Időzavar

Olyan sok minden van, amiről írnék, így megint magamról fogok :)
Szóval időzavarban érzem magam. És nem azért, mert kevés van, meg nem tudom beosztani, meg kifolyik a kezem közül, meg nincs időérzékem, hanem most nagyban.

Idén egész nyáron az az érzésem, hogy mindjárt vége a nyárnak. Kb. július elseje óta ezt mondogatom. Hogy mindjárt vége a nyárnak. És nem igazán értem, hogy miért. És most észrevettem, hogy a Lepkevár őszbe öltözött, és most már muszáj írnom róla.

Szóval gondolkozom rajta, hogy miért is. Egyrészt nyilván nincs nyári idő. De az, hogy esik júniusban, meg nincs meleg, attól még lehetne nyár. Lehetne nyár hangulat. Aztán nyaralni sem megyünk, de azt máskor sem szoktunk. Nincs ovi, a barátaink mennek nyaralni, mi is nagyszülőzünk, programokat csinálunk, nehéz összehozni egy randit... Szóval tulajdonképpen érthetetlen. Nem is várom a nyár végét, mert bár nagyon szeretem az őszt, kezdődik az öltözködés, a saralás, a bent teregetés, a bezártság, a magányoskodás, a sötét, a depi.

Aztán beugrott. Azt hiszem, a bőség hiányzik. A nyár a bőség időszaka. Rengeteg gyümölcs, zöldség, befőzés, lépten nyomon kínálnak valamit a szomszédok, hogy kell-e, de nem kell, mert mi is fullon vagyunk. Talán ez hiányzik.
Szeretek befőzni, és szeretem télen levenni a polcokról az általam eltett dolgokat. Szeretem kitalálni, mi fér bele, minek örülnénk télen. Talán ez is hiányzik.

Lehet, hogy ettől gondolkozom már most azon, hogy kinek mit kéne karácsonyra adni?