Csak hogy ne nyugodhassak meg...

Misi az éjjel hányt. Aztán reggel hasmenése volt. Nem én vacsoráztattam őket, hanem az apjuk, épp szabadságot vettem ki. És ő nem emlékszik rá, hogy Misi vajon evett-e kenyeret a sültkolbászhoz, ami nem egy könnyű étel. Ebbe kapaszkodok, hogy hátha nem, és az nyomta meg a hasát.

Mindenesetre Misi köré képzeletbeli burkot növesztettem, és igyekszem távol tartani tőle a testvéreit. Nehogy mégis vírus legyen, hiszen egész hétvégén strandoztunk, simán beleférne, hogy valamit összekapott ott. Jó lenne, ha Réka ott lehetne az első napon, még nehezebb lenne neki, ha becsöppenne mondjuk a jövő héten, mert elkapja Misitől.

Misi egyébként jól van reggel óta nincs más tünet, csak az anyamatricaság, az mondjuk meglehetősen intenzíven. Nagyon megijedt a hányástól éjjel, azon sírt öklendezés közben, hogy nem tud aludni. Majd megszakadt a szívem. Pótolta az éjszakai kiesést, reggel 10-ig aludt, amire még sosem volt példa.
A két nagy rosszul viseli, hogy rájuk nem marad semmi, úgyhogy idehaza ember embernek farkasa, úgyhogy Nagyon vadon 2 lett a vége... (Lepkevár, medvés mese) Nonstop. Már kétszer.

És közben reménykedek...