Bejegyzések
Holnap megyünk megint nyílt napra, ezúttal Rékával a már kinézett iskolába, és megint előtérbe helyeződtek az iskolás kérdések. És van egy nagy dilemmám.
Réka ugye nem szeret és nem is tud igazán szépen rajzolni, de már legalább rajzol, és ez jó, mert ez azért fontos az iskolához. Azért nem rajzolt, mert nem volt sikerélménye, nem azért, mert nem dicsértük, mert nem hagytuk, hanem egyszerűen túl hamar látta meg, hogy amit rajzol, az nem az, amit ő akart. Mindegy írtam erről már eleget.
Van egy másik pont azonban, amiről nem írtam, mert nem zavar. Kicsit fura, de nem érzem, hogy hátrány lenne. Mégpedig, hogy énekelni sem tud. De nagyon szeret. Zenét hallgatni nem. Egyébként Réka "botfüle" világított rá arra, hogy mit keres a sok tehetségtelen a mindenféle énekes tehetségkutatók válogatóin. Mikor néztünk egy ilyent közösen, Réka mindig kérdezgette, hogy most szépen énekel az illető, vagy nem, kell-e nevetni, vagy álmélkodni, hogy dejó volt. Egyszerűen számára nem volt különbség közöttük. Ahogy valószínűleg azoknak sem, akik ott álltak, és csodásították magukat, és hittek benne, hogy bennük van az x faktor, valódi megasztárok, illetve a jövő István a királyai.
Lehet, hogy nekik is olyan anyukájuk volt, mint én, akinek fontosabb volt az, hogy a gyereke boldog legyen, minthogy rávilágítsanak, hogy nem tehetségesek. (Vagy akinek szintén botfüle van, és szintén elhitte... ne menjünk ebbe most bele mégse. )
Szóval én hagyom a lányomat, hadd énekeljen, ahogy tud, és becsszó, szívesen hallgatom, és örülök az örömének. Talán meg kellene mondanom neki, hogy ne így énekelje, hanem úgy, de félek, ugyanúgy járnánk, mint a rajzolással. És ha nem gyakorol, nem fog menni neki. Ha tehetem, énekelek vele, próbálok mankót adni alá, hogy könnyebb legyen követni a dallamot. De többnyire akkor inkább nem énekel tovább.
A régi oviban hatalmas tüske volt neki, hogy egy helyettes óvónő egyszer rászólt, hogy ne énekeljen olyan hangosan. (Lehet, hogy hamisant mondott, csak nem ismerte azt a szót az éneklésre vonatkoztatva) Vagy egy hónappal később dolgozta fel annyira, hogy egyátalán beszéljen róla nekem...
Hála Istennek a mostani oviban az óvónénik is hasonlóan gondolják, mint én, mikor kiáll, hogy elénekelje például az Egyiptom hercege betétdalát (Mariah Carey és Whitney Houston énekelte, szóval magasan a léc), meghallgatják, sőt, megdicsérik, biztatják, megtapsolják.
Most az ovi keretein belül jár zeneoviba, ez hetente van, egy órás foglalkozás délelőttönként, és határozott javulást vettem észre nála. Sokkal gyakrabban találja el a megfelelő hangot, és a ritmusérzéke is sokat fejlődött.
Szóval ez a helyzet nagy vonalakban Réka zeneiségével. Még jó, hogy direkt hallgattam zenét mikor még pocakban volt, és emiatt nincs lelkiismeretfurdalásom :) Tuti, hogy lenne. Még egy kutatásban is részt vettem.
És itt jön a dilemmám. Jön az iskola, és én - talán önmegvalósítás, mert én nem járhattam, talán csak józan ész - nagyon szeretném, ha a gyerekeim tanulnának zenét. Ez az iskola ráadásul olyan, hogy a zeneiskola helybe megy, nem kell kimenni az épületből sem a zeneórákra.
De félek, hogy esetleg elveszik a kedvét az egésztől az iskolássággal, a folytonos javítgatással. Hogy megmondják neki, hogy ezt nem neki találták ki. Ha őt nem iratom be, csak majd Nándit, Misit, akik úgy tűnik sokkal több muzikalitást örököltek, akkor Rékának az milyen érzés lesz? Ha akkor iratom be, mikor Nándit is, akkor nem veszi majd el a kedvét, hogy csupa kicsivel jár együtt?
Vagy már másról szól a zeneiskola? Megváltozott? Más mint 25 éve volt? Létezik olyan hely, ahol csak segítenek tanulni, szeretni a zenét, nem a jövő nagyjait akarják kiképezni?
Nagyon örülnék, ha megírnátok a véleményeteket, hogy ti mit csinálnátok ebben a helyzetben.
Réka és a művészet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Ebben a suliban jártatok már?
http://www.buzaszem.hu/
Ha még egyszer iskolába adnám a gyerekeimet, akkor ide. :)
Segíteni sajnos nem tudok, mert a zenei pálya nagyjából fényévekre van tőlünk, de az iskolaválasztás szempontjaira nagyon kíváncsi vagyok!
