Hétköznapi

Néha, mikor megnyitom a blogomat, meglepődök rajta, hogy jé, ez az utolsó írásom? Pedig már mennyi minden történt azóta, mennyi gondolatot fogalmazgattam magamban, hogy majd leírom. Mintha egy hete lett volna.

Például belenéztem a statisztikába, és meglepődve láttam, hogy az utóbbi egy-két hónapban, mióta utoljára megnyitottam azt a fület, a napi 100 kattintás, ami már akkor is kicsit ijesztő volt számomra, de olyan fél évig állandó volt, csaknem a háromszorosára nőtt. Nagyon sokáig blogoltam kb. napi 20-30 látogatónak, és az is olyan kellemes zártkörű dolog volt. Kicsit ijesztő néha, hogy ilyen sokan érdeklődnek a hülyeségeim iránt. A statisztikából kiderült az is, hogy több olyan blogról is érkeznek hozzám, akiknél még nem is jártam. Köszönöm szépen, igyekszem majd ellátogatni, körülnézni én is! :)

Aztán az elmúlt 24 óra amúgy is 168-nak tűnt, mert 5 gyerekünk van újfent, ugyanazzal a felállással, mint nyáron, de valahogy most mindenki nagyon nagyon fáradt. Persze, mert este fél 11 után dőlt ki az utolsó, és fél6kor már riadó volt. Mondjam, hogy ugyanaz volt a későnfekvőkoránkelő? A Nándi :) De a részletek most már szerintem megmaradnak nekem.

Aztán olvastam ezt a posztot, ami nagyon tetszett egyébként, és ennek kapcsán megint elgondolkoztam azon, hogy én még mindig jobban szeretek a nehézségekről, meg a gondolataimról írni. Még ha néha szégyellem is magam miatta. Mert olyan sokat segít. Ha nem írom le, szétszaladnak a gondolatok. Ha csak magamnak írom, nem gondolkozom a megfelelő kifejezésen, hiszen úgyis tudom, mire gondolok. Gyakran, mire leírom, túl is vagyok rajta. És egyébként is szinte minden napot élvezek, még ha nehéz is, ebben kevés rögzítendő dolog van, a hétköznapok jók. Az ünnepek még jobbak. És megint forgott a fejemben sokat, hogy vajon milyennek látnak az emberek, meg azok, akik az életemnek ezt az írásos szeletét látják. Néha szívesen megkérnék angol tudósokat, tudják meg. Azok ráérnek az ilyen hülyeségekre is, meg eszközeik is vannak, hogy kiderítsenek nemlétező dolgokat is. :)

Aztán a férjem, aki szinte sosem szokott munkahelyi pletykákat hazahozni, most megtraktált egy adaggal, és egyrészt nagyon jólesett némi reality. Másrészt annyira örültem, hogy nekem van ő, és nem kell a szerelmi szálakkal foglalkoznom. Aztán el is képedtem, mert hihetetlen, hogy ilyenek nem csak az Így jártam anyátokkal c. sorozatban vannak. És nagyon sokszor vágtam közbe a történetek folyása közben, hogy és hány éves? komolyan? Neee!  És jókat is röhögtem. Ez sem fogom leírni.

Aztán elkezdtük a nagyobbakkal a közösségi hittant is, és Réka azt mondta, hogy nem érti azt a házifeladatot, hogy köszönje meg az esti imában azt, aminek örül a szíve. És hogy ez hülyeség. És ezen is nagyon sokat agyaltam. Már megint. De nem megyek bele most ebbe sem.

És tönkrement a mosogatógépünk, javíthatatlan, és olyan szerencsétlen véletlenek voltak a javítási kísérletek közben, hogy nagyon nehéz volt kiverni a fejemből azt, hogy semmi suskus nem volt a szerelő(k) részéről, de asszem már túl vagyok ezen is. Részleteket most nem írom le. És biztos így van rendben, és sejtem azt is, miért kaptuk ezt most cserébe, csak utálom a folyamatos mosogatást. 4 és fél éve van volt mosogatógépem, ami már csak azért is tette nagyon egyszerűvé az életemet, mert ezt ki-bepakolta az én drága férjem is, míg a mosogatás a kezén levő ekcémája miatt abszolút nem jön szóba.

És agyalok a nagycsaládos egyesületes munkán is sokat, meg belekapok itt-ott, de valahogy nem megy azon az úton, ahogy szeretném. De ezt sem tudom most kifejteni.

Aztán néztünk tegnap egy filmet is, ami elég érdekes volt. Kár, hogy a végére túl sok dolgot akartak bezsúfolni, de alapvetően egy izgalmas kérdést boncolgatott. Sci-fi, mostanában szinte csak azokat nézünk, úgy néz ki, néha elég ijesztő belegondolni. Régen, amíg nem gondoltam, hogy az áldozatoknak is van anyukájuk, a thrillereket szerettem, mostanában ezek jobban lekötnek, máshogy borzongatják az embert. :) Forráskód volt a címe, egy esti programnak elég jó egyébként.

Szóval folynak a hétköznapok a maguk medrében. Semmi fontos nem történik. :)