves kora után nem sokkal kezdte azt játszani, hogy minden dobozt megmért, milyen mély. Beledugta a kezét, kivette, vizsgálgatta, majd újra. Aztán pakolni kezdett bele. Mindenféle méretű és mélységű tégelyeket, dobozkákat gyűjtögettem neki, hónapokig ez volt a kedvenc játéka. Ha egy bármi a kezébe került, amibe belefért a keze, azonnal mérte, milyen mély. Nem bírtam ki, és kerestem régi videót. Sajnos nem találtam csak erről azok között, amikbe belenéztem, de ennek a végén van egy mérés, csak hogy aki nem emlékszik, vagy nem ismerte még akkor, lássa. Meg azért mert annyira aranyos volt, most már nem bírom ki, hogy ne tegyek fel egy videót. :) Egyébként Misinél bő két hónappal fiatalabb a felvételen, 2005.10.20 a dátum.



Aztán egy éves kora után, talán másfél évesen, jött egy időszak, amikor hónapokig egy dobozban aludt. Délután gyakran, és éjszaka is - már azt a részét, amit nem a mi ágyunkban töltött. Az volt a kuckója. Ha jól emlékszem, a decemberi albérletbe költözés vetett ennek véget, aggódtam is, mi lesz, de jó alkalomnak tűnt, hogy megszabaduljunk a "kukkó"-tól. Még a gyerekorvost is megkérdeztem, hogy nem árt-e neki, de mondta, hogy majd leszokik róla. Végül is igaza lett. (A kép 2006.09.03-án készült, tehát 3 hónapot biztos így aludt, és úgy tűnik, ez a doboz itt már be van építve alvóhelynek elég stabilan...)

Tavalyelőtt, olyan három és fél évesen kezdett el kincseket gyűjteni, és a kincseket mindenféle dobozokba dugdosni, rendszerezni, pakolgatni. A négy éves karácsonyára és születésnapjára akárki kérdezte, mit adjon, az volt a válasz, hogy valami kincset. Csillogó cicomákat, giccseket, köveket, apróságokat, ékszereket, mindent. És mindezek tárolására alkalmas kincses dobozokat.  Lehetett az cipősdoboz is, ha éppen az nyerte el a tetszését. Pl. a Maus Tanoda cipőit kis bőröndszerű dobozban árulják, hát, mit mondjak, annál alkalmasabb tároló kevés van :)

A kincsek ideje is lejárt úgy egy év alatt. Idén ősz óta már csak a hercegnők és a pónik futnak, a maradék kincsek félre vannak téve, ritkán kerülnek elő: "Már nem gyűjtöm a kincseket, anya!"
A dobozok viszont maradtak. A hercegnők és pónik dobozokban laknak, dobozok tetejére járnak kirándulni, dobozokban alszanak, fürdenek, hajóznak, autóznak, ebédelnek, bújnak el. Dobozokban kell őket cipelni egyik szobából a másikra, emeletre fel, földszintre le.  Iszonyú mennyiségű dobozuk van, olyan is, amiben nincsenek játékok tárolva, csak be vannak fogva.

Ma délben Réka keseregve ült a gyerekszobában, és próbált rávenni, hogy vegyem le a szekrény tetejéről azt a fekete dobozt (a hangfalat), mert neki nincs elég. Képes volt ezen sírva fakadni. Mindeközben kb. 10 különböző méretű és anyagú dobozban voltak elhelyezve a különböző plüssállatok (létezik olyan kor ezek szerint, amikor játszik vele a gyerek :) ), pónik, hercegnők, műanyag cicák, és ki tudja, még mik.

Azt hiszem, a dobozok el fogják kísérni Réka életét. Sejtem, hogy gyerekként még sokat fogunk dobozzal játszani. Elképzelhető, hogy valami dobozgyároshoz megy majd férjhez 25 évesen. Arra vagyok igazán kíváncsi, hogy milyen módon fog kiütközni ez kamasz korában...