Monnyon le a tél!

Vasárnap óta megint nyomi vagyok. Először azt hittem, hogy azért, mert addig muszáj volt 120%-on teljesíteni, hogy minden meglegyen, amit szerettem volna. És leeresztettem. Vizsaidőszakok utáni ismerős érzés volt, de nem múlt el egy-két nap alatt, ahogy szokott. Úgyhogy ráfogom a télre, aminek persze, hogy még itt az ideje, hiszen csak február van, és itt a farsang, áll a bál, hogy is háborodhatnék fel rajta.
Úgyhogy nézegetem a tulipánomat, lassan elvirágzik, (de már nyílik a következő) és kb 40%-os vagyok. Té és tova. Pedig annyi jó dolog is történik.

Írtam az egészségi állapotunkról például, de gyorsan kitörötem, hogy Murphy barátunk meg ne lássa, ugyanis skarlátos megbetegedés volt az oviban, nem kísértjük az ördögöt, szombaton farsang...

Viszont a barátnőm megtalálta azt az állást, amire vágyott, és ami azt hiszem, minden kisgyerekes álma, és erre is nagyon jó gondolni, mert reményt ad.

Aztán voltam ma asszonykörben, aminek ez volt az alakuló "ülése", és nagyjából az, amire vágytam, szeretném, ha tényleg működne, és tudnék menni mindig, mert pont azokat a témákat boncolnánk terv szerint, amik engem is nagyon foglalkoztatnak.

Aztán még az is van, hogy reggelente megint úgy ébredünk, hogy az összes gyerek itt alszik rajtam és mellettem, ami valószínűleg azt jelzi, hogy valami nem stimmel már megint a kis lelkükkel, Réka meg Nándi nincsenek túl jóban, ez azt jelenti, hogy valamelyikükre éppen nem jól figyelek. Vagy Réka fél az iskolától, kicsit többet beszélünk mostanában róla, és foglalkoztatja, meg megyünk nyílt napra vele kettesben jövő héten. Meg rosszakat is szoktak álmodni. Legalábbis azt hiszem, mert imádkoznak, hogy ne álmodjanak rosszakat.

Misi az rendben van. Elment a kedvenc óvónénije Svédországba, és ez némi visszaesést okozott, de ma reggel, mikor megálltunk a bölcsi előtt, nem mondta, hogy "nem kell bölcsi!", hanem békésen jött be, átöltöztünk, és a saját lábán ment be a csoportba, vissza se nézett. Mentem ma érte, már minden gyerek befejezte az uzsonnáját, pakolták a székeket, az asztalokat, csak Misi ült ott, és kanalazta a sokadik adag joghurtos müzlijét. Mikor látta, hogy már pakolnak, gyorsan kiszürcsölte a maradékot, nehogy elvegyék tőle :)

Bezzeg múlt héten vagy 4 témám is volt, amiről bőven akartam írni és kitárgyalni, csak idő nem volt rá, most meg megint itt nyomizok, és teljesen elfelejtettem, mik is voltak, fel kellett volna írni... Az vigasztal csak, hogy látom, hogy mások is csak gondolkoznak, gondolkoznak...
Velem meg csak történnek a dolgok. De néha kell sodródni. És most talán nem is olyan veszélyes a víz.