Szalóki Ági: Gingalló

Az úgy volt, hogy a februári szülinapi bulira kaptak a gyerekek egy CD-t, Szalók Ágitól a Gingallót. Mi nem nagyon hallgatunk zenét, a gyerekek nem igénylik, sőt, kikapcsoltatják, engem meg idegesít. Van elég dolog, amire figyelnem kell, a három gyerek zsivaja mellé nem kell még egy plusz alapzaj. És ha van egy lemeze egy előadónak, azon minden dal közel egyforma. Próbálnak mások lenni a számok, próbálnak, de igaziból mind egyforma, aranyos kis gyerekversike, aranyos ki szöveggel, vagy valami vers, ugyanolyan stílusban, szóval én hamar megunom, és nem ragaszkodok hozzá, hogy szóljon. Jó, szeretem és elismerem a legtöbb neves gyerekzenészt, de csak rövid időközökre.

Nyilván az én zenei ízlésemmel is baj van, úgy vagyok ezzel is, mint a könyvekkel meg a filmekkel,  nem tudok elköteleződni, szeretek én mindent, ami jó. De nincs se kedvenc stílusom, se kedvenc zenekarom, de még talán kedvenc számaim sincsenek. Van egy válogatásom, amit szoktam néha hallgatni takarítás közben, azon van Smetana, Ozzy Osborne, Elton John, Smash Mouth, House of Pain, Beatles, East17, Robbie Wiliams, Barbara Streisand, Edda, Demjén, Pokolgép, Zorán... És még nagyon sokan mások. Kamasz koromban meg - és ezt nagyon kevesen tudják rólam a mostani életemben - bizony lógógatyás, baseballsapkás rapper voltam, aki pontosan tudta, milyen is az élet, (16-17 évesen, hogyne!) és fikázta Geszti Pétert meg az Animal Canibalst :) De aztán felhígult a dolog, divat lett, és én kiábrándultam belőle. Azért Geszti zenéjét most sem szeretem...

Na, mindegy, elkalandoztam, a lényeg, hogy kaptuk ezt a CD-t, és úgy egy hét után mondtam, hogy na, azért hallgassuk meg. Legalább egyszer, aztán elajándékozom legfeljebb. És meglepődtem.

Egyrészt borzasztóan tetszik Szalóki Ági hangja. Valami olyan természetesség és kedvesség jön nekem belőle, amivel nagyon ritkán találkozok énekesnél. Olyan "csináltan" énekelnek mostanában. Nagyon kevés jut el hozzám, mert nem fér bele az életembe a túl sok zaj, de ami eljut, annál így érzem.
Másrészt pedig annyira sokfélék a dalok! Sokféle hangzás, sokféle szöveg, és mindez szépen és egyszerűen. Van népdal, jazz, rock, lírai, swing(?), mindenféle. Nem mondom, hogy mind egyformán tetszik, de sok kedvencet tudtam válogatni. A Libegőt például ma este vagy 10szer hallgattuk meg a gyerekekkel pakolás közben, annyira vidám és magával ragadó. Sajnos a neten nem találtam meg, pedig nagyon megmutattam volna, úgyhogy most a címadó Gingallót teszem ide nektek, hallgassátok meg, és keressetek rá Szalóki Ágira a youtube-on, ha tetszik, vegyétek meg, szerintem érdemes! Nem is igazi gyereklemez, mindenkinek szól.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

Orbis írta...

Boró ezt szerette régebben. El is felejtkeztünk róla, pedig hallgattuk sokat : http://egyszervolt.hu/dal/content/felmegyek-egy-a-hegyre.html

Mi hallgatunk gyerekzenét néha. Kalákát, Gryllusnak az állatos dalait, de mi se túl gyakran. Pedig szerintem kellene.
Én sem tudtam erről a Rapper dologról :)

kikocs írta...

Igen, ez is jó! :) Jó ez a Szalóki Ági.
Mi is hallgatunk nagy ritkán valamennyit, de 1-2-3 számnál nem jutottunk tovább eddig általában.

Viktória írta...

Érdekes amit írsz, én is pont februárban véletlen vettem ki a Gingallót a könyvtárból, és teljesen magával ragadott. Mi sokat hallgatunk zenét, de ritkán hallok ennyire szépet. A többi lemezét is be kell szerezni a jövőben!

stevie írta...

"Van egy válogatásom, amit szoktam néha hallgatni takarítás közben, azon van Smetana, Ozzy Osborne, Elton John, Smash Mouth, House of Pain, Beatles, East17, Robbie Wiliams, Barbara Streisand, Edda, Demjén, Pokolgép, Zorán... És még nagyon sokan mások."


Az emberek gyakran azért "nem szeretik" a zenét, mert valójában igen kevés zenét ismernek. Neked megadatott, hogy egy kicsit elmozdulj a kereskedelmi rádiók ízlésétől. Ha Szalóki Ági lemeze tetszett, érdemes aktívan keresni is. Csak nálunk, Magyarországon tucatjával vannak olyan előadók, akik gyönyörű zenét csinálnak, de a kereskedelmi média nem vesz róluk tudomást. Borago, Chalga, Folkestra, Kanizsa Csillagai, Misztrál, Palya Bea, After Crying, Harcsa Veronika -- hogy csak olyanokat mondjak, akiknek a közelmúltban "hivatalosan" is jelent meg lemezük... Ezek nem kifejezetten gyereklemezek, de a gyerekek is élvezik. Jut eszembe', a Varró Dani - Presser féle "Túl a Maszat hegyen" ugye megvan? ;-)

kikocs írta...

stevie, még ismerek is egy-kettőt belőle :)
De én, nem azért nem hallgatok zenét, mert nem szeretem, hanem mert nincs rá időm. Régen mindig hallgattunk zenét. Most örülök, örülünk férjestül, ha van egy kis csend körülöttem, és nem kell egyszerre 3 kívánságot teljesítenem. Egy héten van most egy vagy két szabadnapom, amikor takarítok. Ilyenkor van, hogy bekapcsolom a 7 éves válogatásomat, mert nincs időm újakat összeszedni. Ha véletlen hallok egyet valahol, rádióban, vagy a férjemtől, akkor meg elfelejtem, mi is volt az. Szóval itt az én zenei műveletlenségem fő fő indoka :) Majd lesz ez máshogy is :)
Ezt a Túl a Maszat-hegyent előkerítem majd, mert érdekel, bár a könyv egyátalán nem jött be, az első oldalakon nem is jutottam eddig túl.

Megjegyzés küldése