Misi-ünnep utólag

Misi szülinapjáról sem írtam.
Elég rendhagyó volt, mert mentek oviba. Nem is tudom, miért kellett nekik, már nem emlékszem, de mentek. Mondjuk Misi nagyon szeret járni, hosszú hétvége után már kérdezgeti, hogy mikor lesz ovi, nem is tudom, hogy fogjuk bírni a nyarat :) (Tudom ám, vannak terveink) De volt ott is torta, szóval boldog volt. Vicces volt, Gergő mesélte, hogy adta a három gyertyát az óvónéninek, és ő nem értette, hogy miért csak három. Merthogy azt hitte, hogy egy kisnövésű négyéves, mert bizony sok dologban ügyesebb a négyéveseknél is.

Azt találtuk ki egyébként, hogy nem mondjuk meg Misinek, hogy szülinapja lesz. Ő még nem tartja számon, és titokban készülődtünk. Már előző nap bevittük az oviba az ovis tortát, hogy nehogy itthon észrevegye. Aztán miután elaludtak, feldíszítettük a nappalit és felfújtuk a lufikat, meg minden. Legókat kapott ő is, mert Nándi nem vette emberszámba, mióta a lego az első számú játék itthon, ugyanis Misi eddig még nem kapott, csak Nándi, tehát nem volt cserealap. A Kockajáték megint szupi cuccokhoz segítette hozzá a fiúkat. Egy csomó elem, meg egy tuti lego versenyautó és egy playmobil terepjáró volt az ajándék. Azóta Misi is legózhat :) A meglepi jól sikerült, nagyon örült mindennek, hogy most az ő kedvét keresi mindenki. A három éve teljes tudatában élvezte minden percét a napnak, és követelte ki az ünneplést. Imádnivalóan édes volt, ahogy büszkén vigyorogva hallgatta a telefonos köszöntéseket.

Amíg aztán a fiúk oviban voltak, én a tortával küzdöttem, meg is oldottam. Jól kiéltem magam, mert a többi szülinapon sokkal betegebb voltam - most is, de nem annyira -, és nem tudtam tortát sütni, Gergőnek meg nem voltak különös igényei. Egy eper alakú eper ízű tortát kreáltam, Misi jele ugyanis eper, és néha csak epernek szabad hívni. Mondanak valami mondókát közösen a tesókkal, majd a végén csatakiáltásszerűen felordítanak, hogy MISIAZEPER! Szóval ennyire. Azért vagyok rá különösen büszke, mert tejszínes krémmel készült, de olyan ügyes voltam, hogy nem ázott le mégsem a fondant bevonat. Így sikerült:

Ovi után felcsíptük gyorsan Rékát és Gergőt is, és családilag elmentünk a Közlekedési Múzeumba, amit múltkor megígértünk nekik. Igaziból azt hiszem, ez Nándinak volt ajándék. Misi inkább az interaktív részét élvezte, a járműveket, amikre fel lehetett mászni, meg a terepasztalokat. Nagyon vicces volt, mert az egyik terepasztalon úgy indultak el a vonatok, ahogy a gyerekek "megszólították" őket, és olyan volt, mintha ők irányítanák, pedig csak véletlen volt. De tényleg, ahogy örömmel felfedezték, hogy jé, ott egy villamos, elindult a villamos. Megkérdezték, hogy miért nem megy a tartályszállító, és akkor az indult el.

Szegény Misi megijedt a bábuktól, amik a vonatokban meg a berendezett vasútállomáson voltak. Odamentünk az ablakhoz, benézett, ott volt beállítva egy mozdulatba a kalauz. Misike tétován ráköszönt, hogy szia, aztán, mikor nem válaszolt, belémkapaszkodott, és elhúzott. A berendezett vonatokhoz éppen csak felmentünk, benézett az első ablakon, látta, hogy csupa ilyennel van tele, azonnal rángatott vissza a lépcsőn, végig sem akart menni a többi ablak előtt. Nagyon tetszett viszont neki az óriás kormánykerék, és az a szék, amin utazni lehet. Az omnibuszhoz - vagy mihez - pedig időről időre visszatértünk, az volt az igazi kedvenc.



Aztán hazajöttünk, áthívtuk Bálintékat, és tortáztunk, egy kis játék, és már vége is lett a napnak. Azt hiszem, jól sikerült. Legalábbis Misi lázadozott még egy darabig, hogy csak egy napig tartott az ünneplés.