Bejegyzések
Misi egyre jobban beszél. Legalábbis mi egyre jobban értjük. Néha komplett mondatokkal, néha félszavakkal, de a leggyakrabban használt szava még mindig az, hogy ÉN!
Ha egy bármilyen kérdés elhangzik a füle hallatára, ami úgy kezdődik, hogy ki, kivel, kit, kinek, kihez, stb, biztosak lehetünk benne, hogy legalább egy ÉN el fog hangzani. Misi szájából. Rendesen meg is lehet viccelni, például azzal, hogy "Ki megy holnap bölcsibe?" "ÉÉÉÉN!" "Tényleg, mész bölcsibe, Misi?" "Nem! Nem kell bölcsi!"
(Egyébként most már jó neki, nem sír reggel és magától megy be. Volt némi visszaesés, mikor elment a kedvenc Kriszti néni Svédországba, de most újra jó.)
És nem csak a személyes névmás E/1-et használja szívesen, nagyon megy a birtokos is. Ha meglát egy buszt például az utcán, felkiált: "Busz! Buszka! Enyém a busz! Én buszom! Én kaptam a buszt!"Ezt így mindet. Felhívom a figyelmet a pontos ragozásra és helyes nyelvtanra. Miközben nem képes mondani, hogy kérek inni, és ha édességet kér, ami még az ivásnál is fontosabb ugye, még mindig az édességes szekrény alá áll és felfelé nyújtogatja a kezét. Ha értetlenkedek, esetleg csetteg a nyelvével.
Egyébként mindent ő kapott, ami megtetszik neki. Ez az "enyém"-nek lehet a szuperlatívusza Misiül. Csuda aranyosan tudja mondani, hogy "én... kappptamm"
Aztán egyre nagyobb hangsúlyt fektet az önálló életvitelre is. Bár nagyon szerettem volna, ha az önálló pisiléssel kezdi, de nem. Ahhoz kell az asszisztencia. Mindig.
Természetesen a vetkőzés viszi a prímet. A zoknik után ügyesen megtanulta a nadrág levételét, természetesen a gatyáét is ezzel párhuzamosan. És most már a hosszú ujjúk nagy részétől is meg tud szabadulni. A nagyoktól hála Istennek ezt ritkán látja, így ezt csak esténként gyakorolja, engedéllyel. Néha beleőszülök, de nem lehet neki segíteni, akkor sem, ha kínjában vinnyog. Réka segíthet néha.
Az utóbbi egy-két hétben már próbálkozik egyedül öltözni, komolyan, több energiát fektet az önálló öltözésbe, mint Réka meg Nándi együttesen egy hét alatt. Amikor először sikerült neki önállóan felvenni a pizsama felsőjét, az nagy élmény volt. Annyira, hogy másnap nem vehettük le róla. Jó kis műsor volt. Még az sem vált be, ami Nándinál annak idején: hogy táskában magunkkal vittük az imádott pizsamát.
(Vannak helyzetek, amikor megengedtem volna egyébként, hogy abban maradjon, de a mostani nem ilyen volt. ) A minap már teljesen egyedül öltözött pizsibe, a nadrág is sikerült. Hála az égnek, másnap levenni is...
Az sem egyszerű helyzet, mikor sietünk mondjuk oviba, és ő egyedül akarja felvenni a cipőjét. Nem megy neki ugyanis egyáltalán. Le már le tudja venni, de felfelé egyátalán nem megy. És ha akár csak közelítesz hozzá, jön fejhangon üvöltve az "én!én!ÉN!ÉÉÉÉÉÉNNNN!!!!!" 10mp alatt 30szor.
És a majomkorszakát sem nőtte még ki. Akármelyik gyerekkel csinálunk valamit, Misi azonnal ott van: Énis! Nekem is! Engem is! stb. Kihagyhatatlan bármiből. Rékára szoktam mondani, hogy fél, hogy egy fingnak melléesik, nos, Misi übereli Rékát, ami elég hihetetlennek tűnt, amíg csak Rékánk volt...
Talán az evés a kivétel. Mondjuk abban biztosak lehetünk, ha leülünk az asztalhoz, BÁRMIT eszünk is, Misi abból kérni fog. Esetleg egy külön sajátot. Akkor is, ha 5 perce evett meg egy felnőtt adag valamit. De összességében szívesen veszi, ha etetjük. Mondjuk a leves végét, rizst hajlandó is vagyok, de inkább tanuljon önállóságot... Általában nincs türelme hozzá, elkezdi felnyalni a rizst, magára borítani kiinni a levest...
