Bejegyzések
Kérdeztem Rékától az iskolai faggatózás közepette. Csak hogy tudjam, hogy hogy állunk odabent.
- Igen! Nagyon! Szeretnék neki orgonát vinni anyák napjára! Olyan nekem, mint a keresztanyukám, vagy pótanyukám az iskolában! Nagyon szeretem!
Megnyugodtam.
És szereted a tanító nénit?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Megnyugtató válasz!
Nagyon aranyos Réka:)!!!
Na látod! Ez a lényeg. Pedig, a sulis-rékás bejegyzésednél már azt szerettem volna javasolni, hogy szerintem vidd őt el máshová, ha ennyire elakadt és feladta szegény. De akkor talán pont a tanító néni iránti szeretete talán túllendíti ezen.
Kataanya! Igen! nagyon aranyos :)
Szitya, ez ilyen lelki dolog volt nála, kicsit szétestünk az utóbbi időben, és nyilván rajta is csapódott, meg sok volt az összevágó körülmény. Ezekről nem írtam nagyon a blogon, de igaziból végső soron érthető volt az egész szitu. De az a lényeg, hogy tudtuk kezelni, és nem lett tartós a dolog. Azért én ezt napról-napra látom, hogy a világ legjobb iskolájába jár, persze néha kell a visszajelzés, hogy tudjam, neki is jó, nem csak kívülről :)
Én annyira szeretem, hogy nem kínozzák őket a teljesítménnyel, hogy türelmesek velük, hogy játszhatnak sokat, hogy jól érzik magukat, és hogy abszolút partnerek az együtt nevelésben, nem választják le a családot az iskoláról. Ez a legnagyobb kincs talán, és ezért működhet jól.
Megjegyzés küldése