MEGCSINÁLTUK!!!

Gyönyörű a patakpart. Nincsenek flakonok, kibelezett hűtők, kerítéstekercsek és konzervdobozok.  Nagyon boldog vagyok. Sikerült. Mi több, nagyon nagyon jól sikerült!

Már hetek óta aggodalmasan figyeltem az időjárás előrejelzéseket, és féltem a ma reggeli oltári szél miatt, hogy főleg gyerekesek várunk, biztos nem jön majd senki, aztán mondogattam, hogy az eső rosszabb lenne, meg hogy mintha csendesedne... Gergő rám is szólt viccesen, hogy ez a pohár félig üres, fogjam már fel :)

Fél 10kor kihordtuk a cuccot az utca végére, egy-két ember lassan szállingózott. Aztán egyre többen. Egy nagy "hordában", 5-6 férfiember személyében megérkezett a környezetvédelmi főtanácsos, Nyíri Márton és a munkatársai, akik nem általlottak tévékamerák és újságírók nélkül is játszósruhába bújni és kijönni hogy összekoszolják magukat. A önkormányzati képviselőnk, Fodorné Marika már idősebb hölgy, nehezen mozog, ő kente a zsíroskenyereket a szomszéd nénimmel, osztotta a bodzaszörpöt, a vizet. Dolgoztak. Mindenki.
És folyamatosan jöttek, jöttek a népek. Ki gyerekkel, ki anélkül. És nekiláttak annak ellenére, hogy a viharos szél néha a zsákot is kitépte az ember kezéből.
Engem időnként, mikor végignéztem a nyüzsgő patakparton, a sírás kerülgetett, annyira jó érzés volt, hogy tényleg ilyen sokan eljöttek. Egy-egy szemetesebb helyen 2-3 család is összegyűlt, és küzdöttek például a vízbe dobott óriás (150cm átmérő) kábeldob által összegyűjtött szemét-szigettel. A kibelezett hűtők belsejébe pakolták az apróbb szemetet, építési törmeléket, úgy hordták a gyűjtőpontokra talicskával.

A legnagyobb halom eltüntetése végül sajnos nem sikerült. A konténerszállító autó beragadt a sárba, és csaknem egy óra volt kiszabadítani, ez elvette az emberek erejét és lelkesedését is. A maradékkal viszont egy markoló és egy teherautó valószínűleg elboldogul. A jelenlevő aktív politikusok el is intézték - szombat délelőtt!!! - hogy ez valamikor a közeljövőben meg is történjen.

Most eddig jutotunk.

Összesen 150 sitteszsákot kaptunk a Bauhaustól, és 100 kesztyűt. A kesztyűből 33db maradt használatlan, nem vitt mindenki magával. De ha igen, akkor is legalább 67 felnőtt dolgozott velünk. Zsákból maradt kb 30-35db, de mivel rengeteg olyan szemét is volt, amit nem lehetett bezsákolni, nem lehet felmérni a mennyiséget. 2 konténert púposra megpakoltunk, és még a kukásautónak is bőven maradt, legalább mégegyszer annyi, és van még néhány kisebb kupac, amit nem hordtak egybe, túl messze volt... Irtózatosan nagy mennyiség. És igen, egy része a szemétlerakóból, de legalább másfél-két rogyásig megrakott konténernyi, amit közvetlenül a partról szedtünk össze. Az illetékesek azt mondták, a lakosság két órai munkája körülbelül kétszázezer forinttal számszerűsíthető. Amire természetesen nem lenne keret. Ebben nincs benne a szemét tárolása és elszállítása. Arról nem is beszélve, hogy a lelkes gyerekek még az apró hungarocell darabokat is összegyűjtötték, amit nem várhatnánk a közmunkásoktól...

 A két gyűjtőpont. ( A sárral, amibe belesüllyedt a konténeres autó) A harmadik kb fél konténernyi, de még nincs összehordva, csak összeszedve a gyalogúton vagy 500m-re. Ez a holnapi körünk lesz azokkal, akiknek tudjuk az elérhetőségét :)

Azért egy kicsit büszke vagyok magamra. Még ha egyedül nem is sikerült volna, hiszen én csak 2 zsáknyi szemetet tudtam összerakni. De nélkülem nem lett volna. Most nem. És talán útjára indítottam valamit. Legalábbis remélem. (A szervezés kezdeteiről itt olvashatsz)

És nagyon jó volt végigsétálni most Gergővel a parton kettesben. Még akkor is, ha realizáltuk félúton, hogy Nándi megszökött a mamától utánunk...



 Megcsináltuk. Mind, együtt.