Vicc

Hónapok óta terveztük Henivel, hogy összehozzuk a férjeinket is. Végre összejött, egy hónapja beszéltük meg, hogy tegnap este találkozunk náluk, gyerekeket lefektetjük, és mi meg beszélgetünk meg társasozunk egyet. 

Addig ment is a dolog, hogy fektessük le őket. De amikor már alvásra került a sor, Réka sík ideg lett attól, hogy fogjuk magunkat, és az éjszaka közepén hazahozzuk őket. Azt hiszem, leginkább attól félhetett, hogy ott hagyjuk őket. Annyira izgult ettől, hogy hányt egyet. Jó, Rékának nem kell lefeküdni, ébren maradhat velünk, lejöhetett, bekapcsoltuk neki a mesét, nézze, úgyis elalszik majd rajta, tőle biztos nyugodtan társasozhatunk, még be is szállhat, legfeljebb a szánkra kell vigyázni, miről beszélünk. Fiúk elaludtak, egyszer csak sírás, megyek fel, Nándi gyakorlatilag összehányt mindent és mindenkit, ami és aki körülötte volt. Még sosem hányt, és megijedt gondolom, idegen helyen ráadásul. 
Akkor már gondoltuk, hogy Rékának sem csak az izgatottságtól volt, úgyhogy felpakoltunk mindenkit, és hazajöttünk. És most jól aggódok amiatt is, hogy vajon Bálintékat sikerült-e megfertőzni...

Mi a vicces ebben? Ez volt a hat év alatt a negyedik program, amikor házon kívüli felnőtt programot szerveztünk magunknak. És a negyedik alkalom - igen, ez azt jelenti, hogy mindig -, amikor a gyerek(ek) pont aznap este megbetegedtek. 
És egy kicsit még az is, hogy fél éve próbálunk találkozni egy baráti házaspárral, és tegnap délután beszéltünk le egy közös játszóterezést, hátha az utolsó pillanat jobban működik, mint egy hónappal előtte lefixált találkozó. Hát, nem. Talán majd májusban találkozunk, akkor kb egy év úgyis eltelik a két randi között... 

Az éjszakánk egyébként nyugodtan telt (legalábbis a gyerekeké, mert én náluk feküdtem le, és minden nyikkra ugrottam a lavórral), de reggel Réka megint elkezdett hányni, Nándinak pedig a hasa megy. Misi még tartja magát, de nincs jó színe, és mi sem vagyunk túl fényesen, de lehet, hogy ez csak a betegségtudattól van. Úgyhogy minden korlát felrúgva, és mesét néznek, illetve Nándi iPhone-ozhat kedvére, csak az akkumulátor szab határt. Azért néha leteszi... 

Tulajdonképpen hálás lehetek, mert régen voltak betegek, és szinte minden ismerős panaszkodik, szóval átvészeljük. És talán a jövő szombati közös nagy programra egészségesek is lesznek. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

dharma írta...

Ooo :( Pedig már én is gondoltam arra,h jó időben már kéne egy tali. Bár az elmúlt egy hónap nekünk is betegségből ki,be telt/telik. Remélem azért majd vmit velünk is össze tudunk hozni. Így lesz,nem lesz betegség márciustól :D

kikocs írta...

úgy legyen :)

Megjegyzés küldése