Játszótér, Nándi homokot dobál. Leültetem, gondolkozzon, jól felel, ígéri, nem dobálja többet. Látom rajta, hogy csak a szája jár, nem komoly, mondom neki, ha mégegyszer dobálja, hazamegyünk.
Nándi vidáman ugrándozva tér vissza a homokozóba:
- Én vagyok az irányító! Ha homokot dobok hazamegyünk! Én vagyok az időmérő!
Nándi pörög a körhintán, nagyon hebrencs, odaszól apjának:
- Úgy elfenekelném az apát tiszta erőből...
- Na, gyere játsszuk le! - így Gergő.
- Majd a hintázás után kerítünk rá sort.
Nándiszáj még
17:58 |
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Így is lehet látni a dolgokat. Inkább legyen félig tele, mint félig üres.:))
Elképesztő mennyire öntudatosak már ebben a korban is! Persze ezért (is) imádjuk őket!
Egy nagy nagy ölelés mindenkinek! :)
időmérő....eszméletlen duma
Megjegyzés küldése