Ez van

Az előző posztom meglehetősen nagy hullámokat kevert, jó sok mindenki érezte úgy, hogy mondania kell valamit, nem csak kommentben, köszönöm mindenkinek.

Mindenesetre határozottan jobb a helyzet. Biztos nagy szerepet játszik az is, hogy végre nem menstruálok, de nekem nagyon terápiás jellegű az, hogy kiírom magamból, hogy megfogalmazom, mintegy szembesítem magam a hibákkal. Segít abban, hogy legyen terv, hogy lássam konkrétan, min kell változtatni. Úgyhogy normálisabb vagyok. Kicsit, de határozottan. Ami hatványozza a gyerekeket. Bár tegnap Nándi addig harapdálta a fenekem röhögve, hiába kértem szépen, hogy hagyja abba, miközben Misit zuhanyoztam, hogy ahogy elrántottam magam, Misi felborult, megütötte magát, és sírt, ééés akkor én is ordítottam. Nándi meg csak röhögött rajtam.
Meg hát a folyamatos programcsinálás is leköti a fölös energiákat. És amikor elmegyünk itthonról, egyszerűen nem akarok csinálni semmit, tehát különösebb okom sincs rá, hogy veszekedjünk.
Mióta kiborultam, alvásidőben és este is feladatfeldolgozás volt,  lassan végzek a kb 350 ruha fényképezésével és leírásával, így egy kicsit az is csökkentette a feszkót bennem. Mondjuk hulla fáradt vagyok, és alig tudok felkelni. Most is szédülök. Meg este elaludni. És éjjel felébredek, és forgolódok sokat. Múlt éjjel két órát pl. De remélem, hogy pár hét alatt még nem purcanok ki, és sikerül kicsit fogyasztani a dolgokat.
Szóval ez most a helyzet. És most elmegyünk mamáékhoz, Gergő marad. Kicsit aggódok, mert 3 óra lesz a vonatút, de visszük a Hófehérkét laptopon. Remélem legalább egy részét leköti a gyerekeknek :)