Ahol a szivárvány földet ér

Kicsit összejöttek bennem a dolgok estére, a gyerekek fenn randalíroztak, én lent sírtam éppen Gergőnek. Aztán a hangokból ítélve valakinek fel kellett menni, Gergő húzta a rövidebbet, én pedig magamra maradtam a bánatommal. És akkor megláttam, hogy kisütöt a nap a zivatar közepén.

Írtam már, hogy gyakran látunk szivárványt a keleti égen az esti zivatarok alkalmával. Láttunk már teljes szivárványt, dupla szivárványt, teljes dupla szivárványt is. Soha nem láttam viszont még olyant, amit ma. Kb. 100m-re ért földet a szivárvány, a patak partján, a fákon innen. Mire eszembe jutott és beszaladtam a fényképezőgépért, elment a nap, és így a fák mögé került a híd vége is.

Úgy éreztem, Isten külön nekem rajzolta ide ma este az emberiség és Őközötte kötött szövetség jelét. Hogy megmutassa, velem, velünk van. Olyan jó lenne elhinni, odabízni magam minden aggodalom nélkül...