Virág, az van, hogy Göd nagyon az ellenkező irányban van, mint amerre mi mozgunk, mi gyakorlatilag Káposztásmegyer szélén lakunk. Még ezzel az Újpesti iskolával is komoly áldozatokat kell hoznunk, nem csak anyagit, hanem a gyerekeknek is, hiszen sokat kell utazni, korábban kell itthonról elindulni, csak úgy érzem, megéri. Az ovinkat már nem cserélném el, másik katolikusra sem, és az óvónénik ajánlották nagyon az iskolát, az ő gyerekeik is oda járnak. Első ránézésre egyébként nagyon hasonlóak az elvek. Remélem nem csak az elképzeléseim alapján... :)
Lepkevár, én sem zenei pályában gondokozom, de az jó, ha az ember tud egy hangszeren játszani, és szereti a zenét. Én nagyon vágytam rá, és nem lehetett.
Arról, hogy mit figyeltem a nyílt napon, azt el tudod olvasni, ha a nyílt napra - linkre kattintasz :) Az oda visz, ahol arról írtam. a szempontokat biztos megtalálod a sorok között :)
De ilgya is írt nemrég róla elég okosan:
http://davidreka.freeblog.hu/archives/2011/02/04/Iskolavlasztsi_dilemma/
Kikocs!
Szerintem egyrészt beszélhetsz a zenetanárral, hogy náluk mi a helyzet, hogy ők a zeneszeretetet oktatják vagy csak géniuszokra kíváncsiak. Másrészt ha szeretne menni, és mégsem megy neki, sajnos azzal is meg kell békélni, az se jó, ha valakiben éltetik a reményt, hogy tehetséges, aztán közben nem is, és ezzel akkor szembesül, mikor a megasztárban kiröhögik. Persze ez sarkítás.
Harmadrészt, ha Nándit beíratod, és ő tehetséges, Rékát még akkor, utólag sem kötelező. Mindig nehéz helyzet, mikor valamiben a kisebb testvér az ügyesebb, de ilyennek is kell lennie. Na még írnék, de mennem kell, majd még megrágom, és lehet, hogy folyt. köv. :)
Szerintem mindenképpen beszélgess el a zenetanárral,így megtudod hogy működik.Nálunk a szolfézs és a hangszer párhuzamosan ment az elejétől,máshol egy év szolfézs után kezdik a hangszert.Ha csak szolfézst tanulnak az első évben én beíratnám,hisz a zeneoviban is sokat fejlődött.Ha nem így tanítják akkor is megpróbálnám,de jobban odafigyelnék az érzékenysége miatt.
Kedves Kikocs! Kodály útját járva - "Legyen a zene mindenkié!". Beszélj a zenetanárokkal, fogalmazd meg bátran a célodat. A mi iskolánkból egy gyerek sem ment zenei pályára és szeretném ha tudnád, hogy tanulásban akadályozott gyerekeknél is óriási sikereket lehet elérni a zenei neveléssel. A kotta olvasása, a ritmusérzék fejlesztése, a kamarazene, a közös éneklés komplex fejlesztést biztosít. Privát adottságunk, hogy milyen tuti a hallásunk, de én azt tanultam, hogy mindenkit énekeltetni kell és határozottan a fejleszthető területek közé tartozik. Nyilván egy zenetanár hozzáértő és megfelelő hangterjedelmű, ritmusú dalokat, dallamsorokat tanít, ugyanúgy be kell tartani a fokozatosság elvét, mint bármi más tantárgynál. A magasugró sem 2,20-on kezd! (Amit példaként írtál, az nem a megfelelő kategória. :o) Mindenre kihat, ami fejlődni tud nála általa: a helyesírásra, a koncentrációra, a csapatban gondolkodásra, a megosztott figyelemre, a szereplés megszokására. Ha jól tálalod, nem okozhat gondot az, hogy mások vagy történetesen a testvére tehetségesebb, mint ő! Ebben! Az lehet! De nincs olyan ember, akinek nem lehet megtalálni a kiteljesedési területét! Azt találd meg és abban építsd fel Rékát! Ahhoz is hozzá kell edződni, hogy mások jobbak valamiben. ... már megy a tréning! Most tanulja, hogy elfogadja, sőt örüljön a másik sikerének! Keressétek, meg, hogy miben ő a legjobb és ismerjétek el, kiáltsátok ki világszámnak, bajnoknak, köszöntse tapsvihar! És rajzoljon! Díszítsen! Ismerjen meg technikákat! Írtam a képzőművészeti nevelésről, keresd ki! Ej, ha a kezem közé kaparinthatnám azt a gyerököt! Nem biztos, hogy mindenre reagáltam, mert nem látom a bejegyzésedet... ismét ránézek, ha valami még maradt bennem folyt.köv.! Erika
Írod, ha javítgatod, abbahagyja az éneklést...
Javaslatom: játszva énekeljetek!
1. egy sort te énekelsz, egy sort ő
2. hangyáknak énekeltek: nagyon halkan, hogy csak ők hallják!
