Kormos Anett: Ingyenszínház

Mindig tervezem, hogy írok majd azokról a könyvekről, filmekről, amik nagyon tetszettek, vagy nagyon nem, vagy csalódás, szóval amik elindítottak bennem valamit. Legyen most ez az első, már régóta nyomaszt, hogy akarok róla írni. Már csak azért is, mert mikor gondoltam, hogy megveszem, rákerestem, de nem találtam, csak nagyon általánosságokat, személyes véleményt meg semmit.

Szóval elolvastam, és az van bene, ami a címe. Ingyenszínház. Bepillantás egy család életébe, olyan dolgaiba, amit nem feltétlen szoktak leírni. Olyannyira, hogy ha ez valódi, igazi család, akkor picit szégyellem magam, hogy ezt én láttam. Talán azért, mert néha az író kritikájának tűnik a családjáról attól, hogy távolról, mindent átlátóan ír róluk. (És saját magáról)

A stílusát nagyon szerettem, könnyen olvasható, érthető, nem fellengzős, nincs elkeveredve azzal, hogy ő most ÍR, meg nagyon jók a képek, tényleg magam előtt láttam a szereplőket, a helyzeteket, talán ettől is volt kiborító számomra a tragédia, ami szinte mindegyik kis írásban benne van.  Az x. oldalon - nincs nálam a könyv, hogy most ezt megnézzem, de valahol a közepe előtt - az egyik azzal kezdődött, hogy mennyirenagyon szerette a műhelyét az öregúr, és a szerszámait, és hogy ez az élete, és a többi, és ahogy ezt olvastam, már szorult össze a szívem, hogy na, akkor ez tuti le fog égni, vagy felrobban, de az biztos, hogy valami szörnyűség lesz a vége, ami miatt elveszíti. Nem hiszem, hogy lelövöm a poént, ha elárulom, hogy tényleg ez történt... Abba is hagytam egy időre az olvasást, mert kezdett unalmas lenni, hogy csupa rossz történik, de ez a lelkiállapotom miatt volt.
Azért az utolsó novellákban egyensúlyba került valahogy a jó meg a rossz.

Lehet, hogy az is volt a baj, hogy én egyben olvastam az egészet, hogy egyesével, naponta csak egy-két részletet olvasva egész más lett volna a hatás. Mondjam úgy, még jobb. Mert igaziból a végső érzés azért jó volt, és én azért ajánlom, hogy ha valaki akar valami jót olvasni olvassa el az Ingyenszínházat.
Anyósomnak tetszett, pedig ő néhány oldal után leteszi a nemjó könyveket, Gergőnek nem. Vele azt beszéltük, hogy leginkább antológiában lennének jók ezek a kis novellák, vagy mik, 3-4 váltva másokkal, más stílussal. De azért nekem így is tetszett. És ha lesz még könyve Kormos Anettnak, azt fogom kérni, hogy vegyék meg nekem ajándékba :)