Gondoltam, írok egyet Misiről. Eléggé kiborít, de azért nem annyira, hogy ne tudjak róla áradozni. A rosszasága is lenyűgöző egyébként. Azt hiszem, leginkább azért, mert harmadik gyerek, és még mindig kisbabaként van kezelve, holott ő már 14 hónapos. Réka meg Nándi annyival többmindent csináltak ennyi idősen, Nándi mozgásban, Réka beszédben, nyilván azokat nem jegyeztem meg, amiben ők voltak elmaradva, és esetleg Misi sokkal jobb náluk. De ez nem is fontos, csak gyűjtök egy csokrot, hogy milyen most a Misi.

Huncut. Rosszaság. Vigyorgós. Gondolkozós. Utánozós. Hisztis és akaratos.
Semmit nem mond. Volt egy 5-6 szavas szókincse, amit lecsökkentett egyre. És jött hozzá egy. Elég rossz, dehát nem így fog érettségizni. Cserébe mindent megért mondjuk, de a visszalépések ugye mindig kiborítóak. Most mindketten aják vagyunk Gergővel pl. Az új szó pedig az Éékka, ami Réka, Nándi és Marci is. Marcit közel annyit látja, mint Rékát, nem csoda, hogy családtagnak tartja :) Sőt, pár hete Réka, Nándi és Marci a kerítésen állva üvöltöttek át Dorkának - Dooooorkaaaa! - És ezt is úgy hozta Misi, hogy szintén felmászott a kerítésre, mert ezt is tudja, és üvöltötte, hogy ééékkaaa!

Egyébként nagyon mászós. Nagyon nagyon. Ma délelőtt guggolva gyomláltam, és hátulról felmászott a nyakamba, fel is ült. Segítség nélkül. Egyedül beül a hintába és rugdossa magát. Feláll a hintaszarvasra, és elengedi a kapaszkodót. Meg ahova tud, felmászik.  Ahova nem tud, oda csak próbál. Múltkor kinyitotta a cipős lehajtható ajtaját, és felmászott rá, és rádőlt a szekrény. Szerencsére nem lett semmi baja. Nem szabad alacsonyabb bútorokat magasak közelébe tolni, mert mindjárt lépcsőnek használja. Nem tudom, mikor jön rá majd, hogy a konyhaszékekről a konyhaasztalra fel tud mászni... Nem várom.
Ja, és ha produkció van, büszkén kiabál, hogy nézzük meg. Aztán csodálkozik, ha nem dicsérjük meg, hanem szidás jön.

A másik kedvenc a pakolás. Nem csak a vécébe pakol, mindenhova. Be és ki. Sajnos a játékok kevésnek bizonyulnak, hiába van elég pakolós játékunk. A szemetest is szereti. Múltkor észrevettem szerencsére, hogy bedobta a cumisüvegét, levettem a tetejtét, és realizáltam, hogy a cumisüveg egy csomó bontatlan zacskó pudingporon, kakaón, sütőporon, mazsolán és hasonlókon pihenget. Még jó, hogy viszonylag üres és tiszta volt a zacskó, meg lehetett menteni a dolgokat.

Öltözni is szeret, mindenfélét rárak a fejére, ruhadarabokat cipel, akaszt a nyakába. Kendőket kifejezetten preferálja.

Amiben viszont a legjobb, az az utánozás. Hihetetlen a csávó. Egyébként pont ezzel nyűgöz le állandóan, mert egyszerűen nem veszi figyelembe, hogy ő még csak 14 hónapos, jó lassan 15 lesz, de olyan szinten muszáj neki mindent csinálni, amit a nagyok, hogy Rékának és Nándinak kell gyakran már biztonságos dolgokra nemet mondani, mert Misi kiszámíthatatlan.
Bármit lát, megáll, a bal ujját beledugja az első percig az orrába, és elmélyedve koncentrál, hogy mit is lát. Aztán csinálja. Ha nem megy, jön segítségért. Önálló ötlete nem nagyon van, de amit lát, azt azonnal. És semmiből nem maradhat ki. Rékára is szoktam mondani, hogy egy fingnak nem eshet mellé, de amit Misi művel, az übereli. Az asztalon nem lehet semmi, azon kívül, amit ő eszik, mert azt kéri akkor a továbbiakban. Nálunk Réka majonézzel eszi a virslit - meg mindent - Nándi meg ketchuppal. Nos, Misinek mind a kettőt tenni kell. De ha Gergő is ott van, akkor mustárt is, mert apjuk meg azzal szokta. Ha meglátja, hogy a te kajád bármiben különbözik, már le is söpörte az asztalról a sajátját, és mutogatja kümmögve, hogy az kell neki. Ha nem kapcsolsz, ordít. Ha BÁRMIT  csinálsz, és ő úgy látja, hogy az örömet okoz neked, akkor neki is kell azt. MINDENKÉPPEN! Neki is kell az öröm. De ha csak felkelti az érdeklődését, akkor is.
Az egyik nap üveggolyóztak, és megengedtem, hogy Misó is részt vegyen, mert már hónapok óta nem veszi a szájába a vackokat. Semmikor. De azzal nem számoltam, hogy a nagyok viszont igen. Mikor észrevettem, hogy mit művelnek, azonnal elkoboztam az összes golyót, és csak másnap a pelenkából derült ki, hogy tévesen hittem, hogy még csak a hülyeség bevizsgálásánál tart Misi. Addigra már kipróbálta. Csoda, hogy le tudta nyelni, meg hogy kijött...

Az előzőek kapcsán az akarat. Hát, igen. Erről nem is szeretnék túl sokat írni, mert eléggé kiborít, mert mindent azonnal és most, és nem lehet olyant, hogy nem. Leveti magát a földre, ordít, habzó szájjal szinte, és most már ilyen nagyos hülyeségei is vannak, tegnap pl. valamit láthatott a bal mellemen, mert nem fogadta el, megvizsgálta, majd ordított, csak a másikat fogadta el, de az is hosszas egzaminálás után.   Néha lehet rá hatni észérvekkel, de többnyire meg sem hallja. Én meg lassan az ordítást... Vannak konfliktusaink, azért elég komoly korlátai vannak még a szabadságnak egy ekkora csipisznél...

És persze ügyes is azért mozgásban. A babafutást már produkálja elég nagy stabilitással, most már ügyesen esik rövidnadrágban is, és pelenka nélkül fenékre is. Sokkal többet küzd az egyensúlyáért. Ezerrel motorozik, nagy sebességgel. Hátrafelé jár - ez nagyon aranyos, benézi, merre kell menni, aztán megy, és mindig várja, hog ynekiütközik a célnak, ha túl messze van, akkor meg is lesi, hogy messze van-e még. Métereken keresztül vezeti a labdát rugdosva, és persze elkapja, ha dobjuk neki.

Együtt játszik a nagyokkal. Persze babajátékokat, mint kukucs, meg fogócska, meg ilyenek, de kezdeményez, közreműködik, alkalmazkodik.

De ha a legalapvetőbb jellemzőjét kellene kiválasztanom, akkor megfigyel. Az összes próbálkozása, utánozása, játéka, minden azon alapul, hogy megy és néz és figyel, vizsgál, kipróbál, mi hogy működik. Nagyon tud koncentrálni a megfigyelésben is és a végrehajtásban is. És ha valami sikerül, nem elégszik meg vele, hogy sikerült, hanem újra és újra, amíg nem lesz tökéletes, és elégedett vele. És akkor szól, hogy bezsebelje  a dicséretet.

Ezek jutottak eszembe hirtelen a legkisebbről...