Van jó is abban,

hogy Rékának újra felment a láza, mert itthon lesz még pár napot egyedül, és az utóbbi hetek testvérháborúi után nagyon jót tesz neki a béke és nyugalom meg játék velünk. És talán még az antibiotikumot is megússzuk, ha holnapra mégis lemegy újra.

És abban is van jó, hogy hirtelen kilyukadt a bojlerünk, mert így a 22 éves 120 l-es helyett egy vadiúj van, ami még nagyobb is, és csudajó - és főleg rengeteg - forróvizet tud csinálni, amibe az ember jól bele tudja áztatni a fáradtságát. És ha legyőzi a zöld hajlamait, és megtölti a kádat, akkor a fájós derekának is nagyon jót tesz, és a hasa is alig lóg ki végre.  És az is pozitív, hogy a szerelők várása miatt muszáj volt nagyjából összepakolni a nappalit is, úgyhogy az is előrébb van.
Ráadásul a hormonhisztijeimet és a mindennapi feszültségek egy részét is le tudtam vezetni az egyik jó munkásemberen (főnök), amiért tévesen informált bizonyos dolgokról, ami mondjuk további pénzekbe fájt. Azért utána bocsánatot kértem. Már a hangnem miatt, a többi miatt neki kellett volna. Nem baj, többet nem kell nálunk dolgozni.

És biztos Gergőnek is egy sokkal jobb és szuperebb munkája lesz, mivel a mostani helyén lassan feje tetejére áll a világ, de legalább nem fizetnek érte, és biztos előrevisz majd az is, ha esetleg bejár majd újra és megint 10 órát lesz távol.
És az a legjobb, hogy ez most nagyon próbára tesz engem, és minden türelmemet, és meg kell erőszakolnom magam minden percben, hogy ne féljek, csak higgyek, hogy ne stresszeljem az én szegény békés férjemet, mert az nem visz előre, hanem csak szeressem, mert neki is támogatás kell, mert neki sem jó. Nekem viszont jó, hogy épülök, hogy el tudom fogadni, hogy minden a javunkra fog válni, és minden úgy történik majd, ahogy a legjobb. Mert nem fontos, tényleg nem fontos semmi, csak az, hogy ez a három ott szuszog a szomszédban, egy meg itt rugdossa a laptopot, és az sem fontos, hogy ébren néha kifejezetten elviselhetetlenek. A többi meg majd valahogy lesz, anélkül is, hogy én hisztiznék rajta. Csak ne lenne ilyen nehéz kibírni hiszti nélkül...