3. hangosan énekeltek, hogy összefusson a falu apraja és nagyja!
4. te lálázod el a dalt és ő találja ki (látod, ezzel megtudod, hogy milyen a belső hallása! ugyanis, ha felismeri a dalt, amit eldúdoltál, igenis van belső hallása, csak nem tud énekelni!)
5. most ő dúdol el egy dalt - és neked elképzelhető, hogy fogalmad sem lesz róla, mert nem ismered fel! Ilyenkor marha nagy peched van, mert 1:0-ra vezet Réka! Érted?
6. mozgásos dalokat keressetek, ahol nem kizárólag a dal minősége kerül a középpontba, hanem elterelődik kicsit róla a figyelem. Kelljen rá menetelni, tapsolni, egyenletes lüktetést adni a dalokhoz, bizonyos részeknél ugrálni! Ha nincs gyerekdalos garnitúrád, küldök Neked! Aztán halljam itt Abaligeten a nótákat! Nálunk a szolfézs a közutálatra való tekintettel átalakult: Kis Muzsikusok Klubjává. KMK - nem összetévesztendő a közveszélyes munkakerülővel :o)
Elsőben nincs hangszer, második évben lehet felvenni, ajánlom a furulyával kezdeni... Ha kérdésed van, jöhet! Puszi a csipet-csapatnak: Erika
Hú, köszönöm mindenkinek!
Erika, azt sem bánom, ha külön posztban válaszolsz nálad, úgy általánosságban, ki tudom válogatni, ami nekem szól :) De a hosszú kommentet sem bánom, csak hogy a terjedelem korláta ne fogjon vissza :)
Örülök egyébként, hogy hasonlóan látjuk, komoly megerősítés vagy nekem, én is azt gondolom, hogy a zenei nevelés nem arról szól, hogy zenész legyen a gyerek, hanem minden területre hat. Anyukám is tanár volt, és volt egy könyve, nyelv-zene-matematika volt a címe, és nem vélelten... Szóval ezért írtam, hogy ha nem önmegvalósítás, akkor józan ész :)
Amiket a második kommentben soroltál, annak nagy részét csináljuk is, ha van kedve. Mondjuk hangyáknak még nem énekeltünk :) Általában felismeri, amit én éneklek, én nagyon ritkán :( Ami szintén frusztrálja, mert hát azért érzi, hogy az a jobb, ha felismerjük...
Elsőtől lesz a suliban furulya, de erről majd mindjárt posztolok egyet.
Igyekszem úgy erősíteni az erősségeket, hogy ne skatulyának érezzék, de Rékának fantasztikus memóriája van, egy-két hallás után visszamond szövegeket, verseket, meséket. Úgy mesél fejből néha, mintha felolvasna.
A te dilemmád most elindított bennem egy saját dilemmát, még rágom egy kicsit, aztán majd lehet, hogy írok róla, ha nem, akkor megbeszéljük 5-én :)
hahó! én csak most olvastam, és nekem is az jutott eszembe, hogy beszélj a zenetanárral. Meg az hogy, nekem se ment soha igazán az éneklés, minden ének óra stressz volt, szolmizálni, kottát olvasni se tanultam meg soha, még a gimiben is az osztálytársaim segítettek, a kotta fölé írtam a dó-ré-mi-t és azt olvastam fel, ha felszólítottak ;-) De alsóban még énekkarba is jártam, mert ott nem volt stressz, meg kotta, meg szolmizáció, hanem népdalokat énekeltünk, hallás után, EGYÜTT!, és öröm volt a közös éneklés. Lehet, valami ilyesmi Rékának is bejönne.
A másik meg, hogy én nem igazán értelek, miért kéne a testvéreknek ugyanazt csinálniuk? Ha jól rémlik, kiskorunkban a Gergővel mindig ugyanazt a játékot kellett kapnunk, semmi pénzért nem mentünk volna egymás nélkül el sehova, de iskolás korra ez jelentőségét vesztette. Én keramikus szakkörbe jártam, meg énekkarra, Gergő judo edzésre... és ebből sose volt gond. Főleg mert otthon aztán minden fogást/esést megtanított nekem is ;-)
Viki, én még haragudtam is az öcsémre, mikor beiratkozott ő is színjátszóra, mert minek utánoz mindig :)
Csak egyrészt Réka olyan, hogy fél, hogy valamiről lemarad, másrészt szeret énekelni, "zenélni" és minden ilyesmit. Szóval olyan dolog ez, amit szerintem szeretne, és bántaná, ha nem hagynám, az meg engem, ha mások elvennék a kedvét. Különben nem is foglalkoznék vele.ű
És lehetséges, hogy te nem hallottad énekelni Rékát???? :D Kérdezd meg anyukádat, beférne-e egy énekkarba! Szerintem egyenlőre elnyomhatatlan a lelkesedése miatt.
Őszig még kitalálom :)
A kottaolvasással és énekléssel én is így vagyok pont, mint te :D
Megjegyzés küldése