Cserébe viszont egyedülcincálja vágja szét - életlen késsel - a kenyerét, a felvágottat, uborkát katonákra, és próbálja kenni a vajat - brrr...
Cserébe viszont egyedül
Szóval ilyen a kis öntudatos Misink mostanában. Forgatja maga körül a világot. És nagyon-nagyon aranyos közben. Azt hiszem, a legjobb korszakát éli, amit még vissza fogok sírni párszor.
6 megjegyzés:
Nagyon elfoglalt voltam, de ma korán reggel elolvastam a bejegyzéseidet és megnéztem a megújult blogodat. A gyerekszájnál nincs zamatosabb szöveg! ...és jól csinálod. ... és nem baj, ha nem mindig sikerül. Senkinek nem megy mindig minden jól. Az összkép és a végeredmény, az majd számít, de veletek és körülötted olyan szépen zajlanak az események! Erika
Szia! Nézz be hozzám légyszíves, van ott Számodra valami!
Ez az önállóskodás Boróra emlékeztet :) Nála kellett mindenhova elindulnunk negyed órával hamarabb, hogy egyedül öltözzön. (ami persze nem sikerült, így esett, hogy mindenhonnan negyed órát késtünk...)
Ez egyfelől jó dolog, másfelől egy átok nekem :D Mert Boró kiborul, ha nem sikerül valami. Órákig zokog, és őrjöng, és duzzog váltakozó intenzitással, de segíteni, azt nem lehet. Mert ő megcsinálja egyedül. Hozzáteszem, többnyire sikerül neki! Csak addigra mindenkinek kihullik az összes haja...
Zselyke kizárólag azt csinálja meg egyedül, amit másképp akar, mint én. Pl. ma reggel kitettem neki harisnyát, hogy vegye fel, de nem tetszett neki, ezért bement a szobájába és felvett egy másikat. Mondtam is neki, hogy most bizony lebukott, az alapszitu ugyanis az, hogy nem tud egyedül harisnyát venni...
Ez aranyos volt. Külön imádom olvasni, hogy Misi. Apukám és bátyám is Mihály, és sokáig azt gondoltam, hogy nekem is lesz egy "Misikém".
Nem lett, de tetszik, ha más ezt a nevet választja!
És tényleg élvezd ki ezt a kort, szerintem is zseniális!!!!
Ölellek,
Szilvi
u.i.: Sajnálom, hogy nem nyertél az OVCS-ben. Én rád szavaztam!!!
Szitya, én nem sajnálom, hogy nem nyertem :) Azt semmiképpen nem szerettem volna. A játék kedvéért neveztem, mert Autumn olyan lelkesen csinálja, és együtt játszani jó. De ha tovább jutok a döntőbe, teljesen idegenekkel kellett volna találkoznom valahol, ami komolyan nehézséget okozott volna. Szóval nem a nyereményért mentem :)
Mondjuk a lelkemnek biztos jót tett volna egy szorosabb 5. helyezés, de enélkül is tudom, hogy jól főzök :) Egyébként meg köszönöm a szavazatod :)
És a laptopkonyhás játékon is fogok játszani, ott egy sorsolt ajándék reményében :) Már kitaláltam, milyen receptekkel.
És a Misi nagyon jó név! Teljesen a mi Misinknek való. Apukád nem lett kicsit mogorva idősebb korára? Mert akiket Misiket ismerünk, azok mind tök jó fejek, és idősebb korukra mogorvásodnak. És a név kötelez :)
Orbis :D Kellemes kilátások. Mindenesetre nem tudom,m elyik a jobb... :)
Erika, köszönöm! Olyan aranyos vagy, hogy mindig biztatsz!
Mézeskalács, köszönöm! Időbe fog telni...
Hát... Szerintem a Bátyám mogorvább, mint Apukám... Mindkettő eléggé szigorú, de a szívük és a lelkük arany! Egyenes, tisztességes, szorgalmas és iszonyat értelmes pasasok!!! Nagyon tudnak szeretni (kifejezni már nem annyira... :-) )
Puszi és nagyon köszi a reklámot!!!
Szilvi
Megjegyzés küldése