Misi az önálló

Az én legkisebb fiam, akit még pár hónappal ezelőtt is csak úgy lehetett tisztába tenni, hogy a lábamat a mellkasára tettem, ha ki kell cserélni a pelenkáját, odajön hozzám, nyafog - bár ez nem egyértelmű jelzés, mert sokat nyafog -, és mikor rákérdezek, hogy cseréljük ki a pelusodat?, akkor odarohan a legközelebbi szőnyeghez, lefekszik hanyatt, és türelmesen várja, amíg tiszta pelust és popsitörlőt vadászok, sőt, azt is, amíg befejezem a pelenkázást.

Ugyanez a gyermek pár hónapja úgy aludt el, hogy a térdhajlatom alá fektettem, és így gátoltam meg, hogy felkeljen, és így segítettem neki, hogy el tudjon aludni, most, ha megkérdem tőle, hogy álmos vagy?, megfogja a kezem, nyafog (ugye mondom!), a lépcsőhöz/kiságyhoz vonszol. Majd miután megszoptattam, megpuszilgattam és szeretgettem, betakargattam, békésen elalszik a kiságyában. Néha esetleg kiált egyet, hogy a közelben vagyok-e, de elég, ha válaszolok a másik szobából.

Vannak még csodák. A következő az lenne, ha rendszeresen átaludná az éjszakát :)

__________________________________________________________________________________

Nos, ezért nem írok én jó dolgokat. Leírtam ezt az alvás-dolgot, elérkezett a déli fekvés ideje, és Misi végül negyed óra ordítás után kézben aludt el, ami talán egy éve fordult elő utoljára. Najó, lehet, hogy kevesebb, de az utóbbi fél évben biztos nem volt ilyen. Szóval ezért panaszkodok. Ha a rossz elmúlik, az sokkal jobb, mint ha a jó dolgok múlnak el :)