Ezek vannak nagyjából

Nem nagyon szaporodnak a bejegyzések mostanában. Van is lelkiismeretfurdalásom a rokonsággal szemben, illetve azokkal szemben, akik innen tájékozódnak a mindennapjainkról... Ne haragudjatok.

Eléggé rossz passzban vagyok mostanában, néhány hete nem akar múlni a rosszkedvem meg az elégedetlenségem. Van néhány dolog, amit gyökérként azonosítottam, igyekszem egyik-másikat felszámolni, hátha sikerül.
Hívtam takarítónénit - ha valakinek kell, csak szóljon, szívből ajánlom, küldöm az elérhetőségeit - hátha azzal, hogy felszámolom a káoszt magam körül kicsit kevesebb dolog fog nyomasztani. Meg a halogatott dolgokból is elintéztem jópárat, az egészségügy is fogy lassan, de biztosan... Egyenlőre nem segített, de hátha...

A gyerekek egymással való viszonya relatív rendben van most, bár mindegyikük nagyon bújós lett, ami Rékánál különösen meglepő. Pont megállapítottam, hogy mindegyik lelke jól lehet, mert már egy ideje csak hárman ébredtünk a felnőtt ágyban, és Misi is volt, hogy már világosodott, mire át kellett hozni. Réka mondjuk ma éjjel jött, és ahogy meghallgattam, hogy milyen rossz napja volt ma, gondolom ma is fog újra. (A szívem szakadt meg, mikor megkérdezte, hogy Anya! Nagyon buta vagyok? mindjárt elbőgöm magam rajta most is - nem a saját óvónénijük volt, másik csoportba mentek, és azt mondta neki az óvónő, hogy ne énekeljen olyan hangosan (hamisan?), és egy másik kislány leügyetlenezte, a harmadik meg még valamit csinált, meg rászóltak, hogy túl hosszú a haja elöl, le kellene vágni, és pazarolja a zsebkendőt, és még rosszat is álmodott, és sírva ébredt, hogy az egész családot, Brútuszostul megfojtotta egy óriáspolip... Amit ezek után nem csodálok. Szegény...) Amúgy azt hiszem Réka most a leglabilisabb.

Azért nem mondom, hogy álomtesók, mert azért a frusztrációikat egymáson töltik ki, de viszonylag jó fejek, játszanak együtt is, meg egymás mellett is, és egyedül is lehet őket hagyni egy kis időre. Sokat nem :)  Egyébként Misi is elkezdte a féltékenységet, rángatja ki az ölemből a tesókat, vagyis próbálja, de azok is életrevalók... Misi kedvenc tesója minden erőszak ellenére egyre inkább Nándi, lehet, hogy azért, mert őt látja sokat, de egyértelműen őt választja. Odafekszik mellé, megfogja a kezét, és simogatja vele az arcát, folyton figyeli, mit játszik, utánozza, igyekszik bekapcsolódni. Nándi is gyakran mondja, hogy a Misi a barátja lesz, elég büszke rá, hogy így felnéz rá valaki :)

Valaki kérdezte a minap, hogy milyen jó színe van Misinek, kint alszik-e a jó levegőn. Mondtam neki, hogy csak akkor nincs kint, mikor alszik. Gyakorlatilag így van. Alig tudják kivárni, amíg megszárad reggel annyira a fű, hogy kiengedjem őket, mármint a fiúkat, és kint vannak alvásig, majd utána újra. Hihetetlen mennyiségű szennyes ruha termelődik ismét, a napi egy mosás most, hogy sár is van és eső is, az esőnadrág és a gumicsizma ellenére is kevés. Misinek már van munkáspólója is barnulásból, rövid és hosszúujjú is :) Elképesztően ügyesek egyébként mind a ketten, Nándi nagyon boldogan biciklizik, hintázik (állva), homokozik, és szöszöl a bogarakkal, növényekkel, Misi motorozik mint állat , bemászik az alacsony hintába (kb 10cm-re a földtől), egyedül löki magát, felmászik a kerítésre, és persze ő is szöszöl. Simán elvannak felnőtt nélkül a kertben... Most sok eső van, sokat pocsolyáznak is, Misi is nagyon belejött. Egy darabig csak kavicsot dobált bele, de most már belegyalogol boldogan - gumicsizmában persze.

Mikor Réka hazajön, akkor Marci is van. Folytatják az ovit, csak Nándival. Sajnos Rékának elég szörnyű ötletei vannak, amit pontosan tud, hogy ütközik a korlátokkal, és mégis megpróbálja. Ez nekem újdonság, azért eddig megbízhatóbb volt, nem csinált nagy őrültségeket, ha rosszat csinált azt vagy jogosnak tartotta, vagy bizonytalan volt, de most azt is el tudom képzelni, hogy ha teheti, magára gyújtja a lakást. Lehet, hogy jót fog tenni, ha vége lesz az ovinak, és több időt töltünk majd együtt. Gyakorlatilag alig tudunk beszélni vele, mert játszik, mindig Marcival van, otthagy minket. Mikor  valamit csinálnék vele, inkább mást csinál, nincsenek jó ötleteim, pedig igyekszem neki nem sok nemet mondani, ha kér valamit. Még ha itthon akar maradni, akkor is igyekszem engedni neki. Inkább négy napot jár most oviba, mint ötöt, de elég hálás is érte. Egyébként az utóbbi időben többször megkaptam, hogy nem foglalkozok vele semmit. Elég rossz, de igaz, bár úgy érzem, nem rajtam múlik. Lehet erőszakoskodnom kellene, hogy velem játsszon, bár jól érzi magát? Nem tudom. Elég nehéz ez is...

Na, most ennyi jutott eszembe, legalább írtam valamit. Lenne még mit... Majd