Lecsengett

Úgy néz ki, végére értünk az egy hetes gyerekünneplésnek. Még vannak eltakarítandó romok, mindenhol ajándéktasakok, gyerekrajzok, lógó szerpentinek, a lufik is biztos maradnak egy darabig, de mikor ma hajnalban megkérdezte Nándi félálomban, hogy "Ma ki jön?" végre azt válaszolhattam neki, hogy senki, vége a szülinapozásnak.

Azt hiszem, elég jól sikerült, vendéglátók és vendégek is egyaránt jól érezték magukat, én is bezsebelhettem jó néhány dicséretet az anyukáktól, ami igazán jól szokott esni ilyenkor, mikor túlvállalom magam. De aki bízik, arról gondoskodnak, így Heni is átjött segíteni, és váratlanul a húgom is betoppant, (mégis vitt zsűriztetni tárgyakat) így plusz két pár segítő kezem is lett péntek éjszakára estére. Köszönöm nektek ezúton is!

Végül az utolsó pillanatban többen lemondták, (egyvalaki meg "csakúgy" nem jött el) amit nagyon sajnáltam, mert természetesen ez komoly sírással járt a kis beteg meghívottak részéről, de így teljesen élhető volt a buli, délelőtt és délután is 8 vendéggyerek volt itt.

Megint megállapítottam, hogy milyen jól szerveztük, a délelőtti ovis buli a legjobb, és pont ezt a két és fél - három órát bírják cérnával. És hogy milyen jó ez az ovi, bár szabadon nem engedtem őket, de sokkal több volt a szabad játék, mint tavaly, csináltunk fiús és lányos játékos szobát, ami tök jól működött, és tudtak békésen játszani az idő kb. felében. Örültem, hogy nem olyan volt az ajándékdömping, mint tavaly, hogy saját készítésűeket is hoztak a gyerekek, főleg ragasztottak, rajzoltak, az egyik kisfiú pl. saját kezűleg varrt kis zsákot hozott nekik, egy másik meg nyakláncot a vasalós gyöngyből a neveik kezdőbetűjével, egy harmadik kis díszes csatot csinált... Szóval jól sikerült, na!

A délutáni buli különösen jól esett nekem, hiszen a fórumos anyukák - és apukák - jöttek azokkal a gyerekekkel, akiket együtt vártunk szinte a kezdetektől, együtt drukkoltunk a születésüknél, a mindennapok gondjainál, szóval nagyon sok mindent éltünk meg együtt, ami akkoris összeköt minket valamennyire, ha már sokkal ritkábban találkozunk. Ráadásul minden résztvevő gyerek születésnapos volt :D Orbisszal pl. tökéletesen összeszerveztük a családtervezést, a nagyobbjaink között két nap van, a másodikak pedig egy napon születtek. Ők lemaradtak gyerekszám tekintetében, de remélem, ha lesz harmadik, azt március végére időzítik majd :)

És ha valaki kíváncsi, hogy miket játszottunk: kincskeresést - ebből többet is kellett, lufipukkasztást, lufik ledobálását a plafonról, rengeteg bújócskát, szembekötőst, tűz-víz-repülőt, székfogyasztóst szék nélkül - plüssállatot adogattunk körbe, hajtogattam lufit, és Orbis festett arcot délután. Asszem ennyi, bár többnek tűnt :) . Ami érdekes volt, hogy én úgy emlékszem, mikor én játszottam ezeket gyerekkoromban, akkor az volt a "bünti", ha valaki hunyó, vagy az ő szemét kötik be, nem akartuk, hogy elsőnek találjanak meg, fogjanak meg. Ezek a kölkek meg direkt, hogy hadd ők legyenek...

Végül néhány kép, igazán nem készült sok délelőtt, és még kevesebb, amin látszik is valami a folyton mozgásban levő 11 gyerekből :).

 A tortákat is megmutatom, mert büszke vagyok rájuk, (annak ellenére, hogy mind a  24 tojásnyi piskóta összeesett, még mindig nem értem, miért) minden saját készítésű. Lajos Mari féle dobostorta krémmel töltött csokitorta a rózsaszín, a barna szintén Lajos Mari kávébombája - interneten nincs fenn a recept, én legalábbis nem találtam, de borzasztóan finom, bár munkás is, de megéri, ha valaki kéri, elküldöm, csak írjon. A díszek sk. kávébonbonok, kívül fehér csoki, belül kávés töltelék, fél fogpiszkálóval feltűzve :) Nándi kedvencei, az anya-napon is ilyent készítettünk vele, és mind megette :) És egy nutellás túrótorta. Mert az finom és egyszerű... Fondant recept Kiskuktától van, a csokilepkék pedig Heni keze munkáját dicsérik, és TücsökBogártól valók. A figurákat pedig a húgom készítette. (kutyát, autót nem)


(A kép még előző este készült, és nem bontottam ki a kutyát Réka miatt -ez hosszú történet)