ezaz

Csak telnek a napjaink. Mindig csinálunk valamit, találkozom emberekkel, illetve rendszeresen valamilyen orvoshoz megy valaki a családból, ma pl. az terhesség után megmaradt szemölcseimet szedettem le. Ideje volt.
Egyre rosszabb passzban vagyok, ezért sem szaporodnak a blogbejegyzések. Annyira, hogy most már nincs kedvem leírni sem. Pedig szokott segíteni, de akkor szembesülni kellene velük, és annyira nincs se tervem, sem ötletem, sem semmi arra, hogy megoldjam, vagy kikeveredjek belőle, hogy ijeszt az ötlet, hogy leírjam. Pedig sokaknak ezek biztos nem valódi problémák, és én is tudnék sok sok rosszabbat kitalálni magunknak is, amiért nagyon hálás vagyok, hogy nincsenek. Luxusproblémáim vannak.

Szóval most ez van. A gyerekek jól vannak, Réka utolsó napja van holnap az oviban, Nándinak nincs helye sehol szeptembertől, Misi életveszélyes. Mind nagyon okosak, nagyon akaratosak és hisztisek. És természetesen gyönyörűek. Ja, és koszosak. Nagyon koszosak.
Misi elkapja a neki dobott labdát, ami szerintem zseniális. 14 hónaposan.
Röviden ennyi. Nincs kedvem többhöz. Nem jönnek össze a kétnaponkénti bejegyzések, ez van. Majd bánni fogom, és szidom a hülye agyamat, mikor nézném vissza.