Rendes évi patak-takarítás

Lezajlott az éves patak-takarításunk is április elsején, és hát megint nagy sikere volt. Az időjárás jól összeesküdött ellenünk, mert azokban a napokban váltott át a szép tavaszi idő a fagyos-jegesbe. Nem örültünk neki, de így is sokan voltunk.

Rengeteg nagyon jó pályamunka érkezett be újrahasznosított dolgokból, a személyes kedvencem egy félliteres palack volt, amiből méhecskét csináltak úgy, hogy feketére csíkozták, szemet-szájat rajzoltak neki, és narancsszörpöt töltöttek bele, de volt egy fantasztikus jégkrém-pálcika házikó is. Legalább 20 művet hoztak be a gyerekek, de talán többet is. Ebből gyereknapon kiállítást csinálunk majd.

A program meg a következőképpen alakult. Egy10 kérdésből álló sort állítottunk össze, olyanokat, amikre valószínűleg nem tudnak válaszolni a gyerekek, sőt, a felnőttek sem. Pl. mit készítenek az újrahasznosított üvegből, a flakonból, hány PET palackot dobunk ki évente, mi készül a csontból, hány kiló szelektíven gyűjtött papírral mentünk meg egy fát, és ehhez hasonlók. A válaszok köré pedig fogalmaztam egy kis szösszenetet, negyed-fél A4-es oldalnyit. Ezeket a szösszeneteket, a patakparton kiraktuk, volt, amit jól látható helyre, másokat elrejtettünk, és készítettünk hozzá egy térképet, amit szintén megkaptak a kérdések mellé a gyerekek. Az írást elolvasva megtalálták a gyerekek a válaszokat, közben talán a többit is megjegyezték. Hogy például ha ő a családban odafigyel arra, hogy szelektíven gyűjtsék a papírhulladékot, két fát is megmenthet a kivágástól egy év alatt. Vagy hogy a szemetelés nem csak a szemnek és orrnak rossz, hanem az állatokat mérgezi, ha például megeszik a csomagolást a parízerszag miatt, vagy hogy az összetört üveg még 20000 év múlva is elvágja majd az őzikék lábát, mert soha nem bomlik le. Jó, tudom, addigra rárakódik mindenféle, akkor a vakondok lábát...
És a végén kikérdeztük őket, és jutalmat kaptak. Mindenki tudott legalább egy választ. Jó volt, mert gyakran a szülők is kérdezték, hogy ez most komoly, hogy ha a lefolyóba öntjük a használt olajat, akkor a liternyi egymillió liter vizet ihatatlanná tesz? És akkor beszélgettünk ilyenekről.

A legkisebbeknek tiszta szemetet gyűjtöttünk össze, és egy nagy dobozból a "szelektív kukákba" kellett szétválogatni őket. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, és igazán megható volt, ahogy amikor megkapták a jutalom édességet, a csomagolást ügyesen a szelektív dobozokhoz vitték, és dobták a műanyaghulladék közé. A szülőket is jól megneveltük közben, voltak ilyen kakukktojások, hogy elem, meg gyógyszer... Aztán lehetett tudtatosan vásárolni, választani, hogy melyik terméket választanák a hasonlók közül. Mindenért jutalom járt, nagyon lelkesen csinálták, mondanom sem kell.

Közben a patakparton alig volt szemét, talán 8 zsáknyit gyűjtöttek össze, ez igazán jó eredmény a tavalyi 4 konténer után. Annál több volt az út mellett, több mint 50 zsáknyit szedtek össze a fiúk, ez viszont több, mint a tavalyi, és nem is végeztek délig. Kaptak is aztán sört a jól végzett munka örömére :) Összegyűjtöttek egy csomó bizonyítékot, amivel aztán az egyes kupacokat számon kérik rajtuk az Önkormányzatnál.

Nagy kudarcélményem, hogy egy héttel az akció után, az út melletti egyik kapubejáróban már megint ott volt egy kisplatónyi szemét, bedöntve a bokrok közé. Mindenféle dolgokat igyekszem kitalálni, hogy hogyan szüntessük ezt meg, látszik, hogy valaki visszajár ledobálni a hulladékot. Bosszantó, főleg, hogy ez egy nagy forgalmú út. Most már nálunk van vérdíj a szemetelőkre, reméljük használ.

Aztán médiaszemélyiség is lettem az esemény kapcsán, kint volt a helyi tévé, és bizony kérdezgettek engem is. Meg az újságban is ott vigyorgunk a másik anyukával, aki végül segített a megvalósításban. Meg is beszéltük, hogy legközelebb, ha tudjuk, hogy ott a sajtó, rendesen felöltözünk :)

De ami legfontosabb, hogy a résztvevőktől is nagyon pozitív volt a visszajelzés, sokan mondták, hogy jó volt, hogy jól érezték magukat, hogy tanultak, hogy legyen még, és újra. Úgyhogy lesz. Lehet, hogy jövő februárban máshogy gondolom majd és megint nem lesz erőm nekilátni, de majd akkor elovasom ezt, és hátha lesz mégis. Addig meg folytatás, Dunakeszi Önkéntes Köztisztasági nap, május 5-én. A nagycsaládosokkal megyünk, és felvesszük a kesztyűt :)