Cumitlanul

Az úgy volt, hogy péntek este már a harmadik este volt, amikor nem találtuk a cumikat. Legalább kettőt a két cumizós fiúnak. Már felforgattuk az egész lakást, a fiúk meg közben ahelyett, hogy szépen várták volna az erőfeszítések eredményét, elkezdtek viháncolni, bohóckodni meg kimászkálni az ágyból. Így, hogy ez a harmadik ilyen este volt zsinórban, én bizony elveszítettem a türelmemet, és azt mondtam, hogy oké, eljátszották a cumit, hiába kérem, hogy reggel adják oda - én is elfelejtem, de nekem nem olyan fontos, mint nekik -, nincs meg, cumi nélkül alszanak mindketten. Eltettem az egyet is, amit találtunk (a kb. 20 darabból, ami vélhetőleg a házban kóvályog titkos helyeken, illetve dzsinnek által láthatatlanná téve), és felkészülve a legrosszabbra kijelentettem, hogy alvás. Volt egy kis nehézség, de érthető voltam, és igazam is volt. Elaludtak.

Másnap indultunk Miskolcra húsvétolni. Időközben megtaláltuk a cumikat, úgy 4-et, tettem tartalékot, hogy ha nehézség van, kapnak, de bírták az utat. Misivel volt a déli alvásnál némi harc, de az cumival sem ment volna sokkal könnyebben, fenn akart maradni játszani. Aztán este sem volt egyszerű, de akkor már éreztem, hogy biztos jó úton járunk. És vasárnap Nándi kapott egy 14-es bringát, azt mondtuk, biztos látta a nyuszi, hogy nem cumizik, és megérdemelt egy ilyen nagyos ajándékot. És biztos visszaviszi, ha sokat fog megint cumizni.

Misi már talán el is felejtette, hogy valaha is cumizott, teljesen simán alszik el, nem is emlegeti, most már bölcsiben is tesztelve van, volt pótcumi, de nem kellett adni. Szóval simán vette az akadályt.

Nándi nehezebb eset, őt sajnálom. Minden alkalommal, mikor aludni kell. Küzd magával. Igazi függő típus szegény. Ő még mindig elmondja, hogy nem tud cumi nélkül aludni, de azért elalszik, csak gyötrődik előtte egy ideig. Nem is az ágyában, hanem mellé fekszem a szivacson,  korábban már a mese alatt nem lehetett hangját hallani, most meg ő az utolsó, aki elalszik. És jön éjjel is. Akkor nincs gond, csak befekszik mellém, és már alszik is. De esténként sajnálom, mikor kezd alkudozni. És tudom, hogy magával is küzd, és szeretné, ha nem kellene neki már a cumi, de úgy vágyik rá. Nem tudom, a természete miatt van-e, vagy azért, mert már 4 éve függő... Azt hiszem, neki sokkal jobban része volt a cumizás, mint Misinek bármikor. Még álmában is szívta. Szóval nem jó érzés. De most már így van.

Na, szóval ez a helyzet, újabb babás dologtól szabadult meg a háztartásunk. Maradt még a babahinta és a 9-18 kilós autósülés. De mivel Misi már 15 kiló, így valószínűleg nemsokára ezeket is végleg lecseréljük. Telik az idő... Néha meg is ijedek.