Nagyfiú lett

Bizony a Misi. Aki bölcsi-várományos volt, de végül mégis mehet oviba. Dilemmáztam ezen sokat, mert nem szívesen adtam volna be bölcsibe, hiába gyönyörű - szavak nincsenek rá, milyen gyönyörű a most épült bölcsi, ahol lett is volna helye - és hiába lettek volna fantasztikusak a gondozónénik. Egyrészt rossz érzés lett volna, hogy valakinek esetleg még nagyobb szüksége van a helyre, de ezen még túltettem volna magam, mert nekünk is szükségünk van rá. Másrészt viszont az volt a gondom, hogy nagyon nehezen szokja meg az új dolgokat Misi. És tavaly járt a Pinokkióba, most meg egy év bölcsi, aztán meg ovi... És itt, a csoportban ott van a Nándi, és hát egy éve oda járunk, többször játszott bent. Amikor fizettem be az ebédet, másfél órát kellett várnom, és megkértem, hadd menjen be addig a csoportba, és abszolút beilleszkedett, jó volt neki, részt vett mindenben. És mondtam az óvónéninek a dilemmámat, mondta, hogy átgondolja, meg beszél az illetékesekkel. És most a szülőin mondták, hogy akkor legyen inkább óvódás a legkisebbünk.

Szeptember 27-én lesz két és fél éves, és onnantól mehet. Valójában október első hétfőjén fog kezdeni, jövő héten egyeztetjük a részleteket. Persze most tiltakozik, ő nem lesz ovis, nem akar oviba járni, nem is fog sokat, csak három napot hetente, abból kettőt fog talán ott aludni, de még nem biztos. Jövő héten mindenre fény derül. Nándi örül, nagyon örül. Én is. Jobb lesz így. Még ha sajnálom is kicsit, hogy abba a gyönyörű bölcsibe nem fog járni gyerekem.